„Déli-Alpok (Új-Zéland)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
13. sor:
 
==Elhelyezkedése és jellemzői==
A Déli-Alpok 450 kilométer hosszan nyúlik el észak-déli irányban. Legmagasabb csúcsa a 3754 méter magas [[Aoraki]], amely a [[Mount Cook]] hegyen található és egyben ez Új-Zéland legmagasabb pontja is. A hegységben további hat olyan kiemelkedés található, mely meghaladja a 3000 méteres tengerszint feletti magasságot. A hegyvidéket át meg átszeldelik a glaciális (gleccservájta) völgyek és tavak. Egy 1970-ben végzett kutatásnak köszönhetően kiderült, hogy a Déli-Alpok területén több, mint 3000 darab egy [[hektár]]nál nagyobb területű [[gleccser]] helyezkedett el a jégkorszak idején, <ref name="Chinn">Chinn, T. J. (2001). [http://www.hydrologynz.org.nz/downloads/20071015-094857-JoHNZ_2001_v40_2_Chinn.pdf Distribution of the glacial water resources of New Zealand], ''Journal of Hydrology'' (New Zealand), 40(2), 139&ndash;187.</ref> melyek közül a legnagyobb kiterjedésű a 29 kilométer hosszúságú [[Tasman gleccser]] volt, amely a [[Pukaki-tó]] környékéről eredt.<ref name="glaciers">Lambert, M. (ed) (1989) ''Air New Zealand Almanack'' Wellington: New Zealand Press Association. p. 165</ref> Gleccserek által vájt tavak láncolata található a hegylánc keleti részén, amely a [[Coleridge-tó]]tól a [[Wakatipu-tó]]ig tart, amely délen az [[Otago régió]]ban található.
 
A Déli-Alpok elnevezést [[James Cook]] kapitány találta ki 1770. március 23-án, aki csodálatos magaslatokként jellemezte a hegyvidéket.<ref name="Naming">{{ReedPlacenames1975}} p. 384.</ref> A hegységet már korábban is megemlítette [[Abel Janszoon Tasman|Abel Tasman]] 1642-ben, aki leírásában a Déli-sziget nyugati partvidékét a„a "felemelkedő magaslatok földjének"földjének” nevezte.<ref name="Tasman">Orsman, H. and Moore, J. (eds) (1988) ''Heinemann Dictionary of New Zealand Quotations'', [[Heinemann (book publisher)|Heinemann]], Page 629.</ref>
 
A Déli-Alpok geológiailag a csendes-óceáni tűzgyűrű mentén helyezkedik el és a [[csendes-óceáni lemez]] délnyugatról nyugat felé tolja és összenyomja az északi irányba tartó Indo-ausztrál kőzetlemezzel északnyugaton.<ref>{{cite book |title=In Search of Ancient New Zealand |last=Campbell |first=Hamish |authorlink= |coauthors=Hutching, Gerard |year=2007 |publisher=Penguin Books, in association with GNS Science |location=North Shore and Wellington, New Zealand |isbn=978-0-14-302088-2 |page=35}}</ref> Az elmúlt 45 millió év során e nyomóhatásnak engedelmeskedve fokozatosan kiemelkedett az óceánból a Déli-Alpok hegyvonulata, bár a hegyvidékeinek egy részét az [[erózió (földrajz)|erózió]] már elpusztította. A hegység felgyűrődésének folyamata az elmúlt 5 millió évben felgyorsult és a mai napig is tartó lemeztektonikai mozgásoknak köszönhetően ez a folyamat továbbra is folytatódik, amely földrengéseket okoz a szigeten az alpesi törésvonal mentén. A folyamatos kiemelkedés ellenére az alpesi törésvonal mentén a kőzetmozgás nem függőleges, hanem oldalazó irányú.<ref>{{cite book |title=In Search of Ancient New Zealand |last=Campbell |first=Hamish |authorlink= |coauthors=Hutching, Gerard |year=2007 |publisher=Penguin Books, in association with GNS Science |location=North Shore and Wellington, New Zealand |isbn=978-0-14-302088-2 |pages=204&ndash;205}}</ref>