„Jób könyve” változatai közötti eltérés

A Jób-könyv szerzőjével kapcsolatban a legkülönbözőbb nézetek születtek meg a történelem folyamán. A [[próféta]]i hagyomány Jóbot valós, történeti személynek tartotta (vö. Ez 14,14.20), a régi idők egyik hősének, és így a könyvet az ókeresztény kor [[Egyházatyák|egyházatyái]] és a [[középkor]] teológusai magát Jóbot vagy Jób valamelyik barátját tartották a szerzőnek. A [[Talmud]] és több régi bibliamagyarázó szerint [[Mózes]] írta a könyvet – legalábbis a keretelbeszélést -, amit az elbeszélés patriarkális hangja támogat, valamint, hogy nincs szó a műben a törvényről, a szent sátorról vagy a templomról. A Talmudban ezenkívül olyan vélemény is akad, amely szerint a könyv az első Templom előtti időből, [[Jákob pátriárka]] vagy Ahasvéros király idejéből való. Mások szerint pedig [[Izaiás próféta|Izaiás]], [[Jeremiás próféta|Jeremiás]] vagy [[EzekielEzékiel próféta|EzekielEzékiel]] írta a könyvet, ugyanis a kifejezések és gondolatok rokonságot mutatnak velük. A modern bibliatudósok szerint azonban az a valószínű, hogy a teljes könyv valamikor a [[babiloni fogság]] után keletkezett (legkésőbb az [[i.e. 3. század]] végén, de inkább az [[i.e. 5. század|5. században]]), szerzőjéről pedig nem lehet semmi közelebbit megállapítani, csak azt, hogy egy sokat utazó [[izraelita]] volt, aki ismerte a bölcsek és a próféták tanításait, és igen valószínű, hogy [[Palesztina|Palesztinában]] élt. A késői, fogság utáni eredet mellett szól az, hogy az igaz ember szenvedésének témája, az egyéni sorsok fölötti elmélkedés az izraelita bölcsességtan késői szakaszáról tanúskodik, és az Elihu-beszédekben lévő [[Arám nyelv|aramaizmusok]] szintén ezt erősítik meg. A kísértő és perlekedő [[Sátán]] alakja szintén főként a fogság utáni időben került elő. A [[Jeremiás próféta könyve|Jeremiás]] és a [[Siralmak könyve|Siralmak könyvével]] való irodalmi összefüggések pedig arra engednek következtetni, hogy a szerző ismerte ezeket.