„Ozirisz-mítosz” változatai közötti eltérés

A legteljesebb ókori egyiptomi beszámoló a mítoszról a Nagy Ozirisz-himnusz, egy XVIII. dinasztia kori felirat, amely vázlatosan elmeséli a történetet, de nem bocsátkozik részletekbe.<ref>Lichtheim 2006b, pp. 81–85</ref> Egy másik fontos forrásdokumentum a [[memphiszi teológia]], egy vallásos szöveg, mely leírja Ozirisz halálát, illetve Hórusz és Széth vitáját. Ebben a szövegben a királyságot, melyet Ozirisz és Hórusz képvisel, [[Ptah]]hal, [[Memphisz]] teremtő istenével hozzák összefüggésbe.<ref>Lichtheim 2006a, pp. 51–57</ref> A szöveget korábban óbirodalminak tartották, és forrásdokumentumként kezelték a mítosz fejlődésének korai fázisait illetően, de az 1970-es évek óta az egyiptológusok már úgy tartják, legkorábban az Újbirodalom idején keletkezhetett.<ref>David 2002, p. 86</ref> Az oziriszi szertartásokhoz kapcsolódó szövegek több egyiptomi templom falán is előfordulnak, az Újbirodalomtól a ptolemaida korig. Ezekből is számos információ nyerhető a mítoszról.<ref>David 2002, p. 156</ref> A varázsszövegekből, melyeket az egyiptomi társadalom minden rétegéhez tartozó emberek használtak, a mítosz egy fontos részlete derül ki: az, ahol Hórusz megbetegszik, és Ízisz meggyógyítja. A mágikus ráolvasások a beteg embert Hórusszal azonosítják, hogy részesüljön az istennő cselekedeteinek pozitív hatásaiból. Ezek a ráolvasások részben gyógyítással foglalkozó papiruszokról[[papirusz]]okról ismertek, részben egyfajta feliratos sztélétípusról[[sztélé]]típusról, a ''[[cippus]]''ról. Ezek funkciója az volt, hogy vizet öntöttek rá, majd felfogták egy edénybe és megitták – a víz átvette a szöveg gyógyító erejét, így maga is gyógyítóvá vált. A varázslattal védett, veszélyben lévő gyermek motívuma megjelenik középbirodalmi feliratos pálcákon is, melyek több száz évvel megelőzik a részletesebb ráolvasásokat, amelyek kifejezetten az Ozirisz-mítoszhoz kapcsolják ezt a témát.<ref>Pinch 2004, pp. 18, 29, 39</ref>

A mítosz elemei előfordulnak szórakoztatás céljára készült írásokban is. Ezek közt jelentős a ''[[Hórusz és Széth története]],'' amely a két isten harcának egy humoros leírása a [[XX. dinasztia]] korából.<ref>Lichtheim 2006b, pp. 197, 214</ref> A szöveg élénk jellemzést ad a főszereplőkről; [[Donald B. Redford]] egyiptológus jellemzése szerint „Hórusz fizikailag gyenge, de eszes, [[Puck]]-szerű alakként jelenik meg, Széth erős, de korlátolt felfogású, Ré-Harahti elfogult, mogorva bíró, Ozirisz pedig éles nyelvű, ékesszóló goromba fráter.”<ref>Redford, Donald B., "The Contendings of Horus and Seth", in Redford 2001, vol. I, p. 294</ref> Atipikus stílusa ellenére a mű felvonultatja az istenek közti összecsapás legrégebbi elemeit, és több esemény ugyanabban a sorrendben szerepel benne, mint későbbi beszámolókban, ami azt sugallja, a történet írásának időpontjában mérmár kialakulóban volt egy hagyományos sorrend.

Az egyiptomi vallást történelmének vége felé leíró ókori görög és római szerzők sokat feljegyeztek az Ozirisz-mítoszból. [[Hérodotosz]] az [[i. e. 5. századbanszázad]]ban megemlítette egyes részleteit Históriái Egyiptomról szóló leírásában. Négy évszázaddal később [[Diodorus Siculus]] összefoglalta a mítoszt a ''[[Bibliotheca historica|Biblioteca historicában]].''<ref>Pinch 2004, pp. 34–35, 39–40</ref> A 2. század elején alkotó [[Plutarkhosz]]<ref>Plutarch 1970, pp. 16–17</ref> tollából született a mítosz legteljesebb ókori leírása. ''[[Íziszről és Oziriszről]]'' című művében a mítosznak a ma elterjedt legnépszerűbb változata szerepel.<ref name="Tobin">Tobin 1989, pp. 22</ref><ref>Pinch 2004, p. 41</ref> A görög és római szerzők írásai lehetséges, hogy nem adják pontos leírását az egyiptomi vallásnak,<ref name="Tobin" /> Plutarkhosz művében is számos olyan értelmezés szerepel, melyre hatással lehettek különféle ókori görög filozófiai irányzatok, és a mítosz leírásában olyan elemek szerepelnek, melynekmelyeknek nincsenek párhuzamaik az egyiptomi hagyományban. [[J. Gwyn Griffiths]] egyiptológus véleménye szerint a beszámoló több eleme is görög mítoszokból ered, és a mű egészében nem alapszik teljességében egyiptomi forrásokon.<ref>Plutarch 1970, pp. 51–52, 98</ref> Egy másik egyiptológus, [[John Baines]] szerint azonban elképzelhető, hogy templomokban fennmaradt a mítosz írott változata, amelyekhez Plutarkhosz hozzáférhetett és amelyeket felhasználhatott, de mára elvesztek.<ref>Baines in Loprieno 1996, p. 370</ref>