|
Az eredeti dokumentum a [[Washington (város)|washingtoni]] Nemzeti Archívumban látható. Július 4., a [[Függetlenség napja (Egyesült Államok)|függetlenség napja]] az USA nemzeti ünnepe, illetve szövetségi állami főünnepe.
== Történeti háttér ==
=== A Kontinentális Kongresszusok ===
A [[bostoni teadélután]]t követően a brit parlament megtorlásként öt törvényt hozott, melyeket a gyarmaton élők a „kényszerítő” vagy „[[tűrhetetlen törvények]]” elnevezéssel illettek.
* a [[boston]]i kikötő bezására az elpusztított tea árának megtérítéséig
* [[Massachusetts]] közvetlen brit kormányzás alá rendelése
* a kormányzó a királyi hivatalnokok elleni pereket más gyarmatra vagy az anyaországba helyezheti át
* a kormányzó saját maga is kiutalhat szállást a katonáknak, ha a gyarmatok törvényhozásai ezt nem teszik meg
* [[Québec (tartomány)|Québec]] tartomány területének növelése és a francia katolikus lakosságnak adott kedvezmények
Az [[1774]] szeptemberében összehívott [[Első Kontinentális Kongresszus]]on a gyarmatok képviselői a brit áruk [[bojkott]]ja mellett döntöttek és [[petíció]]ban követelték a királytól a törvények visszavonását – sikertelenül.
[[1775]]. [[április 10.|április 10-én]] kitört az [[amerikai függetlenségi háború]]. Az 1775 májusában, [[Philadelphia|Philadelphiában]] összeült [[Második Kontinentális Kongresszus]] egyes küldöttei számára a függetlenné válás már reális célnak tűnt, ám egyelőre senki sem sürgette.<ref>Middlekauff, ''Glorious Cause'', 318.</ref> Bár sokan úgy gondolták, a brit parlamentnek nincs törvényes fennhatósága az amerikai gyarmatok felett, azt remélték, hogy [[III. György brit király | III. György király]] az ő oldalukon foglal állást, mivel a hozzá és a brit alkotmányhoz való hűségüket továbbra is hangsúlyozták. 1775. [[július 5.|július 5-én]] a kongresszus újabb petíciót fogalmazott meg, amelyet (hat hét múlva, amikor az [[London]]ba ért) az uralkodó nem vett át. [[augusztus 23.|Augusztus 23-án]], a [[Bunker Hill-i csata]] ([[június 17.]]) hírére reagálva György proklamációban jelentette ki, hogy az amerikai gyarmatok „nyílt lázadásba” kezdtek, [[október 26.|október 26-án]], a parlament nyitó ülésén tartott beszédében pedig színleltnek nevezte az amerikaiak iránta való hűségét, mivel valódi céljuk szerinte egy független birodalom megalapítása volt. György kijelentette, hogy szándékában áll a lázadás fegyverrel való elfojtása, és ehhez akár idegen csapatok segítségét is igénybe veszi.
A király válasza után a függetlenséget sürgető hangok felerősödtek; köztük az egyik leghatásosabb [[Thomas Paine]]-é volt, aki ''[[Józan ész (pamflet)|Józan ész]]'' című, hamar népszerűvé váló írásában (megj. [[1776]]. [[január 10.]]) a teljes függetlenség és a [[köztársaság]] kikiáltása mellett érvelt.<ref>Christie and Labaree, ''Empire or Independence'', 270.</ref>
Az [[1776]]. [[június 7.|június 7-én]] összeült Kongresszus egyetértett Paine teljes függetlenségre való törekvésével. [[június 11.|Június 11-étől]] Benjamin Franklin, John Adams, Thomas Jefferson, Robert R. Livingston és Roger Sherman elkezdték írni a nyilatkozatot, és összeállították az első változatot, ami [[július 1.|július 1-jén]] került a Kongresszus elé. John Hancock, a Kongresszus elnöke, és titkára, Charles Thomson, július 4-én aláírta az okmányt. A nyilatkozat azonban csak [[augusztus 10.|augusztus 10-ére]] ért el [[London]]ba, és csak 1783-ban, a [[Párizsi béke (1783)|párizsi békével]] lépett érvénybe.
== A szöveg megírása ==
| 