„Rinaldo (opera)” változatai közötti eltérés

A ''Rinaldo'' jellemrajzai nem igazán erőteljesek, és az áriák sem a szereplők egyéniségét emelik ki, de még a cselekmény előre vitelében sem játszanak komoly szerepet, annál inkább egy hangulatot vagy érzelmet ragadnak meg, mindezt elképesztő erővel, és tökéletes dallamokat alkotva. Maga Händel az írta ezekről, hogy „az örökkévalóság megnyilatkozásaként” kell értelmezni. [[Charles Burney]]{{linkiw|Charles Burney|Charles Burney}} zenetörténész 1785-ban kiadott átfogó munkájában foglaltak szerint az első felvonásbeli, Rinaldo által énekelt ''Cara sposa, amante cara'' ''„messze a legszenvedélyesebb, egyszersmind leggazdagabb kíséretű ária, amely a korabeli Angliában felcsendült”''. Hasonlóan gyönyörű – többek között – Almirena második felvonásbeli ''Lascia ch’io pianga'' áriája, Armida ''Dunque i lacci d’un volto'' recitativója és ''Vo’ far guerra, e vincer voglio'' áriája (mindkettő a második felvonásban), vagy a keresztények indulója a harmadik felvonásban.