„Szaloncukor” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
10. sor:
<blockquote>''„[[Jókai Mór|Jókai]] még szalonczukkedlinek nevezte a szaloncukrot, ugyanis a cukorka neve a német salonzuckerl szóból ered. 1891-ben jelent meg [[Hegyesi József]] magyar-franczia szakács és vállalkozó »A legújabb házi czukrászat« című kézikönyve, amelyben tizenhétféle szaloncukrot ír le, így pl.: szalon-ananász czukorkák, szaloncréme-bonbonok, szalon-marasquin-czukorkák, szalon-pisztácz-czukorkák.”''<ref>[http://www.origo.hu/noilapozo/receptek/20011213aszaloncukor.html Az origo.hu cikke, recepttel]</ref></blockquote>
[[Kugler Géza]] az [[1891]]-ben megjelent ''"Legújabb nagy házi cukrászat"'' című könyvében már 17-féle szaloncukor-receptet írt le. <ref>[http://www.otvenentul.hu/page.php?PageID=43211 Édes és a miénk: a szaloncukor]</ref> A magyar cukrászdák szaloncukrait a vevők készletről vásárolhatták vagy meg is rendelhették. A megrendelő határozhatta meg, hogy milyen ízű szaloncukrot, milyen színű szaloncukorpapírba, valamint milyen színű és minőségű (sima vagy préselt mintájú) sztaniolba csomagolva kéri. <ref>[http://epa.oszk.hu/02100/02120/00019/pdf/ORSZ_BPTM_TBM_19_393.pdf Rózsa Miklós: A budai Auguszt cukrászda]</ref>
A szaloncukor-készítési műveletek közül legtovább a csomagolópapír rojtozása maradt kézi, de később az ún. ''ricselő gép'' már ezt is megoldotta. A régi, híres cukrászdákban az inasok feladata volt a rojtozó gépet működtetni. A legnevesebb cukrászdákban óriási mennyiségű szaloncukrot készítettek. A formákat átszitált rizslisztbe mártották, és az így keletkezett mélyedésbe öntötték a folyékony főzött cukormasszát. A cukor megdermedése és megszáradása után csomagolták a szivárvány minden színében pompázó csillogó sztaniolpapírba.
| |||