„Invesztitúraharc” változatai közötti eltérés

a
Henriknek nem maradt más választása, mint legalább addig visszavonulnia, amíg elég erős hadsereget tud kiállítani. [[1077]]-ben megmaradt hűséges követői élén [[Canossa|Canossába]] utazott pápai megbocsátásért ''([[Canossa-járás]])''. A pápa a bűnbocsánat jegyében kénytelen volt megbocsátani, a német arisztokrácia azonban új királyt választott [[Rudolf von Rheinfeld]] személyében.
 
Henrik részéről a Canossa-járás bölcs taktikai manővernek bizonyult, mellyel időt nyert hatalmának visszaállítására. [[1080]]-ban az [[Elsteri csata|elsteri csatában]] Henrik legyőzte Rudolfot, aki belehalt sérüléseibe.
 
A császár ezután, 1084-ben elfoglalta Rómát, ahol egy ellenpápával ismét császárrá koronáztatta magát. A pápát erőszakkal akarta elmozdítani, hogy egy barátságosabbat helyezzen a Szent Péter trónjára, ám Gergely behívta szövetségeseit, az Itáliában tartózkodó [[normannok]]at, akik [[1085]]-re kiszorították a német hadakat. Azonban fosztogatásba kezdtek, ezért a nép pedig felkelt a pápa ellen, akinek menekülnie kellett: délre vonult a normannokkal, és Salerno városában halt meg 1085. május 25-én.