„Habsburg Mária Krisztierna” változatai közötti eltérés

a
a (→‎Források: DEFAULTSORT AWB)
Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem [[1595]]-ben nagybátyja, [[Bocskai István]] tanácsára szakított a [[Török Porta|Török Portával]], és szövetséget kötött a [[Habsburgok]]kal. Ugyanebben az évben Bocskai vezetésével erdélyi küldöttség érkezett [[Rudolf magyar király|II. Rudolf német-római császár]] [[prága]]i udvarába a szövetség megkötésére. A szerződésben a felek kölcsönösen megígérték egymásnak, hogy nem kötnek békét a törökkel a másik tudta nélkül, valamint hadianyaggal és katonákkal segítik egymást. Ezenkívül I. Rudolf elismerte Báthory Zsigmond hatalmát, és ezt bizonyítandó ajánlotta fel neki a 21 esztendős Mária Krisztierna főhercegnő kezét. A házasság a grazi leánykéréssel és jelképes esküvővel kezdődött. A nagytemplomban a fejedelmet nagybátyja, Bocskai képviselte a vőlegény szerepében. Talán itt szövődött az a bizalmas barátság, amely a későbbiekben [[Erdélyi Fejedelemség|Erdélyben]] is jellemezte a főhercegnő és Bocskai kapcsolatát.
 
Mária Krisztierna [[1595]] [[július]]ában indult el Erdélybe a [[Felvidék]]en keresztül, nagy kerülővel és hosszú, viszontagságokkal teli úton. A negyven hintóból és fegyveres lovasokból, egyházi személyekből álló menetet édesanyja kísérte egy darabig. A menyasszony az utazás alatt végig magas láztól szenvedett, „''naponként kirázza a hideg, sápadt, egészen megváltozott''” az Erdély felé vezető utazás során – írta édesanyja.<ref name="ReferenceA">Rubicon történelmi folyóirat 2008/4.</ref> A súlyos lázas betegség miatt többször kellett kényszerpihenőt tartaniuk [[Bécsújhely]]en, [[Pozsony]]ban. Majd a [[Vág (folyó)|Vág]] völgyén, [[Kassa|Kassán]] keresztül értek [[Kolozsvár]]ra július végén, ahol óriási ünnepléssel fogadták a küldöttséget. Az esküvő [[augusztus 6.|augusztus 6]]-án zajlott le, miután a fejedelem néhány nappal korábban egy, a szabadban felállított sátorban ismerkedett meg leendő feleségével.
 
A kedves, finom, művelt főhercegnőt igen bizalmas viszony fűzte édesanyjához, legalábbis erről tesznek tanúbizonyságot hozzá írott levelei. Neveltetése és édesanyja tanácsai is hozzájárultak ahhoz, hogy nemcsak jó szívvel elfogadta a dinasztia érdekében kötendő házasság tervét, de őszinte, nyitott szívvel közeledett Zsigmondhoz, leendő férjéhez is. Saját levelei szerint meg is szerette a zaklatott lelkivilágú, változékony hangulatú és természetű ifjút.
''„Az ország-világra szóló eljegyzésre Somlyóra (ma [[Szilágysomlyó]]) gyűlt Erdély akkori egész úri világa, itt forgolódott a fejedelmi udvartartás is. Ám a férfiasságát bizonyítani semmiképpen nem tudó fejedelem rövidesen őrjöngve hagyja el a nászházat, hogy szerencsétlen feleségéhez többé még közeledni se merészeljen. A hercegnő életének menete a lehető legszerencsétlenebbül folytatódott: a fejedelem Kővárba záratja,ahol szinte rabként tartják fogva, majd a nagy külföldi és családi benhatásra kijut egy klastromba, ahol apácaként fejezi be életét.”''<ref>Tóth Miklós: Szilágysomlyó</ref>
 
„''Ő ma bejött hozzám és így szólt: mondanivalója volna számomra. Nem tudja, mi történt vele, hogy az Isten bünteti-e, vagy gonosz emberek átka fogott rajta. Mert azelőtt ő is olyan volt, mint a többi férfi, de most többé nem. […] Megkérdeztem tőle, hogy már korábban is észlelte-e ezt magán, mire azt felelte, hogy nem. Csak a lakodalom előtt három nappal fogott gyanút, de akkor nem gondolta a dolgot komolynak, remélte, hogy elmúlik, többször is bement a templomba és könyörgött, hogy múljék el róla. Ha tudta volna, hogy nem múlik el, nem engedte volna, hogy megeskessenek bennünket''” – írta Mária Krisztierna [[1595]]. [[december 25.|december 25]]-ei levelében. Később beszámolt anyjának arról is, hogy a fejedelem mindenféle varázslatos gyógymódot kipróbált, de semmi sem használt. Egy alkalommal pedig keservesen sírva panaszolta feleségének, hogy belehal, ha nem segítenek rajta hamarosan. A titokba beavatott Bocskai hallgatásra intette a fejedelemasszonyt.<ref name="ReferenceA"/>
 
Báthory szabadulni akart Mária Krisztiernától, ezért [[1597]]-ben [[Kővár vára|Kővárba]] száműzte. A fejedelem január közepén Prágába indult, hogy elindítsa a válási procedúrát, és megegyezzen Rudolffal a fejedelmi trónról való lemondása feltételeiben. Az elindulása előtti éjszakán utoljára felkereste feleségét, s hogy mi történt köztük, arról Krisztierna anyjához írott leveléből értesülünk: „''éjjel fél 11-kor jött, s úgy 3 óra körül ment el. Ilyen finoman kedves még sohasem volt hozzám, bár nem sokat beszélt. Bocskainak jelenlétemben megparancsolta, hogy az én tudtom nélkül semmilyen intézkedést az országban ne tegyen. Miután Bocskai elment, arról beszélt, hogy a császár, fenséged és én magam is mennyire megtiszteltük őt, amikor elvállaltam, hogy feleségül megyek hozzá, ebbe a messzi és veszélyes országba, s amikor őt oly szívből szerettem, amit ő nagyon nagyra értékel. Mivel azonban az Isten őt bünteti, ahogy ezt én is tudom, az irántam való szeretetből és az Ausztriai Ház iránti becsülésből ezt az ügyet végleg le akarja zárni. […] Közben mindketten sírtunk. Másnap a nuncius azt mondta, hogy férjem utasította őt, mindent adjanak meg nekem, amit csak kívánok, de ő többé nem akar engem látni.''”<ref name="ReferenceA"/>