|
[[Fájl:Ouzo Sans Rival Bottle.jpg|thumb|right|Egy üveg ouzo]]
Az '''ouzo''' (ούζο, ''ejtsd'': úzó) [[ánizs|ánizzsal]] és egyéb fűszerekkel ízesített [[égetett szesz]], melyet általában [[aperitif]]ként fogyasztanak; [[Görögország]] egyikés [[Ciprus]] nemzeti itala<ref name="EU">[http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:32008R0110:HU:NOT Az Európai Parlament és a Tanács 110/2008/EK rendelete (2008. január 15.) a szeszes italok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, címkézéséről és földrajzi árujelzőinek oltalmáról]</ref>. Hozzá hasonló italok az [[Örményország|örmény]] oghi, a [[Franciaország|francia]] [[pastis]], a közel-keleti arak és a [[Törökország|török]] [[rakı]] (a görög raki [ρακή] azonban nem ánizs ízű). Hasonlít még az [[Olaszország|olasz]] [[sambuca|sambucára]], a [[Spanyolország|spanyol]] patxaran-ra, a [[svájc]]i eredetű [[abszint]]ra és a szintén görög eredetű [[masztika]] egy fajtájára. Általában magában, vagy vízzel keverve fogyasztják.
== Története ==
Az ''ouzo'' elődje a balkánBalkán-félsziget országokbanországaiban elterjedt, tsipourocipúró (vagy rakia), egynéven hagyományosismert ital[[törkölypárlat]] volt, melyet már a [[Bizánci Birodalom|Bizánci]], és az [[Oszmán Birodalom]] idején is fogyasztottak.
A tsipurocipúró készítése állítólag egy XIV. századi, az [[Athosz-hegy]]en álló kolostor szerzeteseinek kedvelt időtöltése volt. Egy változatát ánizzsal ízesítették, ebből lett az ''ouzo''.<ref name="EM">Epikouria Magazine, 2007 tavasz/nyár</ref>
A modern ouzo-főzés nagyrészt a görög függetlenség kikiáltása után kezdődött meg a XIX. században. A termelés nagy része [[Leszbosz]] szigetén összpontosult, mivel a helyiek onnan eredeztetik az italt. Az [[abszint]] kora XX. századi betiltásának az ''ouzo'' lett az egyik nyertese (úgy is említették, „az abszint pótszere ürömfű nélkül”).<ref>''Encyclopedia Britannica: Micropaedia'' cikk az ouzo-ról.</ref> 1932-ben kezdték az italt rézüstökben párolni, és ma is ez számít a helyes módszernek. Ma az egyik legnagyobb ouzo-termelő a Varvayanis (Βαρβαγιάννης), a sziget délkeleti részén található Plomari városában. Itt készítik a kimagasló minőségű ''pistillate'' (Πιστιλαδή) ouzo-touzót is.
Az ouzo-touzót hagyományosan vízzel keverve szolgálják fel (melytől az ital enyhén betejesedik, olykor gyenge kék árnyalattal), jégkockák kíséretében. Röviditalként, tisztán is fogyaszthatofogyasztható. Kólával is fogyasztják, bár így elvész édeskés íze.
2006 október 25-én Görögország elnyerte a jogot, hogy az ouzo-t eredeti görög italként árusítsa.<ref>{{cite web|url=http://www.theage.com.au/articles/2006/10/25/1161749195220.html|title=Greeks toast EU's ruling on ouzo|publisher=[http://www.theage.com.au/ The Age]|language=angol|accessdate=2010-07-27}}</ref> Az Európai Unió védett eredetű termékként tartja számon: csak a tsipouro-valCipruson és tsikoudiaGörögországban készült párlatokat lehet ouzóként forgalmazni. Az ouzónak öt helyi változata is eredetvédett: a [[mütiléne]]i, a [[plomari]]-vali, együtta [[kalamata]]i, azaza máshol[[trákia]]i készültés italokata nem[[Makedónia szabad(egyértelműsítő ígylap)|makedóniai]] címkézniouzo.<ref name="EU"/>
== Gyártása ==
Az ouzo készítésekor 96 térfogatszázalékos mezőgazdasági eredetű etil-alkoholt párolnak újra rézüstökben, miután ánizst és más fűszereket, például [[csillagánizs]]t, [[koriander]]t, [[szegfűszeg]]et, vagy [[fahéj]]at áztattak bele. A szeszhez olykor (legfeljebb 0,05%-nyi) természetes anetolt ([[ánizsolaj]]t) is adnak a lepárlás előtt. AzA fűszerezés receptje sokszor gondosan őrzött cégtitok, mivel ez különbözteti meg egyik ouzo-t a másiktól.<ref name="EM"/>. A végeredmény egy ízes párlat, melyet ''ízesített etil-alkoholnak'', vagy gyakrabban ''ouzo-élesztőnek'' neveznek – görögül ''μαγιά ούζου'', ami félrevezető, hiszen a gyártás alatt nem történik erjedés. Az ''ouzo-élesztőhöz'' ezután általában tiszta szeszt kevernek (a görög törvény szerint azonban a szesztartalom 20%-a ''ouzo-élesztő'' kell, hogy legyen), végül legtöbbször cukrot adnak hozzá, majd vízzel hígítják. Palackozáskor általában 40%, de legalább 37,5% alkoholtartalmú. Bizonyos gyártók, pl. a Varvayiannis, Babatzim és Pitsiladis nem kevernek tiszta szeszt a párlathoz, hanem a vízzel (esetleg cukorral) kevert ''ouzo-élesztőt'' forgalmazzák. Jellemzően ez a legjobb minőségű és a legdrágább típus.
Az ouzo készítésekor már nem történik erjedés, vagy többszörös lepárlás, míg a tsipouro-nálcipúrónál (mely közelebb áll az olasz [[grappa]]-hoz) igen.
== Aperitifként ==
|
