„Sába királynője (opera)” változatai közötti eltérés

a
→‎Az opera története: elütések jav., kiegészítés a legutóbbi magyarországi előadással
a (→‎Az opera története: elütések jav., kiegészítés a legutóbbi magyarországi előadással)
Az 1860-as években a zeneszerző legjelentősebb pártfogója volt a Bettelheim család. A téma iránt a zeneszerző érdeklődését Bettelheim asszony keltette fel, amikor elmondta neki, hogy a bécsi operaház főrendezője lánya, Karolin, szépségét egy Sába királynőjét ábrázoló festményhez hasonlította. Az asszony Goldmark kérésére elmondta, amit a szentírásban olvasott [[Sába királynője]] és [[Salamon zsidó király|Salamon király]] találkozásáról. A zeneszerző Klein urat, a házitanítót kérte meg, hogy írjon neki egy színpadi művet a történetből. Klein ugyanis tárcákat és rövid [[Novella|novellákat]] írogatott, amiket olykor a kisebb hetilapok leközöltek. A házitanító pár nap alatt el is készült a [[librettó]] vázlatával, de Goldmark nem volt vele megelégedve, így az opera hosszú ideig csak terv maradt. Több év telt el, mire egy váratlan fordulat előremozdította az eseményeket.<ref name="története" />
 
Goldmark véletlenül találkozott Salomon Hermann Mosenthal (1821–1877) szövegkönyvíróval. Egy alkalommal Bécs utcáin sétálva az eső elől egy kapualjba húzódott, ahol Mosenthal is várta a zivatar végét. Godmark párszor már összefutott vele irodalmi estélyeken és kávéházakban, így beszélgetni kezdtek. MosetnhalMosenthal megkérdezte a zeneszerzőt, hogy nem gondolt-e arra, hogy operát írjon? Goldmark elmondta neki, hogy már évek óta foglalkoztatja a dolog, a témája is megvan hosszú ideje, de megfelelő szövegkönyvírót nem sikerült találnia. Elbeszélte Sába királynőjének a történetét, és megkérdezte, hogy nem lenne-e kedve a szövegkönyv megírásához. Mosenthal készségesnek mutatkozott, és kérte, hogy mutassa meg neki a cselekmény vázlatait és majd meglátja, mit tud kezdeni a dologgal.<ref name="története" />
[[Fájl:Piero della Francesca 010.jpg|bélyegkép|500px|Salamon király és Sába királynőjének találkozása ([[Piero della Francesca]] festménye)]]
Másnap megbeszélték a részleteket, és tizenegy nap múlva el is készült az első felvonás szövege. Goldmark jónak találta, de a második felvonás megírása után Mosenthal elakadt. Hónapok teltek el az író kínlódásával, mire Goldmark megelégelte a dolgot, és a harmadik felvonást végül maga állította össze. A [[próza]]i szöveget aztán Mosenthal segítségével formálta át [[Költészet|verssé]]. Ezután Mosenthal tovább dolgozott a még hátra lévő két felvonáson, de Goldmark folyton elégedetlen volt vele. Az alkotó páros rengeteget vitázott, Mosenthal átírta a szöveget, miközben Goldmark húzásokat javasolt. Végül az öt felvonásos darabot négy felvonásossá rövidítették le.<ref name="története" />
Az első két felvonást már korábban eljuttatta Desoff operai karmesternek, majd 1872-ben a teljes művet benyújtotta a [[Burgtheater|Bécsi Udvari Operaházhoz]], azonban az opera vezetőségének tetszését és támogatását nem nyerte el. Hosszú hónapokat várt az operaigazgató válaszára, de az nem érkezett meg. Közben eljött az 1873-as esztendő, amikor Bécs a [[világkiállítás]] színhelye volt. Goldmark joggal reménykedhetett benne, hogy ez alkalommal előveszik több [[Osztrák–Magyar Monarchia|monarchiabeli]] muzsikus újabb darabjait, közte a ''Sába királynőjé''t is. Ehhez kapcsolódik egy [[anekdota]], amely szerint a zeneszerző egy este összefutott a szövegkönyvíróval, aki gúnyosan jegyezte meg neki, hogy ne aggódjon, az opera új bemutatójának a szerepeit már régen ki is osztották. Goldmark meglepve kérdezte, hogy valóban? Mire Mosenthal: igen, az [[Aida (opera)|Aida]] lesz az. Mindezek ellenére a ''Sába királynője'' a korbeli bécsi muzsikusok egyik állandó beszédtémája volt.<ref name="története" />
 
Ismét a véletlen mozdította előre a zeneszerző ügyét. Az opera egy jótékonysági hangversenyt tervezett, s többek között [[Liszt Ferenc]]et kérték fel a közreműködésre. Johann Herbeck operaigazgató – máig nem lehet tudni, komolyan gondolta-e – azt javasolta a rendezőségnek, hogy a ''Sába királynője'' egyik számát, a bevonulási indulót is vegyék fel a hangverseny műsorára. Goldmark ellenezte a tervet, mert attól tartott, hogy Liszt szereplése háttérbe fogja szorítani az ő ötletszerűen kiragadott operarészletét. Ha a közönség kedvezőtlenül fogadja, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy a darab örökre az operaház irattárának a mélyére kerül. Dessoff azonban, mint az operaház vezető karmestere, támogatta az ötletet és a zeneszerzőt is igyekezett meggyőzni. Goldmark végül ráállt a dologra, és a bevonulási induló szokatlanul nagy tetszést váltott ki a hangversenyen. Liszt is elismerően nyilatkozott és gratulált neki. Azonban másnap Eduard Hanslick, korának vezető tekintélyű osztrák kritikusa, azt írta kritikájában, hogy az opera egyetlen valamire való részletét hallotta tegnap este a közönség.<ref name="története" />
 
Az operaház ebben az időben nem könyvelhetett el nagy sikerű bemutatókat. A színház [[deficit]]je folyamatosan növekedett. Goldmark Liszt támogatása mellett [[Andrássy Gyula (politikus, 1823–1890)|gróf Andrássy Gyulának]], a monarchia akkori külügyminiszterének a pártfogását is elnyerte. Liszt nem maradt tétlen, és megemlítette az opera ügyét Hohenlohe herceg főudvarmesternek, aki végső soron az Udvari Opera ügyeinek az ellenőrzője volt. A főudvarmester és annak felesége zenekedvelőként nagyra becsülte Goldmark munkásságát, és egy nap Hohenlohe utasítást adott az opera igazgatóságának, hogy minél előbb tűzzék műsorra a ''Sába királynőjét''. Az igazgató ellenkezett, és egy hirtelen ötlettől vezéreltetve inkább [[Hermann Goetz]] ''Makrancos Katáját'' adatta elő, mert nagy sikert várt tőle. Goetz darabja azonban megbukott, s mivel más előadható mű éppen nem volt kéznél, Herbeck igazgató engedett, és műsorra tűzette a ''Sába királynőjét''. Ellenséges magatartásán nem változtatott és jelezte: nem kíván sokat áldozni a darabra.<ref name="története" />
Ezután új nehézségek támadtak. A Szulamitot megszemélyesítő [[Maria Wilt]] énekesnő megbetegedett, a bemutatót nyolc nappal elhalasztották. Goldmark így időt nyert a szükséges változtatások elvégzéséhez. A bemutató így 1875. március 10-én zajlott le. Goldmark olyan izgatott volt, hogy nem tudta kivárni az előadás végét. Az opera művészei a lakásáról hurcolták el az óriási siker alkalmából rendezett [[bankett]]re.<ref name='története'>{{cite book|last=Káldon-Várnai|title=Goldmark Károly élete és művészete|pages=104-118}}</ref>
 
A közönség lelkesedett, de a kritikák egy része elmarasztaló volt. Hanslick gúnyos beszámolót írt az operáról, és [[Johannes Brahms]] is negatív véleményének adott hangot. De a kritikusok elmarasztalása mit sem ártott a mű sikerének. A [[Budapest|budapesti]] bemutató egy hét késéssel, pont egy évvel az ősbemutató után zajlott le, szintén zajos sikerrel. 1877-ben [[Hamburg]]ban, 1878-ban [[Prága|Prágában]] [[Német nyelv|német]], majd 1886-ban [[cseh nyelv]]en szólalt meg a ''Sába királynője''. A következő évben került sor a [[Berlin|berlini]] és a [[Torino|torinói]] bemutatóra. Ezután a darab a világ számos országának operaszínpadán szép sikerrel szerepelt: 1880 [[Szentpétervár]] ([[Olasz nyelv|olaszul]]), 1885 [[New York]] (a [[Metropolitan Opera|Metropolitanben]] [[Angol nyelv|angolul]]), 1887 [[Madrid]] (olaszul), 1891 [[Varsó]] ([[Lengyel nyelv|lengyelül]]), 1897 [[Zürich]], 1899 [[Buenos Aires]], 1910 [[London]] (angolul), 1935 [[Szófia]], hogy csak a legfontosabb premiereket soroljuk fel. A művet leggyakrabban játszó két operaház azonban a bécsi és budapesti maradt. A budapesti operaház 1901-es felújítását [[Gustav Mahler]] vezényelte, de az előadások dirigensei között szerepelt [[Richard Strauss]] is. A [[Magyar Állami Operaház]]ban az 1960-as években volt utoljára műsoron. 1971-ben a [[Debrecen|debreceni]] [[Csokonai Színház]] sikerrel újította fel a művet, de azóta nem csendült fel hazánk színpadain az opera. Koncertszerűen megszólalt a budapesti [[Zsidó Nyári Fesztivál]]on 2000. augusztus 29-én, neves szólisták, a [[Szegedi Szimfonikus Zenekar]] és a [[Vaszy Viktor Kórus]] előadásában, [[Oberfrank Péter]] vezényletével. Legutóbb [[Németország]]ban vették elő, 2002-ben.<ref>{{cite book|last=Winkler|title=Barangolás az operák világában I.|pages=679-680}}</ref>
 
==Az opera szereplői és helyszínei==