„Nagysurány” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Hkbot (vitalap | szerkesztései)
a Bottal végzett egyértelműsítés: Wesselényi Ferenc –> Wesselényi Ferenc (nádor)
aNincs szerkesztési összefoglaló
11. sor:
| irányítószám = 942 01
| körzethívószám = 00421 (0) 35
| népsűrűség = 174170
| tszf = 123
| terület = 59,81
23. sor:
}}
{{egyért2|Nagysurányról|Surány (keresztnév)}}
'''Nagysurány''' ([[szlovák nyelv|szlovákul]] ''Šurany'') város [[Szlovákia|Szlovákiában]], a [[Nyitrai kerület]]ben, az [[Érsekújvári járás (Nyitrai kerület)|Érsekújvári járás]]ban, [[Érsekújvár]] és [[Nyitra (település)|Nyitra]] között. Nagysurány környéke az két világháború közötti időig szlovák nyelvi szigetet alkotott a [[Kisalföld]]ön, mely ma már érintkezik [[Verebély]] irányában a szlovák-tömbbel. Nagysurány területén találták meg [[Szlovákia]] egyik legrégibb vénusz szobrocskáját a Váradi Vénuszt [[Kisvárad]] városrészben. Ipari-mezőgazdasági település. [[20012011]]-ben 10 491 177 lakosából 10 2069414 szlovák (97,3%), 8863 magyar (0,8%) és 6752 cseh volt (0,6%).
 
== Fekvése ==
157. sor:
 
[[1949]] és [[1950]] között megalakult az egységes földművesszövetkezet. Megalakult a középfokú mezőgazdasági szakközépiskola, a cukorgyári szakmunkásképző és a tizenegyéves szakközépiskola. A surányi általános iskolában a hittan tanítását nem szüntették meg, ami a hatóságok erős rosszallását váltotta ki. A 70-es évekre sikerült azonban elérni, hogy a diákoknak kevesebb mint a fele járt már csak hitoktatásra, ez azonban nem mérvadó, mivel sokan titokban járatták gyermeküket hittanra. [[1960]]-ban felépült az Autobrzdy gyár, mely autóalkatrészek gyártásával foglalkozott, ahogy az [[1961]]-ben felépült Štátna výroba autodielov Praha surányi fióküzeme is. [[1962]]-ben a [[bellus]]i Kovo cég létesített itt fióküzemet, ahol fodrász-borbély székeket készítettek. [[1962]]-ben megalakult a Közgazdasági Középiskola, a későbbi Üzleti Akadémia. [[1965]]-ben megépült a Szakszervezetek háza, amely ma a surányi [[Matica slovenská]] székháza. [[1975]]. [[december 16.|december 16-án]] [[Egyháznagyszeg]]et, [[Kisvárad]]ot, [[Zsitvafödémes]]t egyesítették Nagysuránnyal, ezzel egyidejűleg megszámozták a házakat és rögzítették az utcaneveket. A cukorgyár hőközpontot, a Calex surányi üzeme pedig kazánházat épített ki. Megépült a városi kanalizáció. [[1980]] [[augusztus]]ában elindult a városi tömegközlekedés. [[1981]]-ben 42 új épületet adtak át, melyek között volt óvoda, bölcsőde, és 184 lakás (többnyire háztömbben). [[1980]]/[[1981|81]]-es tanévben Surányban 5 alapiskola működött: az SNP utcai (SNP=Szlovák Nemzeti Felkelés), a Bernolák utcai, az egyháznagyszegi, a zsitvafödémesi és a kisegítő iskola ezeken kívül 10 óvoda. A 80-as évektől jelentős sportélet is folyt a városban. A Malík család tagjai és Fajmon kiemelkedő teljesítményt értek el atlétikában (futás, sportgyloglás), a surányi kézilabdacsapat és fontos eredmények születtek lóversenyeken is, Ľuboš Matejička kulturisztikában képviselte a várost és az országot nemzetközi szinten, Peter Matejička pedig ötpróbában ért el sikereket. Egy kisebb egészségügyi központot is létesítettek. A városi kanalizáció mellett nagy tempóban folyt a gáz és víz bevezetése is. [[1985]]-ben épült fel a halottasház. [[1986]]-ban a címer mellé Surány városa mottót is választott: "Factum infectum fierei nequit" (Ami megtörtént, meg nem történtté nem tehető. Plautustól). [[1987]]. [[június]]ában súlyos vihar támadt a surányi határban, amelybe 2000 kisfa dőlt ki. [[1988]]. [[június 25.|június 25-én]] sok hal pusztult el a Nyitrán, mivel valamelyik felső-nyitrai üzem vegyi anyagokat engedett ki. Ebben az évben ünnepelte a város első írásos említésének 850. évfordulóját, melyre elkészült egy monográfia, illetve sporteseményeket és előadásokat is tartottak. [[1989]]. [[február 21.|február 21-én]] a gabonamalom felrobbant és le is égett, Jozef Urban kilenc nő életét megmentette lélekjelenlétével, de másnapra sokkot kapott. A robbanásnak azonban így is lett halálos áldozata. [[1989]]. [[november 27.|november 27-én]] 3500 fő tüntetett a [[Milan Rastislav Štefánik|Štefánik]] szobor visszaállítása mellett, a demokratikus rendszerért. A szobrot 20 évig befalazva őrizték a Műszaki Szolgáltatások Házában Tvrdoň Rudolf támogatásával. A szobor [[1989]]. [[december 1.|december 1-jén]] visszakerült a helyére. [[december 15.|december 15-én]] megalakult a helyi Matica alapszervezete is. A surányi lakosság már [[1990]]. [[január 4.|január 4-én]] fellépett a dél-szlovákiai magyarok ellen, akik nemzetiségi helyzetük megoldását követelték. [[Kép:Šurany-Štefánik.jpg|thumb|200px|left|A hányatott sorsú Štefánik szobor a szlovák gimnázium épülete előtt.]] A további provokációk miatt a Nyilvánosság Az Erőszak Ellen mozgalom járási bizottsága [[1990]]. [[szeptember 1.|szeptember 1-jén]] a surányi alapszervezetét nacionalistának, sovinisztának, a [[Matica slovenská]]t pedig fasiszta szervezetnek minősítette. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy a surányiak a párton belül formálódó nacionalista csoportot támogatták [[Vladimír Mečiar]] vezetésével. A [[komját]]iakkal együtt aláírás gyűjtést indítottak, hogy [[Szlovákia]] egyetlen államnyelve a szlovák legyen. [[1990]]. [[október]]ében Jana Šimo-Svrček surányi Matica-tag Pozsonyban éhség sztrájkba kezdett, hogy ezzel hívja fel a figyelmet arra, hogy "Dél-Szlovákiában mennyire elnyomott helyzetben vannak a szlovákok". [[1991]]. [[január 1.|január 1-jén]] megalakult a Körzeti Hivatal Nagysurányban. [[február 4.|Február 4-én]] két surányi származású pap celebrálta a misét itt: Tóth Domonkos (Egyháznagyszegen született), a [[pozsony-nagyszombati főegyházmegye]] püspöke, illetve Packa Béla a pozsonyi teológia tanára. [[1991]]. [[május]]ában szorosabb együttműködés alakult ki Körmöcbánya és Nagysurány között Matunák Mihály személye miatt, aki mindkét város számára nagy jelentőséggel bírt. [[október 10.|Október 10-én]] a [[szolnok]]i születésű Rakné Szovics Olga lett a Városi Kultúrközpont vezetője, illetve a városi krónikás. [[1991]]. [[november]]e és [[1992]]. decembere között épült meg az új surányi vasútállomás a régi helyén. [[1992]]. [[április 15.|április 15-én]] a Szakszervezetek Háza a Maticájé lett. [[1992]]. [[szeptember]]ében megnyílt a Bosnyák Zsófia Egyházi Alapiskola (általános iskola). Surány öröme igen nagy volt [[1993]]. [[január 1.|január 1-jén]] az önálló Szlovák Köztársaság kikiáltásakor. Amit a [[komját]]iakkal együtt akartak sorra megvalósult. Elérték, hogy Szlovákia önálló legyen, majd azt is, hogy a szlovák mellett a magyar nyelv csak megtűrt státuszt kapjon, végül a Mečiar kormányzat egy ideje alatt azt is, hogy teljesen száműzzék a hivatalos érintkezésből (tehát a magyar iskolák hivatalos okmányai is a kétnyelvű okmányok helyett csak szlovák nyelven íródhattak). [[1994]]-ben a surányiak megemlékeztek egy [[vágtapolca]]i zarándoklat és egy mise erejéig, az általuk szentként tisztelt Bosnyák Zsófiáról. A surányi misén részt vett Tóth Domonkos és [[Ján Chryzostom Korec]] [[Nyitrai egyházmegye|nyitrai megyés püspök]] is. Ahogyan a helyi krónikák mutatják a surányiak nagy része Mečiar-Slota párti volt. [[1996]]. [[február 28.|február 28-án]] Michal Kováč köztársasági elnök látogatott ide, akire a surányiak hangosan kiabálták, hogy le vele!. Kováč ugyanis visszautasította Mečiar demokrácia-ellenes törekvéseit.
 
[[2001]]-ben 10 491 lakosából 10 206 szlovák (97,3%), 88 magyar (0,8%) és 67 cseh volt (0,6%).
 
== Népszokások, legendák, mondák, történetek ==
333 ⟶ 335 sor:
 
{{Érsekújvári járás}}
 
{{portál|földrajz}}
 
[[Kategória:Az Érsekújvári járás települései]]