„Jean-Baptiste Lamarck” változatai közötti eltérés

Ő különítette el először a [[gerinctelenek]]et a [[gerincesek]]től, a [[tüskebőrűek]]et a [[polipok]]tól és alapját vetette meg az állatosztályok természetes elkülönítésének. Elméleti munkái közül nevezetes a ''Philosophie zoologique'' (1809). Ő volt az első, aki szakított a régi fajfogalommal[[faj]]fogalommal és a fajok változatlanságáról szóló dogmával és az állatvilág keletkezését a lassú, fokozatos fejlődéssel magyarázta és így őt tekinthetjük a leszármazás tanának megalapítójául, vagy a francia Darwin gyanánt.

Darwin evolúciós elméletével szemben, Lamarck úgy vélte, hogy az evolúció a környezet, és az élőlény közös eredménye. Hitt a szerzett tulajdonságok öröklődésében, hogy az élőlény a környezeti hatásra válaszul alakít ki bizonyos vonásokat, és azt átörökíti utódaiba is. Lamarck nézetét kezdetben lelkesen fogadta a tudomány, de végül elutasította. [[Conrad Hal Waddington|Waddington]] volt az, aki [[Ecetmuslica|ecetmuslicákkal]] végzett kísérletével bizonyította, hogy Lamarck elgondolása igaznak tűnik.

Kísérletében muslicaembriókat [[Éter (kémia)|éterbe]] tett. Az abnormális körülmények az ecetmuslicák korai életszakaszában furcsa hátsó szárnyak kialakulását eredményezte. Az igazán érdekes felfedezés az volt, hogy ez a különös hátsó szárny rendellenesség a muslicák nyolc generációján keresztül fennmaradt, annak ellenére, hogy az utódokat már nem tette éterbe.