„Majer István (pedagógus)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Dj (vitalap | szerkesztései) a →Élete |
||
7. sor:
Mocsonokon született, hol atyja Majer Mihály Kluch püspöknek 27 évig udvari tisztje volt; anyja Tillmann Antónia. Kluch püspök felismervén hű emberének fiában a tehetséget, azt távol a szülői háztól saját költségén és nézetei szerint neveltette. Elemi iskoláit [[Érsekújvár]]ott, a gimnáziumot [[Esztergom]]ban végezte. [[1828]]-ban az esztergomi főmegye növendékei közé vétetett föl és [[Nagyszombat]]ban hallgatta a bölcseleti és teológiai tanulmányokat [[1834]]-ig. Mint másodéves hittanuló [[1832]]-ben azon négy lelkesebb kispap egyike volt, kik a nevelőben a magyar nyelvgyakorló egyesület létrehozását indítványozták és elöljárói jóváhagyás mellett életbe is léptették. Gyermekkora óta a szépművészetek iránt táplált hajlamát magán szorgalommal annyira kifejtette, hogy 1832-től 1834-ig igazgatója fölhívására, növendéktársainak rendes órákban a rajzolásban útmutatást adott. Növendéki pályája után ifjú kora miatt azonnal pappá nem szentelhették fel, tehát [[Sennyey Pál]] és Géza báró ifjak mellett nevelősködött [[1836]]-ig. [[Pest]]re költözött, ahol jogi tanulmányai mellett a kor jeles tudósainak társaságában gyarapította ismereteit. Itt tanulta meg a [[rézmetszés]]t, és szent képei csakhamar tetszést arattak s [[1845]]-ben már 3. kiadást értek meg. Tájrajzai a Regélő, Rajzolatok, Honművész, Életképek, a [[kassa]]i Képes Ujság mellett és [[Vahot Imre]] ''Magyar föld és népei'' című folyóiratában és a [[lipcse]]i ''Illustrirte Zeitung''ban jelentek meg. De legmaradandóbb érdemeket szerzett a saját kezével kőbe, fába s rézbe metszett és nyomtatásban kiadott fekete és színezett ''Magyar szentképek'' című vállalat kiadásával (melyből [[1838]]-ban 12 000 [[1840]]-ben 22 000, [[1845]]-ben pedig százezer példányt bocsátott ki); a jövedelem nagyobb részét a szorgalmas tanuló ifjúságnak szentelte. Olajfestése, mely Ganganelli veszedelmét ábrázolja, a pesti műkiállításon is közszemlére volt kitéve.
[[1836]]. [[augusztus 29.|augusztus 29]]-én [[Vác]]on pappá szentelték. Nevelői pályáját [[október 9.|október 9]]-én a [[Muzsla (település)|muzslai]] segédlelkészséggel váltotta fel. [[1838]]. [[június 12.|június 12]]-én Esztergomba helyezték át. [[1842]]. [[szeptember 17.|szeptember 17]]-én Kopácsy hercegprímás az általa s káptalanja által alapított mesterképző-intézet egyik tanárának nevezte ki. Tapasztalás és önképzés végett beutazta hazánk legnagyobb részét, [[Erdély]]t és [[Horvátország]]ot, az [[ausztria]]i német és olasz tartományokat, hol a jelesebb intézeteket tanulmányozta. [[1845]]-ben ő volt a főtényező, hogy [[Nedeczky Katalin]] [[Esztergom]]ban kisasszonynevelő és tanítóintézetét a kor kívánalmai szerint átalakította. [[1847]]-ben az orvosok és természetvizsgáló gyűlésén [[Sopron]]ban elősegítette a műtani osztály megalakulását, melynek jegyzőjévé választották. [[1848]]-ban az ország tanítói által [[Pest]]en az egyetem épületében tartott tanácskozás szintén jegyzőjéül választotta; a püspöki kar a tanügy rendezése tárgyában Pesten tartott tanácskozásra szintén meghívta. [[1849]]. [[október 27.|október 27]]-én az egyetem tanácsa megválasztotta a bölcselet-karbeli felsőbb [[pedagógia]] helyettes tanárává, [[1850]] végével pedig Pest város összes nyilvános elemi és magániskoláinak igazgatója lett. A központi iskolák sorsát szívén hordván, a tanító-tanácskormányokat és a tanítókönyvtárt létrehozta; az ő terve szerint és sürgetésére életbe léptették a vasárnapi iskolákat is, melyeknek megkedveltetésére és sikeres terjesztésére alkalmas terv írójának a Néplapban pályadíjat is hirdetett. Egyik tervezője és létrehozója volt a pesti első bölcsődének, miért a [[bécs]]i s [[párizs]]i bölcsőde (Cręche)-egyletek tiszteletbeli tagjukká választották.
[[1857]]. [[február 26.|február 26]]-án [[Kürt (település)|kürti]] (Komárom megye) plébános, [[1866]]. [[április 26.|április 26]]-án esztergomi kanonok lett. [[1867]]. [[június 25.|június 25]]-én a III. osztályú vaskoronarendet kapta. [[1869]]. [[június 12.|június 12]]-én Esztergom melletti [[Szent Benedek]]ről nevezett címzetes apát, [[1874]]. [[július 3.|július 3]]-án pápai prelátus és október 3-án [[hont]]i főesperes lett. [[1876]]. [[szeptember 12.|szeptember 12]]-én kapta a [[Lipót-rend]] lovagkeresztjét (később a vaskoronarendet is); [[1877]]. [[április 14.|április 14]]-én a [[budapest]]i egyetem hittani kara a tiszteletbeli doktorok sorába iktatta. [[1880]]. [[március 21.|március 21]]-én stagni címzetes püspök, [[1884]] júniusában a hercegprímás lelkiekben helyettese, augusztus 2-án szentgyőrmezei prépost és székesegyházi főesperes ([[1886]]. [[szeptember 4.|szeptember 4]]-én őrkanonok, november 27-én olvasókanonok) lett, [[1885]]. [[április 15.|április 15]]-én pedig őfelsége kinevezte a főrendiház örökös tagjává. [[1889]]. [[december 20.|december 20]]-án káptalani nagyprépost lett. [[1891]]-ben Simor halálával az esztergomi érseki szék megüresedvén, káptalani helytartóvá választatott; később az esztergomi érseki szék helynöke lett. A [[Szent István Társulat]] tudományos és egyházirodalmi osztályának tagja, a zsinati vizsgáló-bizottság elnöke, főegyházmegyei könyvbíráló, Esztergom megye közigazgatási bizottságának tagja s Esztergom város díszpolgára volt. Meghalt 1893. november 21-én Esztergomban. Közcélokra 15,000 forintot hagyott.
[[Fájl:Majer István1.jpg|bélyegkép|balra|Majer István képe a [[Vasárnapi Újság (hetilap, 1854–1922)|Vasárnapi Újság]]ban]]
[[File:Esztergom - Majer István sírja.JPG|thumb|right|Sírja az esztergomi Belvárosi temetőben]]
| |||