„Zsebkendőszavazás” változatai közötti eltérés

 

==Előzményei==

 

Ennek áthidalására [[1898]]-ban a magyar kormány megalkotta az ún. [[Ischli klauzula|ischli klauzulát]], ami a magyar részről egyoldalú, ideiglenes meghosszabbítását mondta ki a szerződésnek. Erre azért volt szükség, mert a szerződés nélkül Magyarország gazdaságilag jelentősen lebénult volna. Az osztrák kormány ugyanezen okból szintén hasonlóképp volt kénytelen cselekedni. Az újratárgyalás ilyetén „feladása” (elmaradása) miatt a magyar ellenzék országos demonstrációkat szervezett és a parlamentben is [[obstrukció]]val lassította a törvényhozást, amibe végül a [[Bánffy-kormány]] 1899-ben belebukott. Az őt követő [[Széll-kormány]]nak is csak [[1902]]. [[december 31.|december 31]]-én sikerült végül nyélbe ütnie a paktumot. Mivel [[Széll Kálmán]] a tárgyalások során végig erélytelenül lépett fel (valamiféle osztrák kompenzációban bízva, ami végül elmaradt), az aláírást követően 1903 elején az országgyűlési ellenzék újra [[obstrukció]]ba fogott. Ennek eredményeként a parlament nem tudta elfogadni a soros költségvetési törvényt az előírt határidőn belül, ami automatikusan a Széll kabinet bukását jelentette. Mivel ez a következő, [[első Khuen-Héderváry-kormány|(első) Khuen-Héderváry-kormány]]nak sem sikerült (alig négy hónap után belebukott), megnyílt az út [[Tisza István]] előtt, aki [[1903]]. [[november 3.|november 3]]-án alakíthatta meg [[Első Tisza István-kormány|első kormányát]].