Főmenü megnyitása

Módosítások

így egységesebb, bár a kurzív alak nem számít idézőjelnek!
== Posztumusz hírneve ==
 
Kortársai elismerték Monteverdi nagyságát és jelentőségét, műveit egész Itália-szerte játszották, de [[Európa]] többi részébe nem jutottak el sem madrigáljai, sem operái. Az ''Orfeo'' első külföldi előadása 1904-ben volt [[Párizs]]ban, vagyis majdnem három száz évvel az ősbemutató után. Mivel nyomtatásban nem jelentek meg operái, ezért sokáig egyoperás szerzőnek ismerték, az ''Odüsszeusz'' kéziratát csak 1881-ban, az ''PoppeáéPoppeáét''t csak 1888-ben, illetve 1931-ben fedezték fel. A mester temetésén még az egész olasz zenei élet gyászolt, aztán alig telt el tíz év, és operái eltűntek az operaszínpadokról. Kéziratainak nagy része megsemmisült: Mantovában német zsoldosok, Velencében francia katonák hordták szét, semmisítették meg őket. Ennek köszönhetően ma csak három operája ismert, azok közül is kettő töredékes.<ref name="Eősze 33">{{cite book|last=Eősze|title=Az opera útja|pages=33|chapter=}}</ref>
 
Monteverdi halála után pár évvel egyszerűen kiment a divatból. A [[17. század]] második felében a madrigál már nem számított széles körben közkedvelt és divatos műfajnak, az opera műfajában pedig komponisták sokasága kezdett el alkotni, akiknek művei kiszorították Monteverdi több évtizeddel korábban keletkezett alkotásait a színpadokról. Halála után több mint száz év telt el anélkül, hogy bárki is megemlékezett volna róla. 1775-ben Martini atya megjelentett egy [[ellenpont]]-tankönyvet, amelyben idézett néhány példát Monteverditől, de ezzel nem tudta felkelteni a nagyközönség érdeklődését a régi mester iránt.<ref>{{cite book|last=Pándi|title=Monteverdi|pages=172|chapter=}}</ref>
 
Az 1800-as évek első felében Carl von Winterfeld kiadott egy [[Giovanni Gabrieli]]-tankönyvet, amely ráirányította a figyelmet az opera első nagy mesterére. A teoretikusok és a zenetörténészek elkezdtek kutatni Monteverdi után, és ezzel szép lassan kezdetét vette műveinek újra felfedezése. De még évtizedek teltek el, mire 1881-ben megjelent az [[L’Orfeo|Orfeo]] első modern kiadása. Ettől kezdve itt-ott előadtak már Monteverdi-operát. Mint már fentebb is említettük, 1904-ben Párizsban az ''OrfeóOrfeót''t, amit aztán 1913-ban a [[Metropolitan Operaház|Metropolitan]]ben is színre vittek.<ref>{{cite book|last=C. Schonberg|title=A nagy zeneszerzők élete|pages=9|chapter=}}</ref>
 
Az 1880-as években újabb Monteverdi-operák kéziratai kerültek elő, a német Emil Vogel pedig lelkes kezdeményezője lett a Monteverdi-kutatásnak. Az 1900-as évek első évtizedében napvilágot látott az ''Orfeo'' második modern kiadása is [[Vincent d’Indy]] gondozásában, aki 1905-ben bemutatta a ''PoppeáPoppeát''t a párizsi Schola Cantorum hangversenyszerű előadásán. Szintén az ő nevéhez fűződik az ''Odüsszeusz'' első modern bemutatója is 1925-ben. Az igazi áttörés azonban akkor következett be, amikor [[Raymond Leppard]] elkezdte színpadra állítani a Monteverdi-operákat a [[Glyndebourne]]-i operafesztiválon. Többek között Magyarországon is az ő hatására kezdték el játszani a ''PoppeáPoppeát''t és az ''OdüsszeuszOdüsszeuszt''t.<ref name="Till 337">{{cite book|last=Till|title=Opera|pages=337|chapter=}}</ref>
 
== Munkássága ==
A barokk korban használt hangszerek hangszíne sokkal harsányabb volt, mint a maiaké, ezért a tizenkilencedik században kezdetét vette a régi zenei darabok áthangszerelésének, átírásának a gyakorlata. Nem voltak ez alól kivételek Monteverdi művei sem. A korabeli zenészek és karmesterek úgy gondolták, hogy csak megfelelő modernizálás után lehet a barokk zeneműveket megszerettetni a közönséggel.<ref name="Eősze 33"/>
 
Ennek az előadói gyakorlatnak köszönhetően Monteverdi műveinek első modern előadásai meglehetősen megcsonkították a darabokat, főleg az operákat. Ezen interpretálások mentségére meg kell jegyeznünk, hogy az előadóknak nem volt könnyű dolguk. Az ''Odüsszeusz'' 1881-ben előkerült kézirata például csak az [[Éneklés|énekszólamokat]], a [[basszus]]t és a [[Szimfonikus zenekar|zenekari]] közjátékokat tartalmazza, a hangszerelést nem. A ''PoppeáPoppeának''nak két eltérő [[posztumusz]] forrása van, amelyek szintén csak az énekszólamokat és a számozott basszust tartalmazzák.<ref>{{cite book|last=Dietel|title=Zenetörténet évszámokban I.|pages=282, 284|chapter=}}</ref>
 
Vagyis az első modern előadások nem tehettek mást, mint saját elképzeléseik szerint újrahangszerelték a műveket. Az operák első modern hangszerelését Vincent d’Indy végezte el, majd őt követte [[Carl Orff|Orff]], [[Ottorino Respighi|Respighi]], [[Paul Hindemith|Hindemith]], [[Luigi Dallapiccola|Dallapiccola]], Reidlich stb. átdolgozása (a szerzők közül nem mindegyik nyúlt hozzá mind a három operához). [[Raymond Leppard]] érdemei a régi operák felfedezésében és felújításában vitathatatlanok, de egyben az is igaz, hogy erős húzásokkal, önkényes zenei betoldásokkal csonkította meg a darabokat, és teljesen a 19. századi opera hangzásvilágához idomította azokat.<ref name="Till 337"/>
2 806

szerkesztés