„Magna Carta Libertatum” változatai közötti eltérés

jogra (ius resistendi, ius resistentiae) hivatkozva 1258-ban a [[Simon de MonfortMontfort, Leicester 6. grófja]] grófáltal vezettevezetett bárói mozgalom az ''oxfordi províziók''

kibocsátására kényszerítette [[III. Henrik angol király|III. Henriket]]. Az Anglia első írott alkotmányának is tartott províziók egy tanácsra bízták a kormányzati hatalom ellenőrzését. A tanácsba 12 tagot a bárók, 12 tagot a király nevezett ki. A kiválasztott személyek még két személyt választhattak. Az így létrejött tanács felügyelte a miniszteri megbízásokat, a helyi közigazgatást, illetve a királyi várak őrzését. Az bárókkal szövetséges polgárságnak tett engedménynek tekintehtő, hogy évente három alkalommal össze kellett hívni a parlamentet, amely a tanács tevékenységét felügyelte. A 24 tagú tanács 1259-ben kibocsátotta az ún. ''westminsteri províziókat'', mely a királyi és földesúri bíróságok eljárásrendjét szabályozta, korlátozva ezek önkényét. A királyhoz hű bárói csoportok ''Glouchester'' grófjának vezetésével legyőzték MonfortotMontfortot, a király pedig, hogy megnyerje a polgárságot 1265-ben összehívta a parlamentet (ún. mintaparlament). MonfortMontfort bukásával a "westminsteri províziókat" is hatályon kívül helyezték, azonban a parlament 1267-ben újra megerősítette azokat.