„Kovács Sándor (hírlapíró)” változatai közötti eltérés

[[1860]]-ban született [[Szatmár vármegye|Szatmár vármegyében]], [[Szamosszeg]]en. Édesapja közjegyző volt, aki még azon évben [[Mátészalka|Mátészalkára]] ment jegyzőnek (meghalt 1867. július 7-én). Kovács Sándor nagybátyja gondozása alá került és a [[nagykálló]]inagykállói reáliskolában tanult; három osztály elvégzése után [[Nyíregyháza|Nyíregyházán]] kereskedésbe adták. Itt az erős munka a gyenge szervezetű fiút beteggé tette és így nyolc hónap múlva ismét haza kellett mennie. Mivel nagybátyja ismét kerekedésbe akarta adni, megszökött tőle, Nagykállóba[[Nagykálló]]ba ment és ott házitanítással tengette életét. Ezalatt az V. és VI. osztályt is végezte és 1877-ben Budapestre[[Budapest]]re jöttment, ahol a zerge utcai reáliskolában a VII. és VIII. osztályt is elvégezte. Ekkor anyja tartása és testvéröccse tanítása is reánehezedettreá nehezedett, így kénytelen volt a tanulástól megválni és az akkor keletkezett ''Uj Budapest'' című képes napilapnál keresett állást, ahol 1879 végeig maradt. Azután a [[Rumbach József]] ügyvéd által szerkesztett ''Budapesti Sürgöny'' című kőnyomatú laphoz ment, 1881. július 15-én pedig a ''Hírcsarnok'' kőnyomatú lap szerkesztőségébe lépett, ahol mint főmunkatárs, két év múlva pedig mint segédszerkesztő működött. 1883-ban a Farkas-Raskó pályázaton az Uj Golgotha c. költeményét és 1884-ben a Dobó leánya balladáját felmelítésre méltónak találták. Az 1885. évi országos kiállítás alatt szerkesztette a ''Kiállítási Hirnök'' című kőnyomatú kézirati lapot vidéki lapok számára. Az [[1900]]-as évek elején mint állami vasúti ellenőr dolgozott, később vasúti szakcikkeket is írt. Számos hírlapi cikkén kívül népies hangú költeményeivel is elismerést vívott ki magának.