„Trágya” változatai közötti eltérés

11 684 bájt hozzáadva ,  9 évvel ezelőtt
bővítve, elsősorban kémiai szempontból lektorálandó, aktualizálandó
(Szubcsonk)
(bővítve, elsősorban kémiai szempontból lektorálandó, aktualizálandó)
{{pallas}}
{{szubcsonk|2012. december 7., 22:24 (CET)}}
 
A'''Trágya''' a neve a talaj termékenységét fenntartó, javító, vagy visszaállító anyagokanyagoknak. Ide tartoznak az iparilag előállított műtrágyák, a szerves anyagokból készített szerves trágyák, és némiképp a talajjavító anyagok, mint amilyen a mészkőörlemény vagy a digóföld.
 
A szerint, amint hatása a benne előforduló növényi tápanyagoktól származik, vagy pedig onnan ered, hogy a talajban levő tápanyagokra hat oldólag, vagy a talaj fizikai tulajdonságait javítja: megkülönböztetünk közvetlen és közvetett trágyát. Az előbbiek ismét a szerint, amint fizikailag és kémiailag, vagy pedig csakis kémiailag hatnak, azaz csakis a bennük előforduló tápanyagok által: felosztatnak teljes és egyoldalú trágyára. E beosztás nem teljesen kifogástalan ugyan, de általánosan használt. Teljes trágya az istállótrágya, a keveréktrágya, s bizonyos esetekben az emberi [[ürülék]] és a zöld trágya. Az egyoldalú trágyákat a bennük legnagyobb mennyiségben vagy egyáltalában előforduló növényi tápanyagok szerint felosztjuk nitrogén-, foszfor- és kálitrágyára.
 
Valamennyi trágyaféle között legrégibb idő óta alkalmazott és ma is még a legfontosabb az istállótrágya, mely az állati ürülékből és az alomból áll. Az istállótrágya értéke elsősorban a felétettett takarmánytól függ. Az állati ürülék részben szilárd, a [[végbélnyílás]]on eltávolodó, részben híg, a vesék által kiválasztott. A [[foszforsav]]ból ez utóbbi minimális mennyiséget tartalmaz, ellenben gazdag [[nitrogén]]ben és [[kálium]]ban. A nitrogén különösen figyelmet érdemel, mert gyorsan alakul át [[ammónia|ammóniákká]] és ez [[salétromsav]]vá, hatása tehát gyors, hasonló a salétromtrágyáéhoz; a szilárd ürülék nitrogénje, mint egyéb tápanyagai is, lassan bomlók és ezért hatásuk is lassabb. Az istállótrágya értékére befolyással van az [[alom]] is, mely annál többet ér, minél jobban felszívja a híg ürüléket és elegyedik a szilárd ürülékkel és minél több növényi táplálékot tartalmaz. A képződő istállótrágya vagy hosszabb ideig (hónapokig) az állatok alatt az istállóban marad, vagy pedig naponta kihordandó a trágyatelepre. Minősége az első esetben mindig jobb, de ez eljárást nálunk a [[19. század]]ban csak a [[juh]]oknál gyakorolták általánosan; a külföldi tapasztalatok azt bizonyították, hogy a marhaistállókban is sikerrel gyakorolható, de a jászlakat mozgathatóan kell készíteni.
 
A trágyatelepen a trágya megfelelő kezelésben részesítendő. Az újabb vizsgálódások szerint a trágyában igen sok [[baktérium]] van és ezek között olyanok, amelyek a kötött nitrogént szabaddá változtatják és így a trágya értékét apasztják. Ezen baktériumok életműködésének csökkentésére legtöbbet tehetünk a trágya minél jobb összetipratásával, ami azonkívül azért is célszerű, mert a korhadás folyamata is lassul; ezenkívül ajánljuk a trágya rétegezését márgával. A fejlődő ammóniák megkötésére [[gipsz]]et, szuperfoszfátgipszet és [[kainit]]ot szokás alkalmazni. Egy jármos marhára naponta 0,5-1 kg számítandó. A trágya a telepen folyton bomlik, [[szénsav]], ammóniák, humuszvegyületek képződnek, a bomlást lehetőleg mérsékelni kell. A bomlás előrehaladottsága szerint megkülönböztetjük a friss, porhanyó, érett és szalonnás trágyát. A friss trágya legfeljebb igen kötött földre alkalmazható. A mi viszonyaink között legcélszerűbb a porhanyó trágya, mert hatása tovább tart mint az éretté, mely erélyesen, de rövidebb ideig hat. A szalonnás trágya a talajban elszenesedik és ezért nem jó.
 
A trágyát 3-4 hónapi időközökben kell kihordani és kihordáskor a szántóföldön egyforma távolságra kis kupacokba rakni, hogy egyenletesen trágyáztassék meg az egész terület. A kupacokat minél hamarabb el kell teregetni, különben a helyükön bujafoltok keletkeznek. Az elteregetett trágya hosszabb ideig hagyható alászántatlanul, mely esetben hatása gyors, erélyes, de rövid ideig tartó, amiért is a mi viszonyaink között, tekintettel arra, hogy csak hosszabb időközökben trágyázzák a talajt, célszerűbb a trágyát, amint csak lehet, azonnal alászántani. Csak oly mélyen szabad alászántani, hogy a [[levegő]] hozzáférhessen, különben nem képes bomlani (kötött talajban 6-10, könnyűben 10-15 cm-re). A fészkes trágyázás abból áll, hogy a trágyát az egyes növények tövéhez juttatjuk; alkalmazást nyer különösen a [[burgonya]]- és a [[kukorica]]-, továbbá a [[tök]]- és [[dinnye]]termelésnél. Katasztrális holdanként 100-150 q gyenge, 150-200 q középszerű, 200 q-n túl erős trágyázás. Az istállótrágya hatása 2-4 évre terjed. A híg trágyát (állati ürülék semmi vagy nagyon kevés alommal, vízzel felhigítva) ott alkalmazzák főleg rétek trágyázására, ahol sok az állat és a rét és kevés a [[szántóföld]]. Az emberi ürülék egyike a legértékesebb trágyaféléknek, mert az emberi táplálék jóval több [[nitrogén]]t, [[foszforsav]]at és [[kálium]]ot tartalmaz, mint az állatok takarmánya és ennek megfelelően az ürülék is gazdagabb lesz ezen anyagokban. Magyarországon, illetve [[Európa|Európában]] egészen a 19. század végéig csak elvétve alkalmazták trágyaként, aminek oka a kezelhetés nehézsége. Az emberi ürülék különböző módon gyűjtendő és ennek megfelelően alkalmazásának módja is más-más. Az emberi ürülék magas víztartalma miatt messze történő szállítást nem bír el, amiért is megpróbálták víztartalmának nagy részétől megfosztani és így könnyen szállíthatóvá alakítani. Az ilyen trágya neve poudrette. A komposzt- vagy keveréktrágya a gazdaságban előforduló, különben értéktelen hulladékok korhadási terméke földdel keverve. Az egyoldalú vagy mesterséges trágyafélék a talaj fizikai tulajdonságait nem befolyásolják és csakis a bennük foglalt tápanyag által hatnak.
 
A legfontosabb növényi tápanyagok szerint, amelyeket a trágyázással pótolnunk kell, megkülönböztetjük a nitrogén-, foszforsav- és kálitrágya-féléket. A nitrogéntrágya-félékhez tartozik a [[chilei salétrom]], kénsavas ammóniák, a vér- és a [[szaruliszt]]. A kénsavas ammóniákat a [[kőszén]]ből a világító gáz gyártásánál mint mellékterményt nyerik; mintegy 20% nitrogént tartalmaz. Az ammóniáknak előbb salétromsavvá kell átalakulnia, csak azután vehetik fel a növények, ezért hatása lassabb mint a chilei salétromé; meszes légjárható talajban átalakulása gyorsabb, kötött mészszegény talajban lassabb. A [[vérliszt]]et állati vérből állítják elő, legcélszerűbben úgy, hogy gubacsliszttel felszivatják; 9-10% nitrogént tartalmaz. A szaruliszt a pata- és [[szarv]]hulladékok megőrlése által állítják elő, 13-14% nitrogént tartalmaz. E két utóbbiban a nitrogén organikus alakban fordul elő és ezért hatása szintén lassabb, mint a salétromé. Az egyoldalú nitrogéntrágya a növényeket bujább fejlődésre készteti, a termés mennyiségét jelentékenyen fokozza, feltéve, hogy egyéb tápanyagokban nincs hiány; a minőségre vagy nincs befolyással, vagy gyengíti azt; erős nitrogéntrágya a [[cukorrépa|cukorrépában]] a [[cukor]], a burgonyában a [[keményítő]] mennyiségét csökkenti. A chilei salétrom sikerrel alkalmazható gyenge vetések felsegélyezésére is. Míg a többi műtrágyák mindig a vetés előtt alkalmazandók, a salétrom fejtrágyaként is használható. A foszforsavas trágyák a foszforsavat nagyobb mennyiségben tartalmazó anyagokból készülnek, milyen a [[csont]], mely vagy mint szuperfoszfát, vagy mint csontliszt használatos, a [[csontszén]], a [[koprolit]]ok, az ásványi foszfátok és a [[Thomas-salak]]. A foszfor trágyákat a 19. század végén már nálunk is számos gazdaságban alkalmazták, leginkább őszi gabona és cukorrépa alá. A foszfortrágyák a termésnek úgy a mennyiségére, mint a minőségére kedvező hatással vannak, ezenkívül gyakran az érést is gyorsítják, ellentétben a nitrogéntrágyákkal, melyek az érést késleltetik. Azon trágyafélék közül, amelyek nitrogént és foszforsavat tartalmaznak, megemlítendő a [[guano]] és az annomiák-szuperfoszfát. A kálitrágyák közül a legrégebben használtatik a [[fahamu]], mely igen kedvező hatást szokott gyakorolni a legkülönbözőbb növényekre, ami könnyen érthető, mert a káliumon kivül az egyéb ásványi eredetű növényi tápanyagokat is tartalmazza; a kőszénhamu csak igen kötött talajok lazítására használható, trágyázó hatása nincs. A tulajdonképpeni kálitrágyák ez idő szerint a stassfurti [[kálisó]]k, melyeket roppant mennyiségben bányásznak. A különböző kálisók közül legfontosabbak trágyázás szempontjából a [[kainit]] és a kénsavas kálium. Az előbbi 21,3% kénsavas káliumot, azonkvül kénsavas és klórmagnéziumot, klórkáliumot, [[konyhasó]]t stb. tartalmaz; az utóbbi, mely gyárilag állíttatik elő, 90-96% kénsavas káliumot tartalmaz. A mesterséges trágyafélék a chilei salétrom kivételével mindig a vetés előtt hintendők el és vagy aláboronálandók, vagy, ami még jobb, sekélyen alászántandók. A felhasználandó mennyiség meglehetős széles határok között mozog. Katasztrális holdankint a chilei salétromból 50-150, a kénsavas ammoniákból 40-120, a 16%-os szuperfoszfátból 100-200, a Thomas-salakból 200-400, a csontlisztből 100-300, a kainitből 200-500, a kénsavas káliumból 50-150 kg adható, a talaj és a növény szerint határozva meg a legmegfelelőbb mennyiséget.
 
A közvetlen és közvetett trágya között mintegy átmenet a zöld trágya, amikor valamely növényt azon célból termesztünk, hogy a fejlődés bizonyos fokán, leggyakrabban a virágzás vége felé, alászántsuk. Ha nem pillangós virágú növényt használunk zöld trágyául, akkor csakis a [[humusz]]t szaporítjuk és ezzel a talajban lévő tápanyagok nagyobb mérvű feloldását mozdítjuk elő, a hatás tehát közvetett; ellenben ha pillangós virágú növényt termesztünk zöld trágyául, akkor a talaj nitrogénkészletét is növeljük. Schultz-Lupiz érdeme, hogy a gazdaközönséget a nitrogénpótlás e módjára felhívta. A közvetett trágyafélék közül legfontosabbak a gipsz- és az égetett mész. A gipszet már a [[18. század]]ban is alkalmazták a herések trágyázására. Az itt elért kezdvező eredmény után más vetemények alá is megpróbálták, de nagyon kevés eredménnyel, úgy hogy a gipsz ma is a herefélék speciális trágyájául tekinthető. Nem hat azonban minden talajon egyformán, mert előfordul, hogy semmi hatással sincs, máskor meg csak a víztartalmat fokozza. A gipszezett herétől az állat könnyebben felfúvódik mint a nem gipszezettől. Legcélszerűbb ősszel elhinteni, katasztrális holdankint 1,5-5 q-t. Az égetett mész a talaj tevékenységét fokozza, gyorsítván az elmállást és a korhadást, ezenkívül a kötött talaj fizikai tulajdonságait javítja. Mészszegény agyagtalajokon a mész igen jelentékeny hatást szokott gyakorolni, figyelembe veendő azonban, hogy ez a talajerő rovására megy, s ha mészen kívül közvetetlenül ható trágyát nem alkalmazunk, a talajt kiéljük s néhány év mulva a meszezés dacára is keveset terem. Az égetett meszet legjobb nyáron alkalmazni, oly módon, hogy vízzel annyira megoldjuk, hogy porrá omoljon. Ilyen állapotban kell elhinteni és azonnal elászántani. Katasztrális holdankint 6-10 q alkalmazandó.
 
==Forrás==
 
* {{Forrásjelzés-Pallas}}
 
[[Kategória:Mezőgazdaság]]
Névtelen felhasználó