„Kerényi Frigyes” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a 1852-ben elhunyt személyek kategória hozzáadva (a HotCattel)
3. sor:
==Életpályája==
 
Christmann János [[bártfa]]i születésű vaskereskedő (ki később Eperjes város kültanácsának tagja s az ágostai evangélikus egyház gondnoka volt) és Spannagel Teréz (művelt nő, ki maga is irogatott német költeményeket) fia. Atyja 1828 szeptemberében és anyja kevéssel azután elhalálozván, bátyjával, Samuval együtt [[Krajzell András]] kollégiumi tanár, majd [[Lehotzky Jenő]] ügyvéd gondnoksága alá került; az eperjesi ágostai evangélikus kollégiumban végezte tanulmányait kitűnő eredménnyel, hol a [[magyar nyelv]]et is elsajátította (12 éves koráig csak németül beszélt). A kollégiumi «magyar társaság» a nagy hatással volt reá. Itt ismerkedett meg Sárosy Gyulával, [[Lisznyay Kálmán]]nal, [[Hunfalvy János]]sal és a két Vahottal. A tudomány és művészet iránt már korán lelkesült; szüntelen tanult, búvárkodott az ó- és újvilág remekei között, mit nagy nyelvismerete bőven elősegített. Német költeményt sokat írt, de egyet sem adott ki. Költőink között ritka klasszikai műveltséggel, esztétikai tanulmánnyal és finom ízléssel bírt. Fiatalon bekapcsolódott a [[reformkor]] politikai és kulturális életébe. Az almanachköltészet művelője és a reformeszmék szószólója volt. Christmann családi nevét [[1842]]. [[szeptember 29.|szeptember 29]]-én változtatta Kerényire. Ekkor [[Pest]]en tartózkodott, hol köz- és váltóügyvédi oklevelet szerzett, de soha hasznát nem vette. Már korán, még az [[Athenaeum (folyóirat)|Athenaeum]] első éveiben, felbuzdulva a kor mozgalmai által, Vidor Emil álnév alatt egyike volt a haza kedvelt dalnokainak; ekkor ismerkedett meg Tompával, Petőfivel, [[Kazinczy Gábor (politikus)|Kazinczy Gáborral]] és [[Pákh Albert]]tel. [[Sáros vármegye]] hazafias politikusai közül [[Ujházy László]]nak, a későbbi főispánnak volt kedves embere. [[Tompa Mihály]] és [[Petőfi Sándor]] [[Eperjes (Szlovákia)|Eperjesen]] Kerényi házában találkoztak. E találkozás irodalmi eredménye [[1845]]-ben az érdekes «költői verseny» lett. (Ehhez kötődik ''Erdei lak'' című verse.) Kerényi irodalmi ismereteit a német polgárok hazafias buzdítására s magyarosítására fordította; sokat fordított magyarból németre; a magyar irodalom ismertetése céljából megismerkedett az osztrák írókkal (Saphir, Rollett) és a hazai német írókat is (Kolbenheyert) hasonló szerepre buzdította. [[1846]] nyarán nagyobb külföldi utat tett ([[Frankfurt]], [[Berlin]], [[Stettin]], [[Rügen]], [[Koppenhága]], [[Stockholm]]). Visszatérve mindinkább belátta, hogy sem Eperjesen tovább nem maradhat, sem Pesten mint író gyökeret nem verhet; költeményeit a kritika nem méltányolta, barátainak kétszínűsége elcsüggesztette. Petőfi azonban rokonszenvvel viseltetett iránta s útileveleket írt hozzá (Hazánk 1847. 101-142. szám). Tagja volt a [[Tízek Társasága|Tízek Társaságának]]. [[1847]]-ben [[Rozgony]]on (Abaujm.) birtokrészt bérelt; itt akarta későbbi életének alapját megvetni; a gazdasághoz azonban nem értett, részben az idők viszontagságai is megsemmisítették terveit. A [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|szabadságharc]] alatt több ízben hagyta oda tűzhelyét, az önkéntesek zászlói alá sietett; míg más részről gazdasága a sűrűn átvonuló seregek által sokat szenvedett. Előbb az eperjesi ifjúság vezéralakja volt, majd a [[pest]]i [[nemzetőrség]]ben teljesített szolgálatot. A szabadságharc után Pesten tartózkodott. Minden reménye buktával összeszedte vagyona romjait és [[1850]] áprilisában elhagyta hazáját, hogy Amerikában keressen új hazát. Ekkor Tompa Mihály ''Levél egy kibujdosott barátom után,'' [[Vachott Sándor]] pedig ''Egy ifjúnak, ki távol úton kelt'' című versével búcsúzott tőle. [[London]]ban [[1850]]. [[december 5.|december 5]]-én kelt levelében bucsúzott el ottani barátaitól és Amerikába vitorlázott; a szélvész miatt 60 napig volt tengeren; kiszálláskor pedig a csolnakból a vízbe bukott és meghülés következtében két hónapig betegeskedett [[New York]]ban. [[1851]]-ben Uj-Budán ([[New Buda]], [[Iowa állam]]) telepedett le, hol Ujházy László és társai körében megkezdte a farmer munkát, de kényelmes élethez szokott szervezetét megtörték a nélkülözések; a sárgaláz lepte meg oly erővel, hogy őrültnek tartották. Meghalt 1852 tavaszán, önkezével vetett véget életének.
 
Eperjesi szülőházán 1879-ben leplezték le a márvány emléktáblát.