„ME Anyag- és Vegyészmérnöki Kar” változatai közötti eltérés

Az 1867-es osztrák-magyar [[kiegyezés]]t követően az akadémia magyar állami intézmény lett (M. kir. Bányászati és Erdészeti Akadémia). Bevezették az államvizsgákat (addig a végzettek abszolutóriummal[[abszolutórium]]mal távoztak az Akadémiáról). Az okleveleken a végzettség megjelölései: okl. bányász, okl. fémkohász, okl. vaskohász, gépész-építész mérnök, 1895-től okl. bányamérnök, okl. fémkohórnérnök, okl. vaskohómérnök.

Az [[első világháború]] az akadémia felívelő pályáját megtörimegtörte, a hallgatói létszám száz alá esett, az oktatók jelentős része is behívót kapott. A háború után – mivel Selmecbánya a megalakuló [[Csehszlovákia|Csehszlovákiához]] került – a főiskolát [[Sopron]]ba telepítették át. 1934-től az intézmény a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karaként működött -– természetesen továbbra is Sopronban. A tanulmányi idő kilenc szemeszter volt, a vas- és fémkohómérnöki képzést összevonták.

1949-ben törvényi kezdeményezésre megalakult [[Miskolc]]on a Nehézipari Műszaki Egyetem. Magja a soproni bánya- és kohómérnöki kar, mellette gépészmérnöki kart is alapítottak. A bánya- és kohómérnöki karon az első évfolyam már Miskolcon indult, de a felsőbb évfolyamok még Sopronban fejezték be az egyetemet. Az oktatás a nappali képzés mellett levelező és esti tagozatokon is beindult. A kohász tanszékek 1952-re költöztek át teljes egészében Miskolcra. A képzés vas- és fémkohász, valamint kohásztechnológus szakon folyt. Előbbi a metallurgiai jellegű, utóbbi a [[Képlékeny alakítás|képlékeny alakító]] üzemek mérnök igényétmérnökigényét elégítette ki.

Az 1960-as évek elejétől átalakult a képzés struktúrája és tartalma, a metallurgus szakon létrejött az [[Öntészet|öntő ágazat]]. A képzés korszerűsítése jegyében 1972-ben a fémalakító szakon belül megalakult a fémtani ágazat.

Az 1987-ben bevezetésre került „modul” tanterv„modultanterv” eltörölte az ágazatokat, maradt a két metallurgus és a fémalakító szak. Ezeken belül azonban szélesebb körben lehetett ágazódni és képzést szerezni. Az 1992-ben létrejött tanterv bevezette a szakirányokat, melyek megnevezése az oklevélben is szerepelt, ezek az alábbiak: fémmetallurgiai, öntő, szerkezeti anyagok, energiagazdálkodás, vasmetallurgiai, alakítástechnológiai, automatizálási, környezetvédelmi és minőségbiztosítási. 1989-ben, hosszas előkészítő munka után elindult az [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|ELTE]]-vel közösen végzett mérnökfizikus képzés.

* okleveles kohómérnök,

* okleveles anyagmérnök,

* okleveles mérnökfizikus.

Az anyagmérnök képzés felfutása és az új társadalmi-szakmai kihívások miatt elengedhetetlenné vált az oktatási struktúra átalakítása és újabb szakok, szakirányok indítása. A célok megvalósítása érdekében a kar első lépésként megváltoztatta nevét: előbb Anyag- és Kohómérnöki Kar, majd a Műszaki Anyagtudományi Kar lett. Újabb kihívást jelentett a Karkar számára az állami törekvések nyomán bevezetendő, ún. [[bologna]]i képzési modell.