„Frank Finlay” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: ko:프랭크 핀레이 |
|||
27. sor:
== Pályafutása ==
Finlay 14 éves korában otthagyta az iskolát, és alkalmi munkákból élt. Egy idő után érdeklődni kezdett a színjátszás iránt, és a helyi színtársulatoknál kisebb szereplehetőségekhez jutott. [[1951 a filmművészetben|1951-ben]], [[Skócia|Skóciában]] olyan nagy sikerrel lépett színpadra, hogy elnyerte a Sir James Knottról elnevezett ösztöndíjat, és bekerült a [[london]]i Royal Academy of Dramatic Art (RADA) intézményébe. Tanulmányai végeztével a Guildford állandó társulatának tagja lett. Sikerrel lépett fel a Royal Court Theatre színpadán, ahol különösen [[Arnold Wesker]] színdarabjaiban nyújtott kiemelkedőt. Színészi sokoldalúságát modern és klasszikus darabokban egyaránt bizonyította, ezért [[Laurence Olivier]] is meghívta őt a National Theatre Company társulatába. Itt olyan darabokban léphetett fel, mint például a ''[[Kurázsi mama]]'' vagy a ''Júnó és a páva,'' de természetesen a [[William Shakespeare|Shakespeare]]-szerepek sem maradtak ki az életéből. A ''Sok hűhó semmiért''ben komikusi képességeit csillogtathatta meg, míg az ''Othelló''ban drámai szerepkörben volt látható. Ez utóbbi előadás címszerepét Olivier alakította, Finlay az intrikus Jágót formálta meg. Alakításának nagy volt a visszhangja, akárcsak az egész előadásnak. A társulat külföldi turnéra ment a produkcióval, a [[Szovjetunió]]ba is eljutottak. A színpadi előadást [[1965 a filmművészetben|1965-ben]] filmszalagra rögzítették, melynek köszönhetően Finlay-t Jágó szerepéért [[Oscar-díj a legjobb férfi mellékszereplőnek|Oscar-]], [[Golden Globe-díj|Golden Globe-]] és [[BAFTA-díj a legjobb férfi főszereplőnek|BAFTA-díj]]ra jelölték, továbbá a [[San Sebastián-i Filmfesztivál]]on elnyerte a legjobb férfi alakítás díját.
Még ugyanabban az évben az ''A Study in Terror'' című [[Sherlock Holmes]]-filmben Lestrade felügyelő szerepét játszotta. A figurát [[1979 a filmművészetben|1979-ben]], a ''Gyilkosság rendeletre'' című filmben is megszemélyesítette: mindkét produkció [[Hasfelmetsző Jack]] gyilkosságait idézte fel. Finlay a brit filmművészet népszerű karakterszínésze lett, akit sűrűn foglalkoztattak a legkülönbözőbb műfajú mozi- és tévéfilmekben. Emlékezetes alakítást nyújtott a legendás kalandor és nőcsábász [[Giacomo Casanova]] szerepében egy [[1971 a filmművészetben|1971-es]] tévésorozatban. (A téma [[1987 a filmművészetben|1987-es]], ugyancsak a televízió számára készített feldolgozásában szintén szerepelt, de már nem a címszerepet kapta.) [[1973 a filmművészetben|1973]] különösen jó év volt a pályáján. [[Adolf Hitler]]t játszotta a náci diktátor végnapjait bemutató tévéfilmben, a ''The Death of Adolf Hitler''ben. Szerepformálásáról a kritikusok felsőfokokban cikkeztek, de kedvezően fogadták a ''The Adventures of Don Quixote'' és a ''Candide'' című tévéjátékokban nyújtott alakításait is: előbbiben Sancho Panzát, utóbbiban magát a szerzőt, [[Voltaire]]-t alakította. [[Richard Lester]] meghívta őt látványos szuperprodukciója, a [[Id. Alexandre Dumas|Dumas]] regénye nyomán készült ''[[A három testőr, avagy a királyné gyémántjai]]'' sztárjai közé. Nem is egy, hanem rögtön két szerepet kapott: ő volt a hiú Porthos, illetve [[Buckingham herceg]] ékszerésze, O’Reilly. Természetesen a folytatásból ''([[A négy testőr, avagy a Milady bosszúja]])'' sem maradt ki, hiszen a két filmet egy időben forgatták. Finlay-nek arra is maradt még ideje 1973-ban, hogy az akkoriban népszerű színes bőrű filmhős, Shaft egyik kalandját bemutató alkotásban ''(Shaft Afrikában)'' ugyancsak a kamerák elé álljon.
| |||