„Heidelbergi várkastély” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a clean up, replaced: <br> → <br /> (20), Egyesült Államok → Amerikai Egyesült Államok AWB |
||
1. sor:
{{coor title dms|49|24|36|N|8|42|57.6|E|}}
{{Javasolt világörökségi helyszín}}
[[Fájl:Heidelberg slot.jpg|thumb|right|300px|„''Zordan dőlt nagy idők titkaitól nehéz''<br />
''árnyával s az egész völgyre feküdt a vár''<br />
''orkán tépte falakkal;''<br />
''ám az örök Nap ifjitó''<br /><br />
''fényt ontott a gigász tömbre, a rom körül''<br />
''zöldebb volt a borostyán, a hegyoldalon''<br />
''nyájas lombjukat erdők''<br />
''zúgatták le a vár felől''.”<br /><br />
[[Friedrich Hölderlin]]: Heidelberg ([[Rónay György]] fordítása)
]]
78. sor:
Heidelberg legrégebbi leírása is megemlíti, hogy a várost sok idegen meglátogatja. De a tényleges városi turizmus a 19. század elején kezdődött Graimberg gróf közbenjárásával: kiadatta a már említett, rajzokkal és rézmetszetekkel kiegészített kastélyismertetőt, ajándéktárgyakat, többek között csészéket készítettek a kastély képével. 1840-ben Heidelberg bekapcsolódott a [[vasút]]hálózatba, ami döntő lendületet adott az idegenforgalomnak.
Az [[Amerikai Egyesült Államok|amerikai]] turistákat [[Mark Twain]] ismertette meg a heidelbergi rommal az [[európa]]i utazását leíró Csatangolás külföldön (''A Tramp Abroad'', 1880) című élménybeszámolója segítségével. Hatására 20. században egyre több látogató érkezett az [[Amerikai Egyesült Államok]]ból. A 21. század elején évente több mint egy millió látogató érkezett a városba.
== A kastély előudvara ==
94. sor:
{|align="center" border="1" style="width:50%"
|-
|[DlreCtione] ALeXanDro Blblena CVra et opera HenrICl Neeb Fons <br /> hIC PrInCIpaLIs reparat(Vs) PVrIor sCatVrlt <br /> (<small>A munkálatok Alessandro Galli da Bibiena és Heinrich Neeb vezetésével készültek</small>)
|}
111. sor:
{|align="center" border="2" style="width:68%"
|-
|<small>[[Fájl:Ruprechtsbau Relief Heidelberger Schloss 01.JPG|150px|left]] '''Az angyalokat ábrázoló címer legendája''' <br />A Heidelbergi kastélyt építő építőmester legnagyobb öröme ikergyermekei voltak. Mindig maga mellett szerette volna tudni őket, ezért gyakran magával vitte őket a magas állványokra és örült, hogy fiai nem szédülnek a magasban. De egy nap egyikük rosszul lépett és a mélybe zuhant, magával rántva testvérét is.
A mestert annyira megviselte a szomorú esemény, hogy az építkezés irányítását elhanyagolta, helyette minden nap egy rózsakoszorút font, amit a gyerekek sírjához vitt. Rupert király mérges lett, hogy az építkezés ennyire lassan halad és megbízta a papot, aki a gyermekeket eltemette, hogy beszéljen a mesterrel. A mester azt mondta, hogy minden készen van, csak nagy bánatában nem tudja, hogy hogyan fejezze be a kaput. A pap megpróbálta megvigasztalni a mestert. Ugyanazon az éjszakán álmában megjelentek az ikrek, mint fényt sugárzó angyalok és visszahozták neki a rózsakoszorút, amit aznap reggel a sírra tett. Amikor a mestert felébresztette a felkelő nap, eszébe jutott a kedves álom. Úgy érezte, mintha rózsaillat töltené be a szobát. Amikor felkelt - láss csodát! – ott feküdt előtte a friss és illatos koszorú, amit előző nap a gyerekek sírjára vitt. Még este is látta a síron a már elhervadt koszorút; de a fehér rózsákból piros rózsák lettek. A mester csakhamar rájött, hogy hogyan fejezze be a kapu építését: kifaragta a gyerekek mását, úgy ahogy álmában megjelentek, kedves, rózsakoszorút tartó angyalokként. A koszorú közepébe mesterségének jelképét, egy körzőt vésett, amitől örökre elbúcsúzott. A kapu zárókövét 1408-ban rakták le és Rupert király maga mondott felszentelő beszédet. Amikor köszönetet akart mondani az építőmesternek, a mestert nem találták sehol. Miközben megkongatták az összes harangot és azok hangjukkal betöltötték az egész Neckar-völgyet, a mester a Mihály-ösvényen a Heiligenbergi kolostor felé tartott. Szerzetes lett belőle és cellájából addig nézte a szerettei sírja fölé emelkedő tornyot, amíg gyermekei ismét megjelentek, rózsakoszorút vittek neki és lelkét Ábrahám ölébe vitték</small>.
|}
260. sor:
{|align="center" border="2" style="width:50%"
|-
|FRIDERICVS V ELISABETAE CONIVGI. CARISS (IMAE) <br />A(NN0). C(HRISTI). MDCXV. F(ACIENDUM). C(URAVIT) <br /> <small>A kaput V. Frigyes állíttatta hőn szeretett felesége, Erzsébet számára 1615-ben</small>
|}
Az Erzsébet-kapu a heidelbergi kastély első [[barokk]] eleme. Építésze az Erzsébettel Heidelbergbe érkező [[Salomon de Caus]] volt. Négy oszlopát fatörzsként ábrázolták, amelyen [[Borostyán (növénynemzetség)|borostyán]] kúszik felfelé, a levelek között pedig mindenféle állat bujkál: békák, bogarak, csigák, gyíkok és mókusok.<ref name="Stolpmann32"/>
273. sor:
A '''madárház''' vagy '''narancsház''' közvetlenül az Erzsébet-kapu mellett állt, a löveg-kertet lezárva. Az épületet a 18. század elején egészen a várárokig kibővítették. Ma már csak a nyugati fal romjai és a földbe rakott kőlapok mutatják az egykori épület méretét. A narancsház növényeit [[1725]]-ben a [[schwetzingen]]i kastély kertjébe telepítették át. [[1805]]-ben az épületet a választófejedelem engedélyével lebontották és nyilvános parkot hoztak létre. A madárház falmaradványára [[1961]]-ben egy kőtáblát helyeztek egy régebbi emléktábla helyett. A Marianne von Willemers verssoraival ellátott felirat [[Johann Wolfgang von Goethe|Goethével]] történt utolsó találkozójának állít emléket (1815 ősze).<ref>
''Auf der Terrasse hoch gewölbten Bogen'' <br />
''War eine Zeit sein Kommen und sein Gehn'' <br />
''Die Chiffre von der lieben Hand gezogen'' <br />
''Ich fand sie nicht sie ist nicht mehr zu sehn'' <br />
... <br />
''Diese Verse schrieb Marianne von Willemer
In Erinnerung an ihre letzte Begegnung mit
| |||