Főmenü megnyitása

Módosítások

20 bájt hozzáadva ,  6 évvel ezelőtt
 
==Megjelenés==
A lemez megjelenésének előkészítésére a Trident leszervezett számukra egy 21 állomásos Angliai turnét, ahol a [[Mott the Hoople]] előzenekara lehettek. A turné költségeit szokatlan módon az EMI állta, a lemez promóciójának részeként.{{#tag:ref|A Tridentes Jack Nelson szerint háromezer, az EMI-s Bob Mercer szerint 9-10 ezer fontot költött erre a lemezcég. A Queen volt az első zenekar, amelynek előzenekari minőségében fizetett az EMI, bár később megszokottá vált ez a módszer.{{h|Blake|2010|pp=133–134}}|group="Mj"}} A koncertek nagyrészt jól sikerültek, és jó barátságot kötöttek a főzenekarral is – bár Mercuryt zavarta az előzenekari szerep.{{h|Blake|2010|pp=133–136}} Közben a szerencse is segítette az együttes felfutását: [[David Bowie]] visszamondta a szereplését az országos nézettségű ''[[Top of the Pops]]'' zenei műsorban, és a szervezők új előadót kerestek a lefoglalt műsoridőbe. Miután felhívták az EMI sajtófőnökét, az a Queen-t ajánlotta Bowie helyére, így előadhatták a nagy nézettségű műsorban a „[[Seven Seas of Rhye]]” című dalukat.{{h|Gunn–Jenkins|1992|p=74}} Szokás szerint a műsorban nem élőben adták elő a dalt, hanem felvételről játszották le, az együttesek pedig mímelték az éneket. Ehhez azonban szükség volt felvenni egy speciális változatát a dalnak. Fowler addig intézkedett, amíg sikerült rávennie [[Pete Townshend]]et, hogy adja a rendelkezésükre a stúdióját, amíg felveszik a dalt. Február 20-án felvették a speciális változatot, amely másnap több millió angol háztartásban volt látható.{{h|Hodkinson|2004|p=171}} Az EMI mozgósította az erőforrásait, és villámgyorsan, öt nappal a televíziós előadás elfogadása után, 1974. feburár 23-án megjelentette a dalt kislemezen.{{h|Hodkinson|2004|pp=171–172}} A kritikusok jól fogadták, az együttesről később szinte mindig negatívan író ''[[New Musical Express|NME]]'' ezt írta róla: „erejük, tehetségük és dalszerzői képességük jó példája, valamint mindazoké a jó tulajdonságoké, ami egyedülállóvá teszi őket.”{{h|Gunn–Jenkins|1992|p=75}}
 
[[Fájl:Queen II belső.jpg|thumb|right|A fehér belső borító]]Az album borítójára kerülő képeket [[Mick Rock]] készítette, aki valamivel korábbról ismerte már a zenekart, hiszen ő fényképezte őket a legelső turnéjuk során, és ezen képek közül később némelyik bekerült az együttest népszerűsítő újságcikkek közé.{{h|Sutcliffe|2011|p=73}} Fontosnak tartották, hogy a képkiválasztással is utaljanak a lemez fekete és fehér oldalaira. Rock egy műgyűjtő barátjánál talált egy albumot, amelyben egy kép szerepelt [[Marlene Dietrich]] színésznőről, ahogyan fekete háttér előtt, az arcát megvilágítva pózol, a kezeit pedig keresztbe teszi a mellkasa fölött. Rock megmutatta a képet Mercurynak, akinek rögtön megtetszett az elgondolás, és elragadtatva mondta: „én leszek Marlene!” Így készült el a lemez külső borítója, a fekete háttér előtt pózoló tagokról. Ezzel párhuzamosan készített egy világos képet, ahol a tagok fehér ruhában vannak – ez került a belső borítóra. A két kép utalt az album fekete és fehér oldalainak kontrasztjára.{{h|Hodkinson|2004|pp=174–175}}
20 203

szerkesztés