„Francesco Cilea” változatai közötti eltérés

1896-tól pedig nyolc éven át a firenzei Reale Instituto Musicale [[zeneelmélet]]- és [[kontrapuntellenpont]]-tanára volt. A következő évben lezajlott következő operájának, ''[[Az arles-i lány]]''nak az ősbemutatója, ami már szép sikert aratott, de ennek ellenére hamar lekerült a műsorról, pedig szerzője a tartósabb siker érdekében többször is átdolgozta operáját. Ezután újabb öt évnek kellett eltelnie, mire Ciléa ismét operával állt a közönség elé. Az 1902-ben Milánóban bemutatott ''[[Adriana Lecouvreur]]'' végre meghozta az áttörést és [[Európa]] szerte ismertté tette Cilea nevét.

1913-1916 között a [[Palermo|palermói]] konzervatórium vezetőjeként tevékenykedett. Ezután 1935-ig a nápolyi konzervatórium igazgatójaként tevékenykedett. 1935-ben aztán felhagyott aktív zenepedagógiai tevékenységével. Varazzei birtokára vonult vissza, élete végén majdnem teljesen megsüketült. Tevékenységét kétszer ismerte el az olasz állam: 1893-ban kitüntették az Olasz Korona Lovagrendjével, majd 1903-ban ugyanezen kitüntetés tiszti keresztjét kapta meg. Végrendeletében az operái előadásából származó minden jogdíjat és egyéb bevételt az idős zenészek Verdi által alapított milánói otthona számára ajánlott fel.