„Ford GT40” változatai közötti eltérés

A '''Ford GT40''' egy [[USAAmerikai Egyesült Államok|amerikai]] versenyautó. A hatvanas években a GT40 az autóversenyek legyőzhetetlen hősének számított. [[1966]]-ban [[Le Mans-i 24 órás|Le Mans]]-ban mindhárom dobogós helyezést megszerezte a típus. Akkor a [[Le Mans-i 24 órás verseny|Le Mans-i huszonnégy órás verseny]]en három [[Ford]] GT40-est egymástól csupán méterekre intett le a célban a kockás zászló, ekkor legenda született. Miután a 60-as években [[Henry Ford II]], a [[Ford]] akkori vezetője sikertelenül próbálta megszerezni a neves sportautó-gyártókat, a [[Ferrari]]t és a [[Maserati]]t, úgy döntött, hogy megépítteti cége saját sportkocsiját, amely felveheti a versenyt az olasz modellekkel. A Ford GT40 [[1966]]-ban a [[1966-os Le Mans-i 24 órás verseny|Le Mans]]-i 24 órás futamon mutatkozott be, amit abban az évben, illetve még három alkalommal megnyert. Ez az autó tartotta az amerikai gyártó típusai között a sebességi rekordot, ugyanis 323 kilométer/órás száguldásra volt képes. A szakállas csúcsot az előd nyomdokain járó [[Ford GT]] döntötte meg. A típusból utcai változat is készült, amiből 133 darabot gyártottak.

A GT40-et még az autóversenyzés történelmében jártasak is [[USAAmerikai Egyesült Államok|amerikai]] típusnak tartják, holott keletkezésének gyökereit az [[anglia]]i [[Bromley]]-ben, egy bizonyos [[Eric Broadley]] nevű konstruktőr [[Lola Racing Cars|Lola]] sportkocsi-manufaktúrájánál kell keresnünk. Broadley Európában elsőként ismerte fel, hogy ha egy műszakilag kifinomult, modern konstrukciójú, kicsi és könnyű európai sportautó-vázba olcsón beszerezhető, gigantikus, amerikai V8-as motort szerel, különlegesen versenyképes elegyhez jut.

[[Eric Broadley|Broadley]] középmotoros, 4,2 literes Ford V8-assal hajtott, saját Lola GT sportkocsija [[1963]] tavaszán jelent meg a London Racing Car Show-n. [[Henry Ford]] II éppen akkoriban zárt le egy elszomorítóan küzdelmes, fárasztó, és felettébb sikertelennek bizonyuló tárgyalássorozatot [[Enzo Ferrari]]val az [[Olaszország|olasz]] cég átvételéről. [[Ford]]nak azért kellett volna a [[Ferrari]], hogy az olasz versenykocsi-gyártó tapasztalataival és a [[Ford]] pénzével biztos [[Le Mans]]-győztes autót tudjanak készíteni. [[Ferrari]] közel egy évnyi hitegetés és reménykeltés után nemet mondott a [[Ford]]dal való, egyébként akkori 18 millió [[amerikai dollár|dollárral]] kecsegtető egyesülésre. Az [[USAAmerikai Egyesült Államok|amerikai]] nem késlekedett kihirdetni a háborút.

A GT40-est részben áttervezték, de minden módosítás ellenére a [[Nürburgring]]en, [[Reims]]ben és [[Nassau]]ban egyaránt szétesett a váltó, ráadásul az [[alumínium]] motorblokkok is egytől egyig megrepedtek. A [[Ford]] ekkor magához vette a fejlesztést. [[1964]] végétől az [[anglia]]i FAV tehát csak az autók vázát, alapszerkezetét állította elő, de a versenytechnikát [[USAAmerikai Egyesült Államok|Amerikában]] dolgozták ki. Ekkor lépett a képbe a tuningspecialista [[Carroll Shelby]], aki az AC Cobrával elért eredményeivel már híressé vált [[USAAmerikai Egyesült Államok|Amerikában]]. Ő azonmód a saját cége által feljavított, a [[Ford Fairlane]]-ből származó, 4,7 literes V8-ast szerelte be a GT40-be. Felügyelete alatt kijavították a váltó és a fék hibáit, módosították a kocsi [[aerodinamika|aerodinamikáját]] is. A sok befektetett energia kezdte meghozni a gyümölcsét - [[Daytona|Daytonában]] egy első, [[Sebring]]ben egy második helyezést zsebelhetett be a [[Ford]].