A körtemplomoknak sokféle változata terjedt el [[Kárpát-medence]]ben a középkorban. Fontos szerepe ezeknek a rotundáknak az is, hogy jelzik egyes templomok építési, bővítési állomásait. Több épségben áll ma is ([[Nagytótlak]], [[Kallósd]], [[Kissikátor]], [[Bény]], Süvéte[[Süvete]], Perlász[[Kisperlász]]). Sokhelyütt régészeti föltárás hozta a felszínre az alapokat. Egy ilyen körtemplom alapfalon, például [[Sárospatak]]on egy kör alakú „hajót” látunk és a keleti apszist[[apszis]]t. Alagi[[Alag]]i major romjai [[Dunakeszi]]n bemutatják, hogyan bővítették a templomot az apszis irányában, kelet felé. Egy nagyobb szabású bővítésre látunk példát [[Isaszeg]]en, ahol a központi helyen álló rotundát kelet felé is és nyugat felé is bővítették, vagyis ráépítették a keletelt gótikus templomot. Más esetekben a körtemplom a nyugati irányban megépített kisebb (Szalonna), vagy tekintélyesebb méretű hajó ([[Bagod]]-Szentpál, [[Hidegség]], Vágkeresztur[[Vágkeresztúr]], [[Ipolykiskeszi]], [[Herencsény]]) keleti apszisa lett, úgy, hogy a körtemplom nyugati falát elbontották.
