„Sába királynője (opera)” változatai közötti eltérés

Goldmark véletlenül találkozott Salomon Hermann Mosenthal (1821–1877) szövegkönyvíróval. Egy alkalommal Bécs utcáin sétálva az eső elől egy kapualjba húzódott, ahol Mosenthal is várta a zivatar végét. Godmark párszor már összefutott vele irodalmi estélyeken és kávéházakban, így beszélgetni kezdtek. MosetnhalMosenthal megkérdezte a zeneszerzőt, hogy nem gondolt-e arra, hogy operát írjon? Goldmark elmondta neki, hogy már évek óta foglalkoztatja a dolog, a témája is megvan hosszú ideje, de megfelelő szövegkönyvírót nem sikerült találnia. Elbeszélte Sába királynőjének a történetét, és megkérdezte, hogy nem lenne-e kedve a szövegkönyv megírásához. Mosenthal készségesnek mutatkozott, és kérte, hogy mutassa meg neki a cselekmény vázlatait és majd meglátja, mit tud kezdeni a dologgal.<ref name="története" />

Ismét a véletlen mozdította előre a zeneszerző ügyét. Az opera egy jótékonysági hangversenyt tervezett, s többek között [[Liszt Ferenc]]et kérték fel a közreműködésre. Johann Herbeck operaigazgató – máig nem lehet tudni, komolyan gondolta-e – azt javasolta a rendezőségnek, hogy a ''Sába királynője'' egyik számát, a bevonulási indulót is vegyék fel a hangverseny műsorára. Goldmark ellenezte a tervet, mert attól tartott, hogy Liszt szereplése háttérbe fogja szorítani az ő ötletszerűen kiragadott operarészletét. Ha a közönség kedvezőtlenül fogadja, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy a darab örökre az operaház irattárának a mélyére kerül. Dessoff azonban, mint az operaház vezető karmestere, támogatta az ötletet és a zeneszerzőt is igyekezett meggyőzni. Goldmark végül ráállt a dologra, és a bevonulási induló szokatlanul nagy tetszést váltott ki a hangversenyen. Liszt is elismerően nyilatkozott és gratulált neki. Azonban másnap Eduard Hanslick, korának vezető tekintélyű osztrák kritikusa, azt írta kritikájában, hogy az opera egyetlen valamire való részletét hallotta tegnap este a közönség.<ref name="története" />

A közönség lelkesedett, de a kritikák egy része elmarasztaló volt. Hanslick gúnyos beszámolót írt az operáról, és [[Johannes Brahms]] is negatív véleményének adott hangot. De a kritikusok elmarasztalása mit sem ártott a mű sikerének. A [[Budapest|budapesti]] bemutató egy hét késéssel, pont egy évvel az ősbemutató után zajlott le, szintén zajos sikerrel. 1877-ben [[Hamburg]]ban, 1878-ban [[Prága|Prágában]] [[Német nyelv|német]], majd 1886-ban [[cseh nyelv]]en szólalt meg a ''Sába királynője''. A következő évben került sor a [[Berlin|berlini]] és a [[Torino|torinói]] bemutatóra. Ezután a darab a világ számos országának operaszínpadán szép sikerrel szerepelt: 1880 [[Szentpétervár]] ([[Olasz nyelv|olaszul]]), 1885 [[New York]] (a [[Metropolitan Opera|Metropolitanben]] [[Angol nyelv|angolul]]), 1887 [[Madrid]] (olaszul), 1891 [[Varsó]] ([[Lengyel nyelv|lengyelül]]), 1897 [[Zürich]], 1899 [[Buenos Aires]], 1910 [[London]] (angolul), 1935 [[Szófia]], hogy csak a legfontosabb premiereket soroljuk fel. A művet leggyakrabban játszó két operaház azonban a bécsi és budapesti maradt. A budapesti operaház 1901-es felújítását [[Gustav Mahler]] vezényelte, de az előadások dirigensei között szerepelt [[Richard Strauss]] is. A [[Magyar Állami Operaház]]ban az 1960-as években volt utoljára műsoron. 1971-ben a [[Debrecen|debreceni]] [[Csokonai Színház]] sikerrel újította fel a művet, de azóta nem csendült fel hazánk színpadain az opera. Koncertszerűen megszólalt a budapesti [[Zsidó Nyári Fesztivál]]on 2000. augusztus 29-én, neves szólisták, a [[Szegedi Szimfonikus Zenekar]] és a [[Vaszy Viktor Kórus]] előadásában, [[Oberfrank Péter]] vezényletével. Legutóbb [[Németország]]ban vették elő, 2002-ben.<ref>{{cite book|last=Winkler|title=Barangolás az operák világában I.|pages=679-680}}</ref>