„Wittelsbach Erzsébet magyar királyné” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
magyar nyelvtanár |
Vajon miért nem jelenik meg a templomi szobra? |
||
39. sor:
Utazásairól [[1861]]-ben tért vissza a bécsi udvarba eléggé megerősödve szellemileg ahhoz, hogy néhány jelentős dologban keresztülvigye akaratát Zsófia ellenében. Egyre kevésbé volt hajlandó elfogadni korábbi helyét az udvarban. Már nem volt az a kislány, aki számára ismeretlen és rettegést keltő környezetbe került; fokról fokra kezdett ráébredni, hogy milyen magas pozícióban van: ő a császárné, a birodalom első asszonya.
[[1863]]-ban [[Falk Miksa|
Erzsébet férjére gyakorolt hatásának köszönhetően a császár hajlandó volt óvatos [[Liberalizmus|liberalizációs]] lépések megtételére. A politikai foglyokat hamarabb kieresztették vagy [[amnesztia|amnesztiában]] részesítették. A börtönökben megszüntették a láncra verést.
66. sor:
[[1898]]. szeptember 10-én [[Genf]]ben tartózkodott. Kísérőjével, Sztáray Irma grófnővel (1863–1941) a [[Genfi-tó]] partján hajókirándulásra igyekezett, amikor egy [[Luigi Lucheni]] nevű olasz [[anarchizmus|anarchista]] egy hegyesre fent reszelővel szíven szúrta.
A merénylő saját bevallása szerint meg akarta ölni
[[Fájl:Erzsébet temetése Löwy.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|Erzsébet temetése [[Bécs]]ben]]
{{idézet2|Valami misteriósus dicsfény födi az ő alakját, mintha régen, nagyon régen élt volna egy királyné, aki minket nagyon szeretett, aki értünk sokat tett. Hogy mit tett, nem bírjuk elemezni, történetkönyvek, okmányok, krónikák nem hirdetik világosan, de az érzésekben ott él és mint bizonyosság él az a tudat, hogy ez a szent asszony örködött a nehéz órákban Magyarország fölött, hogy az ő szivéből, melyet most átvert a gyilkos tőre, fakadtak ki elsőbben azok a sugarak, melyek most elöntenek fényükkel, melegükkel. A másik szőke asszony az isten anyja, akinek az alakja a pénzeinkre van verve, csak édestestvére ennek a mi érzéseinkben. Egyforma rangban él a kettő a hármas halom és kettős kereszt országában.|Mikszáth Kálmán: A királyné meghalt, Országos Hírlap 1898. szeptember 11. 1. old.}}
|