„Heliocentrikus világkép” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
a (Bot: következő hozzáadása: ur:شمس مرکزی نظریہ)
A heliocentrikus elmélet elfogadása – legalábbis az európai tudományos körökben – [[Galileo Galilei]], [[Tycho Brahe]], [[Johannes Kepler]] és [[Isaac Newton]] nevéhez fűződik. Galilei ismertette az elméletet széles körben. Brahe megfigyelései az égitestek mozgásáról és az állócsillagok szférájának változékonyságáról, valamint Kepler ezeket értelmező munkája ellentétbe került az addig érvényes geocentrikus világképpel (és a kopernikuszi modell részleteivel is). Newton [[tömegvonzás]]ról szóló törvénye világos és egyértelmű elméleti magyarázattal támasztotta alá a heliocentrikus világképet, és különlegesen pontos előrejelzéseket tett lehetővé. A Kopernikusz által elkezdett paradigma váltást gyakran ''kopernikuszi forradalom'' néven is említik.
 
Már korábban előfordult az a feltételezés, hogy a Nap csak egy [[csillag]] a többi között. Nicolaus Cusanus is ezt állította, hirdette még a Világegyetem végtelenségét, csak úgy mint [[Giordano Bruno]] aki még azt is állította, hogy a világmindenség homogén, bármerre mennénk benne, ugyanazt látnánk és a Naprendszer nincs kitüntetett helyzetben. Sir [[William Herschel]] felfedezte, hogy a Nap nincs a csillagvárosunk közepén, az 1900-as években pedig fény derült arra, hogy a [[Tejútrendszer]] csak egy [[galaxis]] a sok közül. Ennek fényében a „Világmindenség középpontja” kifejezés matematikailag és fizikailag értelmét veszíti. Jelenleg [[Giordano Bruno]] azon intuíciója körül zajlik a leglázasabb csillagászati kutatás, hogy szerinte az exobolygókon élet is lehetséges. Ha erre bizonyítékot lehet találni, akkor a Föld biológiai értelemben sem a „Világmindenség középpontja” többé.
 
Mindezek alapján kijelenthető, hogy a „heliocentrikus világkép” kifejezésként elavult. Jelképes elnevezése azonban annak a nagyon valós tudományos fölfedezésnek, hogy az emberiség lakóhelye, a Föld bolygó a Naprendszer nevű csillagászati alakzat része, és hogy ezt a csillagászati rendszert ugyanaz az erő, az általános tömegvonzás tartja össze, ami miatt az alma a földre pottyan, ha leesik a fáról.
A jelenlegi álláspont szerint – amire többek között a [[relativitáselmélet]] van nagy hatással – [[fizika]]i szemszögből nézve a Világmindenség minden pontja egyenrangú helyzetben van, vagyis bármelyik tetszőleges ponthoz viszonyíthatjuk a többi helyzetét. Ennek fényében a „Világmindenség középpontja” kifejezés értelmét veszti.
 
Ha a tudomány alapja a csodálkozás, akkor erre a tényre ma is indokolt rácsodálkoznunk, és indokolt elismeréssel gondolnunk azokra a tudós-generációkra, akik akárhányszor komoly személyes kockázatokat és áldozatokat vállalva dolgoztak azért, hogy ezt a fölfedezést bizonyosságként elénk tárják.
 
== Források ==
261

szerkesztés