|
== Élete, munkássága ==
Antwerpeni[[Antwerpen]]i gimnáziumi képzés után Leidenben, [[Párizs]]ban, majd [[1752]]-től kezdve Bécsben folytatott egyetemi tanulmányokat [[filozófia]]i, [[Orvostudomány|orvosi]], [[kémia]]i és [[botanika]]i témakörökben. 1752 és [[1755]] között [[orvos]]ként működött Bécsben, emellett elkészítette a [[schönbrunn]]i palota parkjának növényjegyzékét, mégpedig az akkor új [[Carl von Linné|Linné]]-féle rendszer alapján. Ennek eredményeképpen [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] megbízta a kert általános rendezésével. Jacquin külföldön tanulmányozta a hasonló célú parkokat, és hazatérve létrehozta a botanikus kertet, amelynek első igazgatója volt. Ezzel egyidejűleg a bécsi egyetemen kémia előadásokat tartott. 1763-ban, amikor Mária Terézia Bányászati és Kohászati Akadémiává fejlesztette a [[selmecbánya]]i [[Selmeci Akadémia|Bergschulét]], a tanintézménybe először Jacquint nevezték ki [[1763]]. [[Június 13.|június 13-án]] , a [[Ásványtan|mineralógia]] valamint a kémia professzorának. Ásványtani, kémiai és elméleti [[kohászat]]tani (metallurgiai) előadásait és laboratóriumi gyakorlatait csak megfelelő előkészítő munkálatok, a laboratórium berendezése, valamint az ásvány- és kőzettár kialakítása után kezdte meg, [[1764]]. [[szeptember 1.|szeptember 1-jén]]. Óráinak helyszíne a lakóházának földszintjén kialakított előadóterem és laboratórium volt (a lakóházat a kincstár bérelte számára).
[[1765]]-ben Selmecen megnősült, három gyermeke született: Joseph Franz (1766–1839), Emil Gottfried (1767–1792) és Franziska (1769–1850).
Gyermekei [[Wolfgang Amadeus Mozart|Mozart]] barátai voltak, s a zeneszerző két dalt (''Als Luise'' K. 520, ''Das Traumbild'' K. 530) írt Gottfriednek dedikálva, és zongoraleckéket adott Fraziskának. Mozart ezen felül is több művet ajánlott a Jacquin családnak, például a ''Kegelstatt trió''t, amelyet 1876 augusztusában mutattak be Jacquinéknál, a zongoránál Franziskával. Joseph Franz, apja nyomdokain haladva szintén neves tudós lett, a Bécsi Egyetemen a botanika és a kémia professzora volt, és őt is tagjává választotta a Svéd Tudományos Akadémia.
[[1769]] és [[1797]] között a Bécsi Egyetem professzora volt a Kémiai és Botanikai Tanszéken, később, 1809-ben rektora lett az intézménynek. Folyamatos szakirodalmi tevékenységet fejtett ki a kémia, de főként a botanika terén. Ekkor már [[Európa]]-szerte ismert és elismert tudós volt, ezért tagjává választotta a bécsi, a [[szentpétervár]]i, az [[uppsala]]i és a [[stockholm]]i akadémia, a párizsi és a [[bázel]]i orvostársaság. [[1774]]-ben [[lovag]]gá ütötték, [[1806]]-ban pedig [[báró]]i címet kapott.
Nevét a Jacquinia (Theophrastaceae) és a Jacquiniella (Orchidaceae) növénynemek őrzik. A botanikában Jacq. rövidítéssel hivatkoznak nevére.
|
