Főmenü megnyitása

Módosítások

343 bájt törölve ,  6 évvel ezelőtt
Vezúv-obszervatórium vö. Sixtus-kápolna
}}
[[Fájl:ViewofNaplesBay.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|A Vezúv látképe (előtérben a [[nápoly]]i [[Castel dell'Ovo]])]]
A '''Vezúv''' ({{olaszul|Vesuvio}}, {{latinul|Mons Vesuvius}}) [[Olaszország]] [[Campania]] régiójában, [[Nápoly]]tól 9 km-rel keletre helyezkedik el. (A többi aktív [[európa]]i vulkán – [[Etna]], [[Stromboli]], [[Vulcano]], [[Izland]] és környékének vulkánjai, esetleg [[Szantorini]] – szigeteken található.) Az [[ókor]]iban [[görögökHéraklész]] és ([[Római birodalom|rómaiak]] [[HéraklészHercules]]) szent hegyének tartották. IsmertségétIsmertsége elsősorban a [[79]]-es kitörésének köszönheti,tudható amelynekbe, eredményekéntamelyben [[vulkáni hamu|hamuja]] és [[láva|lávája]] eltemette [[Pompeji]], [[Herculaneum]], [[Torre Annunziata|Oplontis]] és [[Stabiae]] római településeket. Azóta számtalanszor kitört (utoljára [[1944]]-ben). Napjaink egyik legveszélyesebb [[tűzhányó]]jaként tartják számon, mivel közvetlen közelében több mint 3 millióan laknak.
 
== Nevének eredete ==
A mai Vezúv elődjének, a Monte Sommának alapja a tengerszint alatt 1000 méterrel fekszik. A vulkáni kúp [[mezozoikum]]i és [[harmadidőszak]]i üledékrétegeken fekszik: [[triász]] [[dolomit]]ok, valamint [[jura (időszak)|jura]] [[homokkő]]- és [[márga]]rétegek, amelyek mintegy 1500–1700 m vastagságúak. Ezen rétegek közé [[ignimbrit]]rétegek (campaniai ignimbritek) ékelődnek, amelyek a szomszédos [[Campi Flegrei]] vulkanizmusa révén alakultak ki.<ref>{{cite web|url=http://www.ov.ingv.it/volcanology/vesuvio/vulcanismo.htm|title=Vulcanismo del Somma-Vesuvio|language=olasz|accessdate=2009-08-11}}</ref>
 
A kitörések során felszínre hozott törmelékek vizsgálata során [[Alfred Rittmann]], német geológus azt tapasztalta, hogy a [[triász]] dolomitokat erősen átalakította a magma és kőzet találkozása során fellépő [[kontaktmetamorfózis]], amiből arra következtetett, hogy a magmakamra mélyen, a triász dolomitok rétege alatt található. A magmakamra űrtartalmát 50&nbsp;km³-re becsülte, átmérőjét 3&nbsp;km-re. Feltételezéseit a későbbiekben [[geofizika]]i kutatások is megerősítették.
 
A Somma-Vezúv kialakulását többféleképpen magyarázták. A klasszikus, Alfred Rittmann nevéhez fűződő elmélet szerint a vulkán kialakulásának története négy időszakra tagolható: Ős-Somma, Öreg-Somma, Fiatal-Somma és Vezúv.
Rittmann az ''Ős-Somma'' kialakulását kb. 12&nbsp;000 évvel ezelőttre teszi, amikor a magma egy 6&nbsp;km mélységben levő kamrából a felszínre tört. Ezt egy 2000 éves nyugalmi periódus követte. A részlegesen üres magmakamra teteje beomlott, ami egy lokális tengeri [[transzgresszió]]t okozott. Ezzel párhuzamosan a magmakamra áthelyeződött a triász dolomit rétegekbe. A magma kristályosodása következtében gázok és gőzök szabadultak fel (H<sub>2</sub>O, HCl, H<sub>2</sub>S, stb), amelyek lassan a felszín felé nyomultak. Ezek, illetve a kontaktmetamorfózis során felszabaduló gázok fokozatosan növelték a belső nyomást, minek következtében 8000 évvel ezelőtt a vulkán ismét kitört. A következő 2500 év aktivitása során született meg az ''Öreg-Somma'', egy körülbelül 1000 m magas sztratovulkán. Ezt követően ismét egy inaktív periódus állt be, amikor a kúp beomlott, a külső erők pedig jelentősen átformálták alakját. A triász dolomitok kontaktmetamorfózisa során ismét jelentős mennyiségű gáz szabadult fel, aminek következtében kb. 5000 éve a Vezúv ismét kitört. Rittmann ezt nevezte a ''Fiatal-Somma'' fázisának. Az utolsó időszak kezdetét a 79-es katasztrofális kitörés jelentette, amely során a Somma [[kaldera|kalderájában]] kialakult a ma is látható Vezúv kúpja.
 
RittmannE klasszikus elméletételméletet igyekeznek pontosítani a modern kőzettani és [[vulkanológia]]i vizsgálatok, melyekamelyek során egyre pontosabban sikerül behatárolni a Vezúv működésének fázisait. A Vezúvi ObszervatóriumVezúv-obszervatórium által közzétett kutatási eredmények jelentősen kitolják az Ős-Somma kialakulásának idejét, mintegy 25&nbsp;000 évvel ezelőttreez előttre. Az első jelentős kitöréstől (cordolai) a 79-es kitörésig még négy jelentősebb plíniuszi-típusú kitörést tartanak számon, melyeknekamiknek jelentős szerepeszerepük volt a vulkán kialakulásában.<ref>{{cite web|url=http://books.google.ro/books?id=Spd2VYTI3hMC&pg=PA13&lpg=PA13&dq=rittmann+somma&source=bl&ots=pJb_ozEje-&sig=D67WF3zlXBpTfeNj-HW9-ghT5r8&hl=ro&ei=Ox6BSu-mLpu4sgak8_DTCQ&sa=X&oi=book_result&ct=result&resnum=6#v=onepage&q=rittmann%20somma&f=false|title=Volcanoes of Europe: Vesuvius|pages=10-21|language=angol|accessdate=2009-08-11}}</ref>''(Lásd: [[Vezúv#Kitörések|Kitörések]] alfejezet)''
 
== Alakja, felépítése ==
A Vezúv tipikus példája a ''vulkán a vulkánban'' morfológiának, olyannyira, hogy ezt a ''somma-cono-atrio'' felépítést róla nevezték el. Ennek lényege, hogy egy korábban beomlott [[Vulkáni kráter|kráter]] belsejében alakul ki egy új vulkáni kúp. A Vezúv elődje a ''Monte Somma'' (1133 m) volt; ez egy hatalmas, ősi kráter falának maradéka: ennyi maradt az eredetileg több ezer méter magas hegyből, miután az fölrobbant. A tulajdonképpeni ''Vezúv'' vagy ''Gran Cono'' (=nagy kúp) (1281 m) az egykori kráter közepén keletkezett, új vulkáni kúp. A Monte Somma vonulata és a Gran Cono közötti árok a ''Valle del Gigante'' (=óriások völgye), amelynek nyugati része az ''Atrio del Cavallo'' (=lovak udvara), a keleti pedig a ''Valle dell’Inferno'' (=pokol völgye). Leginkább az egykori Monte Somma északi oldala őrződött meg, és a vonulat legmagasabb részeként azóta is útját állja a Vezúvból észak felé induló lávafolyásoknak.<ref name="Vulkánanatómia">{{cite book|last=Erdélyi-Sugár-Zsebeházy|title=Vulkánok tövében|pages=49-55|chapter=Egy kis vulkánanatómia}}</ref>
 
A vulkán korábbi alakjáról nagyon kevés adatunk van. A 79-es kitörésben elpusztult Pompeji és Herculaneum [[freskó]]iból arra következtethetünk, hogy a mai somma-cono-atrio felépítéssel ellentétben a Vezúv egyetlen kúpból állt. [[Ifjabb Plinius]] leírásából tudjuk, hogy a vulkán mai alakját a 79-es kitörésben nyerte el, amikor a régi kúp felrobbant.
 
A vulkán lejtőinek meredeksége változó. A bő [[csapadék]] sugárirányú vízmosásokat ''(lagni)'' alakított ki rajta. A lávakőzetekből álló peremek meredek letörésekkel, árkokkal érnek véget. A régi kráter szélén egy sor kisebb csúcs található, melyek elnevezéseelnevezésük ''cognoli'' (t.sz.). A Monte Sommával ellentétben, a Vezúv kúpjának magassága és alakja is gyakran változik: a gyakori kitörések lávát és vulkáni hamut raknak le és növelik a kúpot, aminek tetejét viszont rendszeresen lerobbantják a nagyobb kitörések.
 
A vulkánról lehordott törmeléket a patakok a hegy lábánál terítik el; ez a ''tufit'' (áthalmozott tufa: vulkáni-üledékes kőzet) nagy [[kálium]]tartalmának köszönhetően rendkívül termékeny.
Ha jók a látási viszonyok, a vulkán tetejéről látszik az egész Nápolyi-öböl vidéke a [[Sorrentói-félsziget]]től [[Procida|Procidáig.]]
 
A Vezúv 79-es kitöréséről (pontosabban annak leírójáról) nevezték el a vulkáni működés egyik alapvető kitörés típusát ''plíniuszinak'' (pliniusi, plíniai: nincs egyértelmű magyar írásmód). Ennek lényege, hogy a hatalmas belső nyomás hatására nagy robbanások [[salak]]ot és vulkáni hamut lövellnek magasan a levegőbe.
 
== Kitörések ==
|}
 
Ezt követően Kr. e. 217-ig gyakoribb, de kevésbé heves kitöréseket figyeltek meg. Az utolsóról [[Plutarkhosz]] és [[Silius Italicus]] is megemlékezik, ő ''Punica'' nevű(Pun háború) című történelmi [[eposz]]ában azt írja, hogy a Vezúv az Etnához hasonlóan lángcsóvákat bocsátott ki.<ref name="Somma-Vesuvius"/>
 
A következő évszázadokban a vulkán elcsendesült, a hegyet [[szőlő]]kertek borították. [[Spartacus (gladiátor)|Spartacus]] a Vezúv lejtőjén építette ki hadibázisáthadi bázisát, Kr. e. 73-ban.
 
[[Sztrabón]], görög történész ''Geographica'' című művében a Vezúvról szólva már csak feltételezi, hogy egykoron tűzhányó krátere volt. A hegy termékenységét az Etnához hasonlatosan a vulkáni működésnek tulajdonítja.
[[Diodorus Siculus]], görög író ''Bibliotheca Historica'' című művében megemlíti, hogy a [[Campaniai-síkság]]ot egykoron ''tüzes-síkságnak'' nevezték, mivel a Vezúv az Etnához hasonlóan lángokat ontott ki.
 
79-re a hegy és környéke a [[Római birodalom]] egyik legsűrűbben lakott vidéke volt; lejtőit szőlőskertek és gazdaságokcitrusgazdaságok borították. A Vezúv környékén épültek ki Pompeji, Herculaneum, Stabiae, Oplontis, [[Nápoly|Neapolis]] és [[Nuceria]] városai.<ref name="Somma-Vesuvius"/>
 
=== A 79-es kitörés ===
[[Fájl:Pompeii the last day 1.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|Pompeji pusztulásának számítógépes rekonstrukciója]]
[[Fájl:Vesubio desde Pompeya.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|A Vezúv látképe Pompejiből]]
A Vezúv kitörése előtt 17 évvel, ([[62]]. [[február 5.|február 5-én]]) erős [[földrengés]] rázta meg a Nápolyi-öböl környékének településeit és elsősorban Pompejiben okozott súlyos károkat. Ez a földrengés azonban inkább a [[Kontinensvándorlás|lemeztektonikai]] mozgásoknak tudhatóvolt be éstulajdonítható, nem a vulkán működésbe lépésének. [[64]]-ben egy jóval kisebb földrengés rázta meg a Nápolyi-öböl vidékét, melyet megemlítezt [[Suetonius]] is a ''De Vita Caesarum'' című művében, valamint [[Publius Cornelius Tacitus|Tacitus]] is megemlíti. Az esemény arról nevezetes, hogy [[Nero római császár|Nero]] neapolisi színházi fellépése idején következett be. Suetonius írásaiból tudjuk, hogy a [[császár]] a földrengés ideje alatt tovább énekelt, Tacitus írásai pedig arról számolnak be, hogy a színház a kiürítése után rövid idővel összeomlott.<ref name="PeterFrancis">{{cite book|last=Francis|first=Peter|title=Vulkánok|chapter=Három klasszikus vulkáni kitörés (Vezúv i. sz. 70.)}}</ref>
 
A Vezúv 79-es kitörése az első, történelmileg dokumentált hasonló jellegű esemény. A kitörés, bekövetkeztét számos előzetes földrengés jelezte, valamint a kutak kiszáradása jósolta meg. Amikor a kitörés bekövetkezett 79. augusztus 24-én bekövetkezett, a kitörő izzó anyagok és gázok felrobbantották a hegy egyik oldalát és ennek anyagát 2&nbsp;km-es távolságban szórták szét. Ekkor alakult ki a ''Gran Cono'' (Nagy Kúp), a vulkán új krátere, melyami az elkövetkezendő évszázadokban a Nápolyi-öböl képének egyik meghatározó eleme lett.
 
A kitörés elpusztította Pompeji, Herculaneum és Stabiae városaitvárosát, ezáltal az ókor egyik legsúlyosabb katasztrófájaként tartják számon. Az ijesztő jelenségnek [[Caius Plinius Caecilius|idősebb Plinius]] is tanúja volt, aki abban az időben a [[misenum]]i római flotta parancsnokaként tevékenykedett. Plinius maga is a vulkánkitörés áldozata lett, miután flottájával Stabiae lakosainak segítségére sietett. Unokaöccse [[ifjabb Plinius]], Misenumból figyelte az eseményeket, melyeketmajd a későbbiekbenkésőbb ([[106]]-ban) részletesen le is leírtírta őket. Írásait az első vulkanológiai feljegyzésekként tartják számon. Ezen írásokbólEzekből nemcsak a jelenséget lehet rekonstruálni, hanem betekintést kaphatunk abba is, mennyire félelmetes és ijesztő volt a helyszínen tartózkodók számára.<ref name="PeterFrancis"/>
 
Plinius írásaiból illetve a Pompeji és a többi elpusztított város területén végzett ásatások és [[geológia]]i vizsgálatok alapján a 79-es kitörést a plíniuszi kategóriába sorolták, és három fázisát különítették el:<ref name="PeterFrancis"/>
* Az ''első fázis'' [[augusztus 24.|augusztus 24-én]] kezdődött 13 órakor és elsősorban freatomagmás jelenségekben (magma és víz kölcsönhatása) nyilvánult meg. Ezt követően megnyílt a vulkáni kürtő egy sor erős robbanás következtében, ekkor robbant fel a Monte Somma [[kaldera|kalderája]] és ennek közepén kialakult az új vulkáni kúp, a ''Gran Cono''.
* A ''második fázis'' [[augusztus 25.|augusztus 25-én]] következett. Ekkor alakult ki a vulkán feletti gázokból, hamuból és [[piroklaszt]]okból álló kitörési oszlop, melyamely 15&nbsp;km magasságig emelkedett. A kitörést erős földrengésekföldlökések kísérték. Egyes feltételezések szerint az oszlop akár 26–32&nbsp;km magasságig is emelkedhetett. A vulkánból kiömlött láva 4 m vastagon halmozódottterült felel és 2,6&nbsp;km távolságig eljutott. Az éjszaka folyamán, miután a vulkánkitörés ereje gyengült, az oszlop saját súlya alatt összeomlott és a vulkán lejtőjén [[piroklasztikus ár]] formájában alázúdult. A Pompejiben megvizsgált kőzetminták alapján az ár hőmérséklete 240&nbsp;°C és 400&nbsp;°C közötti lehetett. Ebből az feltételezhető, hogy kitöréskor a felhő hőmérséklete elérte a 850&nbsp;°C fokot.
* A ''harmadik fázis'' augusztus 25-én, a délutáni órákban következett be. Ekkor újabb kitörési oszlop alakult ki a vulkáni gázokból, hamuból és kőzetekből, amely az előzőnél kisebb volt, viszont elérte Misenum térségét. Ebben a fázisban kb. 3–4&nbsp;km³ láva került a felszínre.
 
[[Ifjabb Plinius|Plinius]] írásaiból tudjuk, hogy a [[Tűzhányó|vulkánkitörést]] követő [[földrengés]]ek során a tengervíz előbb visszahúzódott, majd erős hullámzással visszatért (ezt a jelenséget ma [[cúnami]]nak nevezik).
[[Fájl:Vesuvius 79 AD eruption Latina.svg|bélyegkép|jobbra|300px|A kitörés környéke]]
 
A két elpusztított város, Pompeji és Herculaneum lakosainak számáról csak becslések vannak, így nem ismert pontosan a kitörésben elpusztultakelhunytak száma. Pompejiben 1150 holttestre – pontosabban azok a hamu által megőrzött nyomaira, üregekreüregére – bukkantak, Herculaneumban pedig kb. 350 emberi [[csontváz]]at hoztak a felszínre. Ezen számok azonban nem tükrözik a teljes létszámot, az egész vidéken jóval többen estek áldozatául a kitörésnek.<ref name="PeterFrancis"/>
 
A lakosság nagyobb része (62%) a piroklasztikus árban pusztult el, valamint a mérgező gázfelhőben és vulkáni anyag záporában, 38%-a pedig a vulkáni hamu lerakódása következtében, aminek súlya alatt a tetők beszakadtak, maguk alá temetve a házakban menedéket keresőket.<ref name="PeterFrancis"/>
A pompeji lakosok 38%-a a vulkáni hamu lerakódása következtében halt meg. A lerakódó hamu súlya alatt a tetők beszakadtak, maguk alá temetve a lakásokban menedéket kereső lakosokat. A lakosság nagy része (62%) a piroklasztikus árban pusztult el, valamint a mérgező gázfelhőben és vulkáni anyag záporában.<ref name="PeterFrancis"/>
 
Mivel Herculaneum a Vezúv nyugati oldalán helyezkedett el, a vulkán kitörésének kezdeti fázisa csak kismértékben érintette a várost: míg Pompeji háztetői beroskadtak a lerakodó vulkáni hamu alatt, addig Herculaneumra alig néhány centiméter vastagságú hamu hullott. A kitörési oszlop összeomlása következtében piroklasztikus ár alakult ki, amely több mint 100&nbsp;km/h sebességgel vonult le a vulkán lejtőin. A 400&nbsp;°C hőmérsékletű gáz, hamu és [[lapilli]] gomolygó tömege rövid idő alatt elérte a várost, amelynek utolsó lakóit pillanatok alatt megölte. A folyam kevés kárt okozott az épületekben, és lassan feltöltötte őket vulkáni anyaggal.<ref name="PeterFrancis"/>
 
A kitörés következtében fellépő földmozgások során megváltozott a [[Sarno]] folyó medre és megemelkedett a tengerpart is, minekaminek következtében Herculaneum kikötője ma 500 m-rel távolabbbeljebb fekszik a tengerparttól.<ref name="PeterFrancis"/>
 
A Vezúvon működő geológiai és vulkanológiai obszervatórium két munkatársa, Giuseppe Mastrorenzo és Lucia Pappalardo a nápolyi tudományegyetem biológusaival, Pierpaolo Petronéval és Fabio Guarinóval közösen arra a következtetésre jutottjutottak, hogy annak a vulkánkitörésnek, amelyről elsőként ifjabb Plinius számolt be az utókornak, teljesen más volt a hatása, mint azt eddig a tudomány feltételezte.
 
A kutatók az [[1944]] óta alvó vulkán rétegeiből indultak ki,kiindulva megvizsgálták a [[Pompeji]] és [[Herculaneum]] városát is belepő vulkáni törmelék szerkezetét, illetve az áldozatok [[Dezoxiribonukleinsav|DNS]]-ét is. Ahogyan a közelmúltban [[Izland]]on is történt, a Vezúv kitörésekor hatalmas felhő tört fel, magassága elérte a 30 kilométert. A magasságEnnek alapján a tudósok a sűrűségét is kiszámították, és arra a végkövetkeztetésre jutottak, hogy a vulkáni felhő egy perc alatt haladt át Pompejin. Ilyen rövid idő alatt a lakosok nem a hamutól fulladtak meg, hanem a Pompejiben 300 fokos, Herculaneumban még ennél is forróbb, 600 fokos vulkáni felhőbengázokban égtek el. A megkövült tetemek ezért maradtak fenn görcsbe rándulva, ezért tartják kezüket az arcuk elé. A tragédia pontos megismerése a megelőzésben segít - hangsúlyozta Mastrorenzo, aki szerint a rekonstrukció azt bizonyítja, hogy a Vezúv veszélyesebb, mint gondolják. Ha ismét kitör, néhány perc alatt bekövetkező égésre kell számítani. A vulkanológus szerint kizárt, hogy a Vezúv soha többé ne ébredjen fel, ráadásul egyszerre három helyről fenyeget. Bármelyik pillanatban kitörhetnek a [[Nápoly]]tól északnyugatra fekvő [[Campi Flegrei]] kráterei is, és robbanás szélén az [[Epomeo]] vulkán is [Ischia] szigetén.<ref>http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=313105</ref>
 
=== 79-től 1631-ig ===
A 79-es kitörést követő időszakból nagyon kevés információ áll rendelkezésre a Vezúv működését illetően. Az első írásos emlék a vulkáni működés folytatódásáról [[Galenus]] [[püspök]]től származik, aki [[172]] körül arról ír, hogy „a (Vezúv) anyaga még fortyog”. [[Cassius Dio]] [[203]]-ban egy kitörést említ meg, melyetamit [[Capua|Capuából]] is hallani lehetett, mintegy 40&nbsp;km-re a hegytől.<ref name="Somma-Vesuvius"/>
 
Két erősebb kitörés volt [[472]]-ben, illetve [[512]]-ben. [[Marcellinus Comes]] írásaiból tudjuk, hogy 472. [[november 6.|november 6-án]] a Vezúv kitört, a nappalt éjszakává változtatva és Európát hamuval fedve. Az 512-es kitörésről jóval több adat áll rendelkezésre [[Cassiodorus]] ([[Nagy Theodorik]] egyik őrmestere) feljegyzéseinek köszönhetően. A királyhoz címzett levelében kéri a kitörés által érintett lakosok adózás alóli felmentését. Ugyanezen levelében arról ír, hogy levegő megtelt hamuval, a hegy oldalán pedig vörös, forró árak zúdultak alá, amelyek mindent felégettekútjukba útjukeső sorántárgyat fölégettek.<ref name="Somma-Vesuvius"/>
 
További kitörésekről van adat [[685]]-ből, [[787]]-ből, valamint [[968]]-ból. Ez utóbbi arról nevezetes, hogy ennek leírása tartalmazza az első lávaár hiteles jellemzését. A leírás szerzőjeSzerzője, Leo Marsicanus a [[Monte Cassinói Apátság]] krónikaírója. A [[991]]-es, [[993]]-as és [[999]]-es kitörések leírásaitleírását némi fenntartással kell kezelni, ugyanis az ezredik év közeledtével a lakosság gondolatát a világvége foglalkoztatta. Ugyancsak Leo Marsicanus tesz említést az [[1037]]. [[január 27.|január 27-eii]] kitörésről, melyamely hat napig tartott. A Monte Cassinói Apátság krónikái két későbbi kitörést is megemlítenek még,: [[1068]]-ból illetve [[1078]]-ból.<ref name="Somma-Vesuvius"/>
 
Az addigi utolsó jelentős kitörés, melyetamelyet egyhosszan hosszantartótartó nyugalmi periódus követett, [[1139]]. [[június 1.|június 1-jén]] következett be. A korabeli krónikák szerint nyolc napig tartott és hamuval borította [[Salerno|Salernót]], [[Benevento|Beneventót]], Capuát és [[Nápoly]]t.<ref name="Somma-Vesuvius"/>
 
Az 1139–1631 közötti időszakból mindössze egyetlen kisebb kitörésről van információinformációnk (1500).
 
=== Az [[1631]]-es kitörés ===
 
A Vezúv 1631-es kitörése a 472-es és 512-es kitörések utáni legnagyobb. 131 év nyugalmi állapot után következett be, amikor a Gran Cono tetejét már régóta fák borították és a helyi lakosok már nem is beszéltek a vulkán kitöréséről. A hegyet ekkor ''La Montagna di Somma'' néven ismerték.
 
A kitörést megelőző hónapokban erős földrengések rázták meg a vidéket. Ezek önmagukban még nem adtak okot különösebb aggodalomra, hiszen az [[Appenninek]] vidékén ez eléggé gyakori jelenség. Bár a szeizmikus mozgások jelentősen felerősödtek a kitörést megelőző napokban, maga a kitörés mégis váratlanul érte a lakosságot. A kitörés erős robbanással indult 1631. [[december 15.|december 15-e]] éjszakáján és [[paroxizmus]]a két napig tartott.<ref name="Somma-Vesuvius"/><ref>{{cite web|url=http://vulcan.fis.uniroma3.it/vesuvio/1631_eng.html|title=The 1631 eruption of Vesuvius|language=angol|accessdate=2009-08-11}}</ref>
[[Fájl:Vesuivio Eruzione 26.04.1872.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|A Vezúv 1872-es kitörése]]
 
Az 1631-es kitörés a Vezúv működésének egy új fázisát nyitotta meg, melyetamit néhány rövidebb, csendesebb időszakot leszámítva, erős ''effuzív-explozív'' (elsősorban sub-plíniuszi) kitörések jellemeznek. Ezen kitörések ereje a [http://en.wikipedia.org/wiki/Vei VEI] skála szerint 2-es és 3-as fokozatúak voltak.<ref name="Somma-Vesuvius"/>
 
A következő kitörés [[1660]]-ban következett be, de ekkor már jelentősen kisebb károkat okozva. Az elkövetkező két évszázad kitöréseinek is gyengébb erejeerejük volt. Megemlítendők az [[1737]]. [[május 19.|május 19-eii]] kitörés, valamint az [[1794]]. [[június 15.|június 15-eii]], melyekamelyek során a lávafolyam elpusztította [[Torre del Greco]] nagy részét. Napjainkban a város nevezetességei közé tartozik a harangtorony, melyetamit két emeletnyi magasságban elborított a láva. További lávaömlések mentek végbe [[1822]]-ben, [[1834]]-ben, [[1850]]-ben és [[1855]]-ben. Az [[1861]]-es kitörésnek ismét Torre del Greco városa esett áldozatul, miután a lávafolyam mintegy kettészelte a települést. Az [[1872]]-es kitörésben [[Massa di Somma]] és [[San Sebastiano al Vesuvio]] települések pusztultak el, ugyanekkor a láva elérte az obszervatórium épületét is, jelentős károkat okozva benne.<ref name="Somma-Vesuvius"/>
 
A következő jelentősebb kitörés [[1906]]-ban történt. A vulkán már februárban elkezdte jellegzetes fülsiketítő morgásait. Március 28-án a vulkán füstcsóvája sárga színűre változott, a lejtőkön lakók pedig fullasztó [[kén]]es szagokról panaszkodtak. A Vezúv lejtőit borító termőterületek napokon belül teljesen felégtek. Április 4-én egy erős földrengés harangozta be a kitörést, két nappal később a Vezúv kitörésének óriási ereje hatalmas mennyiségű izzó anyagot lövellt ki., Azmajd április 7-e éjszakáján az izzó láva elindult a vulkán lejtőin lefelé, először [[Boscotrecase]] települést fenyegetve. Miután az első épületek összedőltek, a lakosság egy része a település templomába menekült, ahol segítségkérő misére készültek, amikor rájuk omlott a hamutól megterhelt tető. A másik, nagy károkat szenvedett város [[Torre Annunziata]] volt: a lávaár ugyan nem érte el, de a vulkáni hamu zápora jelentős pusztításokat okozott. A heves paroxizmus során a kúp teteje beomlott és a Vezúv mintegy 180 méterrel lett alacsonyabb. A kitörés április 21-én csendesült el.<ref name="Somma-Vesuvius"/>
 
Az 1913 és 1944 közötti időszakban explozív és effuzív kitörések váltották egymást, folyamatosan gyengülő intenzitással. Ebben a periódusban kb.mintegy 250 millió m³ láva ömlött ki.
 
=== Az 1944-es kitörés ===
[[File:A Vezúv kitörése 1944-ben.ogv|thumb|300px|jobb|AAz 1944-es kitörés, amerikai filmhiradón]]
[[1944]]. [[január 6.|január 6-án]] egy kiújult eruptív szakaszba lépett a vulkán, melynekaminek ereje fokozatosan gyengült, majd március 13-án véglegesen megszűnt, miután a beomló kúp eltömte a kürtőt. [[Március 18.|Március 18-án]], délután 4 órakor a vulkáni kürtő hirtelen megnyílt, bőséges effuzióval megnyílt, amely elpusztította a vulkán lejtőjén fekvő [[Massa di Somma]] és [[San Sebastiano al Vesuvio]] településeket. Ez a fázis [[március 21.|március 21-éigig]] tartott. Ebben a rövid időszakban 21 millió m³ láva ömlött ki a Vezúvból. A következő fázisban, mely [[március 22.|március 22-éig]] tartott, a Vezúv szökőkút formájában lövellte ki az izzó anyagot. A vulkáni hamu a kitörés erejének következtében 5&nbsp;km magasságig jutott. A felerősödő [[szél]] pedig több mint 16&nbsp;km távolra hordta a hamut, elsősorban délkeleti irányba. Ezen fázis során, mely 19 órán át tartott, fázis során a „láva-szökőkút” jelenség 8-szor ismétlődött meg, ezek közül az első hét egy óránál rövidebb ideig tartott, míg az utolsó öt órán át ejtette csodálatba megfigyelőit. A kitörés harmadik fázisát vegyes kitörések jellemezték, a rendkívül változó kilövellt vulkáni anyag miatt. A kitörés hevessége miatt a kilövellt vulkáni anyag (elsősorban hamu) ismét 5&nbsp;km-nél magasabbra emelkedett, és az erős szelek miatt több mint 500&nbsp;km távolba is eljutott (pl. [[Albánia|Albániába]]). [[Március 23.|Március 23-án]] délután 2 órakor a vulkán belépett kitörésének negyedik és egyben utolsó szakaszába, amelyet erős szeizmikus lökések és robbanások jellemeztek. A kitörés [[március 29.|március 29-éig]] tartott. Április folyamán a kúp teteje beomlott és így 200 méterrel alacsonyabb lett. Ugyanekkor végleg eltűnt a Vezúv évszázadokon át aktív füstcsóvája is.<ref>{{cite web|url=http://vulcan.fis.uniroma3.it/vesuvio/1944eng.html|title=Thge eruption of Vesuvius in 1944|language=angol|accessdate=2009-08-11}}</ref>
 
A Vezúv főbb kitörései 1631-1944 között:
 
=== A jövőbeli kitörések előrejelzése ===
Nagyobb, plíniuszi kitörések, melyekamelyek 1&nbsp;km³ vagy ennél is több [[magma|magmát]] a felszínre juttatnak (mint például a [[79]]-es kitörés, mely eltemette Pompejit) ritkán, több ezer éves időközönként következnek be. A kisebb, szubplíniuszi típusú kitörések (mint pld. a [[472]]-benes és az [[1631]]-benes) viszont sokkal gyakoribbak, mindössze néhány évszázados időközökkel. Az [[1631]]-es kitörést követően, az [[1944]]-es kitöréssel bezárólag eltelt időszakban a Vezúv néhány évenként, kisebb kitörések során 0,001-0,01&nbsp;km³ magmát juttatott a felszínre. Megállapították, hogy a Vezúv egy kitörése által a felszínre dobott magma mennyisége lineárisan nő az előző kitörés óta eltelt idővel, ami kb. 0,001&nbsp;km³-nyi magmát jelent minden nyugalmi állapotban levő évben. Ezt figyelembe véve elmondható, hogy egy 60 éves nyugalmi periódus után bekövetkező kitörés kb. 0,06&nbsp;km³-nyi magmát hozna a felszínre.
 
Minél hosszabb ideig marad a magma a földalattiföld alatti kamrában, annál magasabb olvadási pontú alkotóelemei kristályosodnak ki (pld. [[olivin]]-kristályosodás). Ennek következtében a feloldott gázok (elsősorban vízgőz és [[szén-dioxid]]) koncentrációja a folyékony magmában megnő, ami a kitörés erejét megnöveli. Amint a gázokban gazdag [[magma]] egy kitörés során eléri a felszínt, a takarókőzetek által kifejtett nyomás drasztikusan lecsökken, minekaminek következtében a gázok elillannak a folyékony magmából, robbanást idézve elő. Ugyanakkor az alacsony olvadáspontú anyagok újrakristályosodása során megnő a magma szilikáttartalma, ami által [[viszkozitás|viszkózusabbá válik]], hozzájárulva a robbanásos kitörés erejének növekedéséhez.
 
A fentebb leírtakat figyelembe véve a biztonsági intézkedések felállítása során egy [[1631]]-hez hasonló erejű (VEI 4-szint) kitöréssel számolnak a szakemberek. Ebben az esetben a vulkán lejtői, illetve egy 7&nbsp;km sugarú terület a vulkán körül lehet érintett egy esetleges [[piroklasztikus ár]] kialakulásában, míg a távolibb területeket a kiontott vulkáni hamu mennyisége veszélyezteti. A széljárást is figyelembe véve elsősorban a vulkántól délre és keletre fekvő területek a veszélyeztetettebbek és akár [[Salerno|Salernót]] vagy [[Avellino|Avellinót]] is elboríthatja a [[vulkáni hamu|hamu]]. Ebben az esetben a legpesszimistább feltételezés mintegy 100&nbsp;kg/m² vulkáni hamu lerakódása, amely már a háztetők beomlásához vezet. Északnyugati irányban, azaz Nápoly irányába feltehetőleg a hamuzápor nem terjed tovább a vulkán lejtőinél. Figyelembe kell venni azonban, hogy számos, előre nem látható esemény is befolyásolhatja a kitörés lezajlását.
 
A Vezúv körüli vidék rendkívül sűrűn lakott. A biztonsági intézkedések, melyek egy esetleges kitörés legalább 20 napos előrejelzésével számolnak, mintegy 600&nbsp;000 ember kitelepítését irányozzák elő az elsődlegesen veszélyeztetett övezetből ''(zona rossa - vörös zóna).'' A kitelepítés, mely vasúton, hajóval és közúton (kiskocsikkalszemélyautókkal és buszokkal) történne, mintegy 7 napot venne igénybe. A lakosságot elsősorban [[Olaszország]] távolabbi részeibe evakuálnák, akár több hónapos időszakra is. A biztonsági intézkedések sarkalatos kérdése az evakuálás kezdésikezdeti időpontjának meghatározása. Amennyiben túl későn kezdenék a mentési intézkedéseket, megnőne a potenciális áldozatok száma. Ha pedig az első gyanús jelre evakuálnák a lakosságot, megtörténhet, hogy a kitörés pusztán vaklármának bizonyul. Ez utóbbira volt már példa: [[1984]]-ben, amikor 40&nbsp;000 embert evakuáltak a [[Campi Flegrei]] vidékéről, viszont kitörés nem következett be.
 
Napjainkban arra törekednek, hogy csökkentsék az ún. „vörös zónában” lakók számát, az illegálisan felhúzott épületek lebontásával, a vulkán magasabb területeinek nemzeti parkká nyilvánításával, amely meggátolja újabbaz épületekújabb építésétépítkezést, valamint pénzügyi juttatásokkal stimulálva a kiköltöző lakosságot. MindenezenMindezen intézkedések célja az evakuálási időszak lecsökkentése 2-3 napra, az elkövetkezendő 20-30 évben.
 
A vulkánt a Vezúvi ObszervatóriumbólVezúv-obszervatóriumból monitorozzák kiterjedt szeizmikus és [[gravimetriás szonda|gravimetriás szondák]] segítségével, valamint a [[fumarola|fumarolák]] által kibocsátott gázok kémiai vizsgálatával. A vizsgálatokEzek célja meghatározni a magma emelkedésétmagmának a felszín felé. Ezidáigtörténő a magma nem emelkedettemelkedését, feleddig 10&nbsp;km-es mélységig, ami azt jelenti, hogy a közeljövőben nem várható kitörés.<ref>{{cite web|url=http://www.protezionecivile.it/cms/print.php?dir_pk=250&cms_pk=1440|title=Vesuvio: Protezione civile|language=olasz|accessdate=2009-08-11}}</ref>
 
[[Fájl:Napoli e Vesuvio.jpg|800px|középre|bélyegkép|A Vezúv látképe Nápolyból]]
 
== A vezúvi Vezúv-obszervatórium ==
[[Fájl:Osservatorio.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|A Vezúvi ObszervatóriumVezúv-obszervatórium régi épülete]]
Az obszervatórium a Vezúv nyugati lejtőjén található egy elszigetelt halom tetején, mintegy 608 méterrel a tengerszint felett. Az épületet [[Gaetano Fazzini]] építette neoklasszikus stílusban [[1840]] és [[1845]] között [[II. Ferdinánd nápoly–szicíliai király|II. Ferdinánd király]] megbízásából, aki különleges figyelmet szentelt a [[Tűzhányó|vulkán]] tanulmányozásának. Az obszervatórium építésekor a legfejlettebb építészeti megoldásokat alkalmazták és figyelembe vették a jövőbeni kitörések pusztító erejét. Az épület falait a kitöréseket megelőző [[földrengés]]ek miatt megvastagították, a tetőt pedig a lerakodó vulkáni hamu és [[lapilli]] figyelembe vételével beomlásbiztosra tervezték.<ref name="auto_voaCLhEOxLxR/Lmu+Q6o5A">{{cite book|title=Vesuvio: The Story of a Volcano|pages=48-49|chapter=The Museum}}</ref><ref>{{cite web|url=http://www.ov.ingv.it/|title=Osservatorio Vesuviano|language=olasz|accessdate=2009-08-10}}</ref>
 
Az intézmény első igazgatója [[Macedonio Melloni]], híres olasz fizikus volt. Az intézményt [[1845]] és [[1849]] között vezette, akit a liberális eszméi, valamint a [[risorgimento]] támogatása miatt bocsátottak el. Utódai közül említésre méltó [[Luigi Palmieri]] ([[1856]]-[[1896]] között vezette az intézetet), aki az [[1872]]-es kitörés során a közeledő lávaár ellenére az intézetben maradt vizsgálni a kitörés által okozott elektromos jelenségeket. [[Vittorio Raffaele Matteucci]] ([[1902]]-[[1911]] között vezette az intézetet) az [[1906]]-os kitörés hőseként él a köztudatban: szintén az utolsó pillanatig, súlyosan sebesülve is a mérőműszerek mellett maradt. Az obszervatórium vezetői között találjuk [[Giuseppe Mercalli]]t, akinek nevéhez fűzödik a 12 fokos, [[földrengés]]ek erejét osztályozó skála. Halála után, [[1914]]-ben, az obszervatóriumot a Nápolyi Egyetem Földfizikai Karának rendelték alá, azonban [[1926]]-ban ismét önálló intézménnyé nyilvánították, nagyobb mozgásteret biztosítva az itt dolgozó tudósoknak. Az épületet többször is kibővítették, és újabb mérőműszereket helyeztek el. Napjainkban meteorológiai, szeizmikus, gravimetriai méréseket végeznek. Az obszervatórium működésének elsődleges jelentősége van egy jövőbeni kitörés előrejelzésében.<ref name="auto_voaCLhEOxLxR/Lmu+Q6o5A"/><ref>{{cite book|title=Vesuvio: The Story of a Volcano|pages=40-42|chapter=The Vesuvian Observatory}}</ref>
 
== Vulkánturizmus ==
Az évszázadok során a Vezúv, elsősorban félreismerhetetlen alakjának, valamint füstölgőegykor füstölgött kúpjának köszönhetően az európai utazók számára zarándokhely volt. Már az ókorban számos római tudós és művész megfordult lejtőin és feljegyzéseikből a hegy iránti csodálat sugárzik. Az első tudományos jellegű feljegyzések [[Lucius Annaeus Seneca|Senecától]], [[Sztrabón]]tól valamint a két Pliniustól származik. [[Publius Vergilius Maro|Vergilius]] főművében az ''Aeneisben'' viszont költőibb leírását adja a tűzhányónak. A korabeli feljegyzésekből kitűnik, hogy a rómaiak egy utat építettek a Vezúvra és., hogy a vulkán megmászása mindennapi esemény volt. A 79-es kitörés következtében elpusztult utak és a középkorra jellemző demográfiai visszaesés miatt a VezúvrólVezúv megmászásáról a következő évszázadokból kevés feljegyzés maradt fent. A vulkán iránti érdeklődés a [[reneszánsz]] ideje alatt éledt fel, amikor a természettudósok egyik kedvelt vizsgálódási tárgyát képezte. Az igazi fellendülésre a Vezúv tanulmányozása során, a 19. században került sor, miután lecsapolták a vulkán körüli mocsaras területeket és létrehozták az első összefüggő úthálózatot ea vidéken. Ekkor a Vezúv lejtőit ösvények, utak szabdalták, melyek megkönnyítettékmegkönnyítve a látogatók feljutását a kúp tetejére. A 19. században [[Johann Wolfgang von Goethe|Goethe]] háromszor is megmászta a tűzhányót, élményeit pedig az ''Olaszországi utazások'' című verseskötetében örökítette meg. A vulkán tövében hatalmas palotákkal és villákkal rendelkező nápolyi nemesség körében is egyre gyakoribbá váltak a vezúvi kirándulások és a társadalmi jólét fejlődésével a városi középosztály számára is elérhetővé vált a füstölgő hegy csúcsára való felkapaszkodás. Egy hasonló hegymászást írt le [[1875]]-ben [[Antonio Stoppani]], [[lombardia]]i tudós és író az ''Il Bel Paese'' című művében.
 
A vulkánról összegyűjtött ismeretanyag bővülése során a látogatókban és a lakosokban egyaránt megnőtt a bizalom a Vezúv iránt, ami nem egyszer tragikus kimenetelű kirándulásokhoz vezetett az előreláthatatlan kitörések miatt. Erre példa az [[1872]]-es kitörés, amely elpusztította Massa di Somma és San Sebastiano al Vesuvio településeket. Egy nagy csapat kirándulót, akik a jelenséget figyelték, maga alá temetett a Vezúv lejtőin alázúduló láva. A [[19. század]] közepére, a látogatók számának növekedésével megnőtt a Vezúv lejtőin elterülő erdőkben tábort verő banditák és rablók száma is, akikkel a nápolyi katonaság nem egyszer keveredett halálos tűzpárbajba. Az [[1863]]-ra kiépült az első cikk-cakkbanszerpentinesen haladó út, melymár elérte a Gran Cono peremét. Az érdeklődőket szamárháton vitték fel egy darabon, majd az utolsó néhány száz métert gyalogosan kellett megtenniük az 50-70%-os lejtőn. [[1873]]-ban az elérhetőség megkönnyítése érdekében megépítették az első kábelvasutat, amely az obszervatóriumtól vitte fel az utasokat a hegy tetejére.
 
=== A vezúvi siklóvasút ===
[[Fájl:Sommer, Giorgio (1834-1914) - n. 0788 - Vesuvio - Stazione inferiore.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|A vezúvi siklóvasút egy korabeli postai üdvözlőlapon]]
A ''vezúvi siklóvasút'' a maga idejében az egyetlen olyan közlekedési eszköz volt, amely egy működő vulkán tetejére szállította az utasokat. Alsó állomása a Vezúvi ObszervatóriumVezúv-obszervatórium közelében volt, innen szállította a látogatókat a kráter peremének a közelében lévő, felső állomásra.
 
A siklóvasút ötletete [[Oblieght Ernő]] magyar mérnöktől származik, aki [[1878]]-ban 30 éves bérleti szerződést kötött a vasút által elfoglalt területekre. Az építkezés [[1880]]-ra fejeződött be. A próbajárat [[május 25.|május 25-én]] indult, míg hivatalosan csak június 10-étől nyílt meg a nagyközönség számára. A siklóvasutat hatalmas lelkesedés fogadta, ennek egyik legkiválóbb bizonyítéka a ''[[Funiculì, Funiculà]]'' című dal, melyetamit Peppino Turco [[nápoly]]i újságíró írt és Luigi Denza zenésített meg. A dal a vezúvi siklóvasút megnyitásáról szól. Oblieght [[1886]]-ban vállalkozását eladta a francia ''Sociètè Anonyme du Chemin de Fer Funicolaire du Vèsuve'' társaságnak. Ekkor naponta kb. háromszáz látogatója volt a Vezúvnak. A franciák pénzügyi okok miatt [[1888]]-ban eladták a ''Thomas Cook and Son Company'' vállalkozásnak. Hamarosan ([[1903]]) feltépült a Pugliano ([[Ercolano]] része)-Vezúv fogaskerekű vasút is, ami egyre több látogatót hozott a siklóvasút alsó állomására. Emiatt az új tulajdonosok kénytelenek voltak bővíteni a siklóvasút kapacitását. A siklóvasút súlyosan megsérült az [[1906]]-os kitörés során: az alsó és felső állomások is súlyosan megrongálódtak, valamint a használatban lévő két kocsi is. [[1909]]-re azonban felépült az új siklóvasút. A következő, [[1911]]-es kitörés csak a felső állomást rongálta meg, amelyet hamar helyreállítottak. Az [[1929]]-es kitöréstől viszont megmenekült, de az [[1944]]-es kitörésben viszont ismét teljesen megsemmisült. Egy új siklóvasút építését [[1988]]-ban kezdték el, de a munkálatokat [[1991]]-ben véglegesen leállították. A munkálatok során viszont sikerült kiásni egy korábbi kitörés során elpusztult kocsi maradványait.<ref>{{cite web|url=http://www.vesuvioinrete.it/funicolare/e_funicolare_storia.htm|title=Vesuvius Funicular History|language=angol|accessdate=2009-08-11}}</ref>
 
=== A vezúvi fogaskerekű vasút ===
 
=== Colle Umberto ===
A ''Colle Umberto'' egy 200 m magas domb a Vezúv nyugati lejtőjén, mely az [[1895]]-ös és [[1899]]-es kitörések között keletkezett. Tulajdonképpen egy [[láva]]dóm, melyetamelyet a lejtőn lassan lefolyó makrokristályos szerkezetű kötélláva alakított ki. A kb. {{szám|100000}} köbméter lávából felépült domb ma az obszervatórium egyik lényeges védvonala esetleges újabb kitörések esetén.<ref>{{cite book|title=Vesuvio: The Story of a Volcano|pages=46|chapter=Colle Umberto}}</ref>
 
=== Monte Somma ===
A ''Monte Somma'' az egykori vulkáni kráter maradványa, melyamely a jelenlegi kúpot, a Gran Conót félkörívben, bástyaszerűen körülöleli. A hegy gerince vékony és erősen csipkézett. Gyakoriak a [[földcsuszamlás]]ok. Legmagasabb pontja a ''Punta Nasone'' csúcs 1132 méteren. Ez nehezen, egy szűk ösvényen közelíthető meg.<ref>{{cite book|title=Vesuvio: The Story of a Volcano|pages=46|chapter=Monte Somma}}</ref>
 
=== Atrio del Cavallo ===
Az ''Atrio del Cavallo'' a Monte Somma és a Gran Cono közötti völgy nyugati része. A turisták zöme ezen keresztül közelíti meg a vulkáni kúpot. A völgy 1000 méter magasan található, felszíne pedig mobilis a lerakódott apró lapillirétegeknek köszönhetően. Nevét, melynek magyar jelentése ''a lovak udvara'', annak köszönheti, hogy a hegyre látogatók idáig juthattak el a [[ló]] vagy [[szamár]]háton, innen pedig gyalog kellett megtenniük a kráter pereméig vezető utat. A völgyet a különböző kitörések lávaárailávaárjai szabdalják, egyeseket közülük azonban már buja növényzet borít.<ref>{{cite book|title=Vesuvio: The Story of a Volcano|pages=46|chapter=Atrio del Cavallo}}</ref>
 
=== Valle dell’Inferno ===
A ''Valle dell’Inferno'' a Monte Somma és a Gran Cono közötti völgy keleti része, az Atrio del Cavallo folytatása. Ellentétben az utóbbitól kopárabb és rögösebb. Ez a sivár és nyomasztó táj magyarázatot is ad nevének eredetére, melynek magyar jelentése: (''a pokol völgye'').<ref>{{cite book|title=Vesuvio: The Story of a Volcano|pages=47|chapter=Valle dell’Inferno}}</ref>
 
== Vezúvi Nemzeti Park ==
{{commonskat|Mount Vesuvius}}
'''''Intézetek honlapjai'''''
* [http://www.ov.ingv.it/ A vezúvi Vezúv-obszervatórium honlapja]
* [http://www.ingv.it/ Olaszországi Nemzeti Geofizikai Intézet honlapja]
* [http://www.protezionecivile.it/cms/print.php?dir_pk=250&cms_pk=1440 A Civilvédelmi Intézet honlapja]
2 806

szerkesztés