„Wilhelm Emmanuel von Ketteler” változatai közötti eltérés

 

A jezsuitáknál nevelkedett, 1829-ben Münsterben a jogi pályára készült. 1835-37-ben előadó volt Münsterben. A kölni érsek elfogatása után elhagyta az állami szolgálatot és a papi pályára lépett. 1844. június 1-jén szentelték pappá, 1847-ben [[hopsten]]i plébános volt. Mint ilyen kiküldték a frankfurti nemzeti gyűlésre, amelyen különösen őszinte beszéde a meggyilkolt Lichnovski és Auersvald sírjainál, valamint az egyház szabadságáról és a szociális krízisről és a szociális kérdésről a [[mainzi dóm]]ban tartott beszédei nevét egész [[Németország]]ban ismeretessé tették. 1849-ben berlini prépost lett, 1850-ben mainzi püspökké nevezte ki [[IX. Pius pápa]]. Mint püspök kiváló és erélyes tevékenységet fejtett ki. Kettelernek legfőbb törekvése arra irányult, hogy az egyházat függetlenítse az államtól. Ő neki tulajdonították az 1851-53-as püspöki emlékiratok szerzőségét. Sikerült is neki a hesseni kormánnyal Dalwigh miniszter alatt 1854. augusztus 23-án egyezséget kötni, amelyről azonban az 1866-os hadjárat után a fejedelem kivánságára lemondott. Az új német birodalom alapításakor, 1870. október 1-jén terjedelmes iratot intézett [[Otto von Bismarck|Bismarckhoz]], amelyben az egyház és állam közti viszonyról szóló porosz határozatoknak a német birodalmi alkotmányba való felvételét ajánlotta. 1875-ben megülte 25 éves püspöki jubileumát. 50 püspöki körlevelen és néhány rövid körözvényen kívül 7 nagyobb iratot intézett Ketteler papjaihoz és híveihez, amelyek közül kiemelendők: ''Soll die Kirche allein rechtlos sein?'' (1861); ''Die Jesuiten in Mainz'' (1864); ''Der Culturkampf gegen d. katholische Kirche'' etc. (1874) stb. Ezenkívül 30 terjedelmesebb röpiratot adott ki, melyeknek néhánya számos (7) kiadást ért el és több nyelvre lefordították. Ezek közül nevezetesebbek: ''Das Recht und der Rechtsschutz der katholischen Kirche in Deutschland'' (1854); ''Freiheit, Auctorität und Kirche'' (1862, magyarra Katinszky Gyula fordította, Kalocsa, 1863); ''Die Arbeiterfrage und das Christenthum'' (1863, magyarra ford. Katinszky Gy., Eger, 1863); ''Kann ein gläubiger Christ Freimaurer sein?'' (1865, magyarra ford. a pécsi növendékpapság, Pécs, 1866); ''Die wahren Grundlagen des religiösen Friedens'' (1868); ''Das unfehlbare Lehramt des Papstes'' (1871); ''Liberalismus, Socialismus und Christenthum'' (1871) stb. Ezeken kívül sok szentbeszédet írt, melyeket Raich adott ki két kötetben (Mainz, 1878).<ref>V. ö. Wetzer és Welte, Kirchelexikon (7. köt., 402-406. l.).</ref>

 

==Forrás==