Főmenü megnyitása

Módosítások

a
[[1945]] és [[1949]] között tagja volt az [[Ideiglenes Nemzetgyűlés]]nek, majd az [[Országgyűlés]]nek. A Parasztpártban különböző tisztségeket töltött be, tagja volt a vezető testületeknek. Eleinte a kommunistáktól független baloldali irányvonalat képviselt és támogatott, később [[Erdei Ferenc (szociológus)|Erdei Ferenc]] politikájának támogatója lett. 1945-1949 között az Országos Földhitelintézet elnök-vezérigazgatói posztját is betöltötte. 1945-től az Országos Gazdasági Tanács, 1947-től a Tervgazdasági Tanács, 1948-tól pedig a [[Magyar Nemzeti Bank]] Főtanácsának tagja és még számos jelentős gazdasági pozíció betöltője (pl. az Országos Munkabér-megállapító tanács elnöke). Az [[1949-es választás]] előtt, alatt és után rendezett tisztogatások olyannyira megrémítették, hogy [[1950]]-ben az üldöztetéstől tartva [[öngyilkosság]]ot kísérelt meg. Ugyan egészségkárosodás nélkül túlélte, mégis egészen [[1953]]-ig betegállományban maradt. Ezen év júliusában az [[OTP Bank|Országos Takarékpénztáron]] belül működő Pedagógusok és Tanulók Takarékpénztárának lett a vezetője. 1956 kora őszén ismét bekapcsolódott a közéletbe és a [[Hazafias Népfront]] tagja lett.
 
Az [[1956-os forradalom]] alatt részt vett a [[Nemzeti Parasztpárt]] újjáalakításában ''Petőfi Párt'' néven. [[1956]]. [[november 1.|november 1-jén]] a [[Nemzeti Parasztpárt|Petőfi Párt]] főtitkára lett, és államtitkárként<!--államminiszter-->, [[Bibó István (politikus)|Bibó Istvánnal]] együtt bekerült Nagy Imre kormányába. Részt vett a többpárti, [[1956]]. [[december 8.|december 8]]-i memorandum megírásában, amelyet a [[moszkva]]i indiai nagykövetnek juttattak el. 1957. május 9-én lemondott pártfőtitkári tisztségéről, mert világossá vált számára, hogy az [[állampárt]]on kívül más pártok nem működhetnek az országban. Az OTP-ben betöltött tisztségéről [[1958]]-ban nyugdíjaztatta magát, ami után haláláig teljesen visszavonultan élt.
 
==Források==
44 134

szerkesztés