1643-ban [[Párizs]] közelében született. Apja írnok volt, és jó kapcsolatokat ápolt a párizsi előkelőségekkel. Ennek köszönhetően fia a [[jezsuitákJézus Társasága|jezsuitáknál]]nál kiváló oktatásban részesült, majd jogi tanulmányokba kezdett Párizsban. 18 éves korában utazott [[Olaszország történelme|Itáliába]], egyes feltételezések szerint először festészetet akart tanulni, de [[Róma|Rómában]] [[Giacomo Carissimi]] hatása alá került, és érdeklődése a zeneművészet felé fordult. 3Három évig volt Carissimi tanítványa Rómában, megismerte a korabeli olasz mestereket, és volt alkalma tanulmányozni zeneművészetüket. Párizsba visszatérve jelentős mennyiségű zenei kéziratot vitt magával.
Párizsban Lotaringiai Mária szolgálatába lépett. [[Jean-Baptiste Lully]] ekkoriban került konfliktusba [[Molière|Molièrrel]]-rel, aki megszakította az alkotói együttműködést a zeneszerzővel, és Charpentier-tCharpentiert kérte fel, hogy komponáljon kísérőzenét legújabb művéhez. Végül több Molière és más szerzők darabjainak is elkészítielkészítette a zenés betéteit Molière színháza számára, ezek közül a két legjelentősebb: ''Le Mariage forcé'' (1672) és a ''Le Malade imaginaire'' (1673). Charpentier Molière halála után is, egészen 1685-ig komponálkomponált a Théâtre Francais-nek. A [[dráma|drámákhoz]] írt kísérőzenék mellett ekkoriban főleg pasztorális kamaraoperákat komponálkomponált: ''Orphée'', ''Actéon'', ''Les arts florissants''. Közben elfogadjaelfogadta a zenemesteri állást a jezsuiták párizsi Szent Lajos-templomában. Spirituális [[tragédia|tragédiákat]], oratorikus műveket, szertartás zenétszertartászenét komponálkomponált a rend számára.
KinevezikKinevezték az [[orleans-i herceg]] zenetanárává és zeneszerzőjévé, ezen időszak alattezalatt főleg az egyházi zenének és az elméleti műveknek (pl. ''Règles de composition et abrégé des règles pour l’accompagnement'') szentelte idejét. 1688-ban meghalt Lotaringiai Mária. Ezután még tíz évig maradt a jezsuiták szolgálatában, majd 1698-ban kinevezték a [[Sainte-Chapelle]] zenemesterévé. Ezt az állást haláláig töltötte be. 1704. február 24.-én Párizsban halt meg. Halála után a Királyi Könyvtár számára elkobozták a Sainte Chapelle zenemestereként írt művei kéziratait. Többi művének kéziratát 1727-ben családja adta el a Királyi Könyvtárnak.
Művei halála után 200 évig feledébe merültek., Majdmajd az 1900-as évek elején néhány francia zenész felfedezte magának Charpentier műveit, és elkezdték játszani őket. A [[második világháború]] után megjelent az első Charpentier-monográfia. Ezután egyre nagyobb számban jelentek meg zenéjével foglalkozó írások. A [[William Christie]] által az 1970-es évek végén létrehozott, régi zenét játszó [[Les Arts Florissants zenekar]] sokat tett Charpentier zenéjének megismertetéséért. Később Párizsban megalakult a [[Société Marc-Antoine Charpentier]], s azóta több darabját előadták és felvételen is rögzítették. ''Actéon'' című darabja nem rég2007-ben a [[Miskolci Nemzetközi Operafesztivál]]on is előadásra került, a [[Thália Színház]] pedig ''Három [[biblia]]ibibliai'' történetét tűzte műsorra.
