Főmenü megnyitása

Módosítások

a
nincs szerkesztési összefoglaló
== Élete ==
=== Gyermekkora, tanulmányai ===
Elszegényedett magyar-zsidó<ref>{{cite web |url=http://mek.niif.hu/04700/04704/html/falkszechenyi0003.html |title=Oltványi Ambrus utószava Falk Miksa: Gróf Széchenyi István utolsó és és halála c. könyvéhez |accessdate=2011-08-17 |language=magyar |publisher=Magyar Elektromos Könyvtár }}</ref> kereskedőcsalád gyermeke, édesapja Falk József, édesanyja Preisach Borbála. Apja egyik rokona könnyelműsége által vagyonukat elvesztette, így fia már 14 éves korától kezdve a tanulás mellett kenyérkeresésre volt utalva. Emiatt történt, hogy már 1843-ban az ''Ungar'' című lapban a magyar lapokból fordításokat és a [[Nemzeti Színház]] előadásairól birálatokatbírálatokat közölt, később a lap segédszerkesztője volt 1847-ig, majd miután letette a bölcseleti szigorlatokat, doktori oklevelet szerzett és [[Bécs]]be ment, ahol a műegyetemi előadásokat is hallgatta.
 
Tanulmányait súlyos nélkülözések között folytatta Bécsben 1848-ig, miután Pestre visszatért, ahol az ''Ungar'' szerkesztőségének újra tagja lett. Szeptemberben ismét Bécsbe ment azon reményben, hogy tanulmányait folytathatja, de ezt az októberi események meghiúsították. Ez időben a Schwarzer-féle ''Oesterreichisch Zeitung'' számára politikai vezércikkeket irt, s mikor ezt a lapot betiltották, a [[Wanderer]]nek [[Magyarország]]ra vonatkozó cikkeit majdnem kizárólag ő írta oly sikerrel, hogy a lap előfizetőinek száma egyedül Magyarországon 2000-el gyarapodott.
1850-ben a bécsi takarékpénztárnál nyert alkalmazást, de hivatalos működése közben a [[Pesti Napló]]nál és a bécsi [[Magyar Sajtó]]nál folytatta újságírói működését. 1858-ban [[Széchenyi István]] gróf ismételt meghívására [[Hopf János]] kanonok bemutatta őt a legnagyobb magyarnak, aki azután hetente 3-4 alkalommal kivitette egyik fiával magához [[Döbling]]be. A gróf bizalmát nagy mértékben megnyerte és akkori névtelen iratainak legnagyobb része az ő kezén ment keresztül; némelyekhez előszót, másokhoz egész fejezeteket irt. Cikkeivel elősegítette a [[kiegyezés]]t, hiszen [[Deák-párt]]i volt.
 
[[1861]]. [[december 20.|december 20]]-án [[Deák Ferenc]] ajánlatára a [[Magyar Tudományos Akadémia]] levelező tagjának választotta; itt a nemzetgazdasági bizottságnak is tagja volt. Ugyanekkor sajtópert indított ellene Schmerling, mert a ''Wanderer''ben a magyar alkotmány helyreállítását sürgette. A végtárgyalás, melybenvégtárgyaláson maga védte magát, három napig tartott; az eredmény az lett, hogy hat hónapi, böjtöléssel súlyosbított börtönre s a doktori rang elvesztésére ítéltek. A börtönbüntetést a legfőbb törvényszék három hónapra szállította le, s ezt három hét híjával le is töltötte. A pesti egyetem azonban megtagadta az ítélet második részének teljesítését. [[Anton von Schmerling]], mint a takarékpénztár elnöke, itt is áskálódott ellene, elmozdíttatását azonban nem bírta kieszközölni s csupán annyit ért el, hogy három évre minden előléptetés el volt zárva előtte. Ez esemény következtében csak 1863 vége felé jöhetett Pestre akadémiai székét elfoglalni a Menedékjogról irt értekezésével.
 
1866 vége felé a magyar királynéhoz hívták meg, akivel aztán hónapokon át mindennap több óráig társalgott, írt, olvasott, többnyire történeti, de egyéb munkákat is. Mikor az udvar 1867-ben [[Schönbrunn]]ba költözött, ő felsége oda is magával vitte és Falk a délutáni órákat rendesen ott töltötte.
 
=== A politikusi pályán ===
1869 elején a [[Lipótváros]]ban képviselőjelöltnek léptették fel Wahrmann ellen, de Deák kívánságára ellenfelének engedte át a tért. Nemsokkal később [[Kőszeg]]en, mely városnak utóbb díszpolgára lett, egyhangúlag választották meg. 1875-ben a budapest-terézvárosi kerületben lépett föl Horn ellen, de a szavazás alatt visszalépett, mert a választók egy része felekezeti kérdést csinált a dologból; rögtön utána megválasztatott [[keszthely]]i képviselővé és e kerületet képviselte 1884-ig. Ekkor a választások alkalmával [[Nagykanizsa|Nagykanizsán]] kisebbségben maradt, de győzött szűkebb választás alkalmával [[Arad]]on, melyet 1892-ig képviselt és egy Eötvösről «Apróságok egy nagy ember életéről» cím alatt tartott felolvasása alkalmából az ottani Kölcsey-egyesület dísztagjává válsztottákválasztották. Ez évben [[Fejérváry Géza]] báró letevénletévén a budapesti I. kerület mandátumát, helyébe itt Falk került. Mint képviselő, híve volt a [[Deák-párt]]nak, majd a [[Szabadelvű Párt]]hoz tartozott; tagja volt több ízben a bankügyi bizottságnak és a horvát ügyben kiküldött regnikoláris bizottságnak. Szintúgy elnöke volt a közgazdasági bizottságnak s több évig mint a külügyi albizottság előadója szerepelt. Egészen 1905-ig maradt képviselő, ekkor az [[1905–1906-os magyarországi belpolitikai válság]] hatására visszavonult a közélettől.
 
A hírlapirókhírlapírók nyugdíjintézete megalakulásakor őt választotta meg elnökének; az ''Otthon'' írók s hírlapirókhírlapírók körének tiszteletbeli elnöke; a lipótvárosi kaszinó elnöke, a kassa-oderbergi vasút igazgatóságának, a budapesti városi villamos vasuttársaságvasúttársaság alelnöke; az angol-osztrák bank és a Pesti könyvnyomda részvény-társaság igazgatósági tagja, a Lloyd-társaság titkára, a pesti hazai első takarékpénztár-egyesület és a Pannonia viszontbiztosító intézet felügyelő-bizottságának is tagja volt. Falk még bécsi működése alatt itthon igen népszerűvé vált, igy lett [[Szeged]] szabad királyi város tiszteletbeli főjegyzőjévé, Csongrád- és Zemplén megyék hatóságainak tiszteletbeli tagjává stb.
[[Fájl:Falk Miksa sírja.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Falk Miksa sírja [[Budapest]]en. [[Fiumei úti Nemzeti Sírkert]]: 29/3-1-13.]]
 
== Munkássága ==
Magyarországon az Ungar című lapnál dolgozott, majd rövid időn belül [[Bécs]]be távozott. Kezdetben az [[Oesterreichische Zeitung]]nál foglalkoztatták, majd a lap betiltását követően a [[Wanderer]] című lap munkatársa lett. Magyarországon megjelenő lapokban, főként a [[Pesti Napló]]ban jelentek meg írásai, melyekben az abszolutizmust bírálta. Ugyanakkor a bécsi politikát támogató konzervatív cikkeket írt névtelenül a hivatalosnak számító [[Budapesti Hírlap]]ban. Újságírói tevékenysége ellentmondásos, hiszen egyidejűleg írt a Habsburg-uralom ellen lázító és – a hivatalos sajtóban – császárpárti cikkeket. A [[Kiegyezés]] után végleg hazatért és a [[Pester Lloyd]] főszerkesztője lett. Ezzel egy időben munkatársa a [[Politikai Hetilap]]nak. Cikkeiben sokat foglalkozott nemzetközi kérdésekkel is. 1863-tól [[Wittelsbach Erzsébet magyar királyné|Erzsébet királyné]] (Sissi) magyar nyelvtanára volt. Ezt a funkciót a [[Habsburg-ház]] elismerésként adta addigi jó szolgálataiért. Amint sírja fölött elhangzott:
 
::''„ha emlegetjük azt a szeretetet, mellyel Erzsébet királyné igaz asszonyi szíve felénk,
== Irodalom ==
{{commonskat|Miksa Falk}}
*Gaál Jenő: Falk Miksa (Emlékbeszédek, XIV. Budapest, 1909.)
* [[Angyal Dávid]]: Falk Miksa és [[Kecskeméthy Aurél]] elkobzott levelezése (Budapest, 1925)
 
2 806

szerkesztés