„Katapultülés” változatai közötti eltérés

a
nincs szerkesztési összefoglaló
a
a
A katapultálás folyamatát általában egy kar meghúzásával indítják, ezután egy szerkezet összerántja a pilóta kezeit és lábait, hogy ezek meg ne sérüljenek. A pilótakabin tetejét a katapultálás előtt általában lerobbantják, szabaddá téve az ülés útját, de egyes üléseknél a plexitetőt betörve zajlik le a katapultálás. A repülőgéptől történő biztonságos eltávolodást általában egy szilárd hajtóanyagú kivetőtöltet idézi elő, amely rakétaként működve, az ülést egy sínen gyorsítva lövi ki, általában függőlegesen fölfelé (egyes régi repülőgépeken lefelé). Zuhanás közben általában egy stabilizáló ernyő nyílik ki, majd pár ezer méteres magasságban leválik a pilótáról a katapultülés, és kinyílik a fő mentőernyő, amellyel a pilóta fóldet ér.
 
A legelső katapultülések csak bizonyos repülési sebesség és magasság mellett működtek, majd megjelentek a földön mozgó gépből is működtethető ülések (ilyen például a csehszlovák [[L–39 Albatros]] kiképzőgép VSz1–BRI) ülése. A jelenleg korszerűnek számító tipusok (például a [[JAS 39 Gripen]] [[Martin-Baker Mk. 10]]-es ülése, a [[MiG–29]] [[K–36]] ülése, valamint az amerikai [[F–15 Eagle|F–15]] és [[F–16 Fighting Falcon|F–16]] [[ACES II]] ülése) ''zéró-zéró'' rendszerű, ezek földön álló gépből is biztonságosan mentenek.
 
[[Kategória:Repülőgépek szerkezeti elemei]]