„Ford GT40” változatai közötti eltérés

120 bájt hozzáadva ,  9 évvel ezelőtt
a
a (r2.7.2+) (Bot: következő hozzáadása: uk:Ford GT40)
| végsebesség= 262 km/h
}}
A '''Ford GT40''' egy [[USAAmerikai Egyesült Államok|amerikai]] versenyautó. A hatvanas években a GT40 az autóversenyek legyőzhetetlen hősének számított. [[1966]]-ban [[Le Mans-i 24 órás|Le Mans]]-ban mindhárom dobogós helyezést megszerezte a típus. Akkor a [[Le Mans-i 24 órás verseny|Le Mans-i huszonnégy órás verseny]]en három [[Ford]] GT40-est egymástól csupán méterekre intett le a célban a kockás zászló, ekkor legenda született. Miután a 60-as években [[Henry Ford II]], a [[Ford]] akkori vezetője sikertelenül próbálta megszerezni a neves sportautó-gyártókat, a [[Ferrari]]t és a [[Maserati]]t, úgy döntött, hogy megépítteti cége saját sportkocsiját, amely felveheti a versenyt az olasz modellekkel. A Ford GT40 [[1966]]-ban a [[1966-os Le Mans-i 24 órás verseny|Le Mans]]-i 24 órás futamon mutatkozott be, amit abban az évben, illetve még három alkalommal megnyert. Ez az autó tartotta az amerikai gyártó típusai között a sebességi rekordot, ugyanis 323 kilométer/órás száguldásra volt képes. A szakállas csúcsot az előd nyomdokain járó [[Ford GT]] döntötte meg. A típusból utcai változat is készült, amiből 133 darabot gyártottak.
 
== Története ==
=== Kezdetek ===
 
A GT40-et még az autóversenyzés történelmében jártasak is [[USAAmerikai Egyesült Államok|amerikai]] típusnak tartják, holott keletkezésének gyökereit az [[anglia]]i [[Bromley]]-ben, egy bizonyos [[Eric Broadley]] nevű konstruktőr [[Lola Racing Cars|Lola]] sportkocsi-manufaktúrájánál kell keresnünk. Broadley Európában elsőként ismerte fel, hogy ha egy műszakilag kifinomult, modern konstrukciójú, kicsi és könnyű európai sportautó-vázba olcsón beszerezhető, gigantikus, amerikai V8-as motort szerel, különlegesen versenyképes elegyhez jut.
 
[[Eric Broadley|Broadley]] középmotoros, 4,2 literes Ford V8-assal hajtott, saját Lola GT sportkocsija [[1963]] tavaszán jelent meg a London Racing Car Show-n. [[Henry Ford]] II éppen akkoriban zárt le egy elszomorítóan küzdelmes, fárasztó, és felettébb sikertelennek bizonyuló tárgyalássorozatot [[Enzo Ferrari]]val az [[Olaszország|olasz]] cég átvételéről. [[Ford]]nak azért kellett volna a [[Ferrari]], hogy az olasz versenykocsi-gyártó tapasztalataival és a [[Ford]] pénzével biztos [[Le Mans]]-győztes autót tudjanak készíteni. [[Ferrari]] közel egy évnyi hitegetés és reménykeltés után nemet mondott a [[Ford]]dal való, egyébként akkori 18 millió [[amerikai dollár|dollárral]] kecsegtető egyesülésre. Az [[USAAmerikai Egyesült Államok|amerikai]] nem késlekedett kihirdetni a háborút.
 
{{rquote|90%|center|Mi vagyunk a Ford. Egy pillanatra se becsüld alá a képességeinket csak mert milliós tömegautókkal árasztjuk el az utakat. Ha kell, bárkit utolérünk, bárkit megelőzünk, és megverünk abban, amihez a legjobban ért.|Henry Ford II, [[1963]]}}
Az első két GT40 Mk I-es [[autó]], [[Jo Schlesser]]rel és [[Roy Salvadori]]val a volánja mögött, [[1964]]-ben a [[Le Mans]]-i tesztelő előfutamon lépett pályára. Ezekben még a [[Ford]] [[Indianapolis]] versenyszakosztály által tervezett, 4,2 [[liter]]es, 350 lóerős alumíniumblokk, valamint négyfokozatú [[Colotti]] váltó volt. Mindkét példányt azonnal össze is törték, igaz, amíg mentek, vészesen gyorsak voltak. [[John Wyer]], a FAV igazgatója pilótahibára gyanakodott. Amikor vitájuk eldöntésére a MIRA tesztpályáján nagysebességű próbakört futottak, a GT40 teljes műanyag eleje közel 300 km/h-s tempónál leszakadt, és szétörött.
 
A GT40-est részben áttervezték, de minden módosítás ellenére a [[Nürburgring]]en, [[Reims]]ben és [[Nassau]]ban egyaránt szétesett a váltó, ráadásul az [[alumínium]] motorblokkok is egytől egyig megrepedtek. A [[Ford]] ekkor magához vette a fejlesztést. [[1964]] végétől az [[anglia]]i FAV tehát csak az autók vázát, alapszerkezetét állította elő, de a versenytechnikát [[USAAmerikai Egyesült Államok|Amerikában]] dolgozták ki. Ekkor lépett a képbe a tuningspecialista [[Carroll Shelby]], aki az AC Cobrával elért eredményeivel már híressé vált [[USAAmerikai Egyesült Államok|Amerikában]]. Ő azonmód a saját cége által feljavított, a [[Ford Fairlane]]-ből származó, 4,7 literes V8-ast szerelte be a GT40-be. Felügyelete alatt kijavították a váltó és a fék hibáit, módosították a kocsi [[aerodinamika|aerodinamikáját]] is. A sok befektetett energia kezdte meghozni a gyümölcsét - [[Daytona|Daytonában]] egy első, [[Sebring]]ben egy második helyezést zsebelhetett be a [[Ford]].
 
Bár [[Carroll Shelby|Shelby]] is tovább finomította a középmotoros csodaautót, egy újabb, nagy tudású versenycég, a [[detroit]]i Kar Kraft is részt kért a fejlesztésekből. A Fairlane Shelby által javasolt, 289 köbinches motorja helyett a [[Ford Galaxie]] 445 lóerősre feltuningolt 428-asát tették be. A Shelby-fejlesztette négy Mk I-es mellett az [[1965]]-ös [[Le Mans]]-on már két ilyen, Kar Kraft-féle, Mk II-es autó is elindult. A hat közül egyik sem ért célba, miközben a [[Ferrari]] akkor épp zsinórban már a hatodik Le Mans-i diadalát is besöpörte a P2-es versenyautóval. A GT40-es három fő erénye - óriási ereje, tankszerűen masszív vázszerkezete és futóműve - a legnagyobb hátránya is volt. A versenyautók között tetemesnek mondható, egy [[tonna]] fölötti tömege miatt a hajtáslánc minden eleme tripla erejű pofonokat kapott versenyüzemben.
282 344

szerkesztés