Főmenü megnyitása

Módosítások

Nincs méretváltozás ,  6 évvel ezelőtt
Az „Ogre Battle” eredetileg az első albumra került volna, de végül kiszavazták, részben mert túl nehézre sikeredett a szövege, másrészt mert a kezdetleges stúdiótechnikával nem tudták volna megvalósítani Mercury eredeti elképzeléseit. Utóbbi miatt halogatták a „Father to Son” felvételeit is. A „White Queen”-t már 1970 körül, az egyetemi évei alatt megírta May. Mind a négy dalt játszották már 1972-ben a koncerteken, az instrumentális „Procession”-t felvételről játszották az előadások kezdetén.{{h|Blake|2010|p=142}}{{h|Purvis|2007|p=145}} Az albumra nem, de a „Seven Seas of Rhye” kislemez B oldalára felkerülő „[[See What a Fool I’ve Been]]” című dal ugyancsak régebbi eredetű, már az első album felvételeikor is elkészült egy változata, amit akkor nem használtak fel.{{h|Purvis|2007|pp=244–245}}
 
Az instrumentális „[[Procession]]”-ben May a gitárjával a hegedű hangját akarta utánozni, amelyet a [[DeacyDeaky Amp]] – Deacon saját készítésű gitárerősítője – és egy [[Vox AC30]]-as összekapcsolásával, majd a felvett hang felülvételezésével ért el. Az itt kikísérletezett módszert, és hogy a mikrofont az AC30-as elé rakva közvetlenül tudja befolyásolni a tónust, később is használta, ha hasonló hangzást akart elérni.{{h|Purvis|2007|p=233}} Ugyancsak első volt a „[[Father to Son]]” abban a tekintetben, hogy May ebben játszott először zongorán a zenekar történetében, valamint itt hozott létre először igazán nagy, többszólamú gitárkíséretet, ami önbizalmat adott neki.{{h|Purvis|2007|p=145}} A „[[White Queen]]”-ben egy „öreg és olcsó” Hairfred akusztikus gitárt használt. Leszedte az eredeti húrlábat, és keményfa húrlábbal helyettesítette, majd a fém érintők anyagából kis darabkákat beerőltetett a húrláb és a húrok közé, amitől a gitár a szitáréhoz hasonló hangot adott ki.<ref>{{cite journal|url=http://www.queenarchives.com/index.php?title=Brian_May_-_XX-XX-1982_-_On_the_Record|title=Brian May: On The Record|year=1982|month=január|first=Jas|last=Obrecht|journal=[[Guitar Player]]}}</ref> A „[[Some Day One Day]]”-ben May énekelt, Mercury egyáltalán nem szerepelt rajta.{{h|Purvis|2007|p=201}}
 
A „[[The March of the Black Queen]]”-t a lemez egyik legösszetettebb dalaként tartják számon a tagok is, amelyet nagy erőfeszítések árán rögzítettek. Taylor megerősítette, hogy a rengeteg felülvételezés során a rögzítésre használt mágnesszalag annyira elkopott, hogy szinte átlátszóvá vált, így majdnem elveszett az addig felvett anyag.{{h|Purvis|2007|p=209}}{{#tag:ref|A kijelentés valóságtartalmát megkérdőjelezi, hogy később a „Bohemian Rhapsody” felvételeiről is keringett ugyanez a híresztelés.{{h|Brooks–Lupton|2009|p=52}}|group="Mj"}} Hasonlóan problémás volt a „[[The Fairy Feller’s Master-Stroke (dal)|Fairy Feller’s Master Stroke]]”, ahol ugyancsak 16 sávon kellett megoldani a rengeteg felülvételezést minőségromlás nélkül. A felvételen Mercury csembalón játszott.<ref name="wilkinson">{{cite journal|last=Wilkinson|first=Roy|title=The Majesty of Rock|journal=[[Mojo (magazin)|Mojo]]|year=2004|month=április}}</ref> A Cable közreműködésével készült „[[Funny How Love Is]]” [[Phil Spector]] találmányát, a [[wall of sound]] hangzást alkalmazta.{{h|Purvis|2007|pp=152–153}} A kemény hangzású „[[Ogre Battle]]” elején egy érdekes megoldást alkalmaztak: a dal nagy részén végigfutó gitárriff különös hatását azzal érték el, hogy fordítva illesztették bele a felvételbe, de mivel palindrom volt, azaz visszafelé játszva is ugyanúgy hangzott, nem ütött ki túlzottan a zenei környezetből.<ref>{{cite journal|journal=[[Guitar Player]]|url=http://www.queenarchives.com/index.php?title=Brian_May_-_01-XX-2008_-_Guitar_Player|year=2008|month=január|title=Renaissance Man|first=Matt|last=Blackett}}</ref> A dal végén Taylor egy olyan hatalmas gongot ütött meg, hogy „minden erejét össze kellett szednie, csak hogy az ütőt fel tudja emelni”.{{h|Brooks–Lupton|2009|p=74}} A zongoraalapú „[[Seven Seas of Rhye]]” legvégén egy rövid részlet hangzik el az „I Do Like to Be Beside the Seaside” című angol dalból, ahol Baker sztilofonon játszott. Bár erre a lemezre is kiírták, hogy nem használnak szintetizátort, a sztilofon technikailag mégis szintetizátor.<ref>[[Brian May|May, Brian]]. (2009). ''[[Absolute Greatest]]'' audiokommentár. [DVD]. EMI.</ref>
20 203

szerkesztés