„Kubinyi Lajos” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
aNincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
'''Kubinyi Lajos''' ([[Újfehértó]], [[Szabolcs megye]], [[1821]]. [[április 22.]] – [[Budapest]], [[1880]]. [[március 12.]].) nemzetgazdasági író és lapszerkesztő.
 
==Életpályája==
 
Újfehértón született, előkelő nemes családból; 1841-ben a fővárosban ügyvédi vizsgát tett; azután csakhamar megnősülve, nejének [[pest megye]]i birtokán gazdálkodott. Az [[1850-es évek]]ben hosszabb ideig tartózkodott [[Párizs]]ban és itt beható közgazdasági és művelődéstörténeti tanulmányokat tett; ellátogatott [[London]]ba is. 1852-53-ban [[Hámos Gusztáv]]val [[Nyugat-Európa]] fővárosait utazta be. Hazájába visszatérve, 1865-től 1867 tavaszáig [[A Hon]] közgazdasági rovatának vezetője volt; ezen lapban pár száz közgazdasági cikke jelent meg. 1856-57-ben a ''Magyar Sajtó''nál volt belmunkatárs. 1857-től a [[Magyar Néplap]]nak és ''Kalauz''nak lett főmunkatársa; utóbbi lapot [[1858]]. [[június 19.|június 19]]-től [[1859]]. [[január 1.|január 1]]-igjéig (az 1. számot) szerkesztette is. Midőn a '48-as párt [[1867]]. [[április 1.|április 1]]-énjén megalakította a ''Magyar Ujság''ot, ennek lett a munkatársa; eleinte nevének kezdőbetűjével írta cikkeit, melyeket akkor [[Kossuth Lajos]]nak tulajdonítottak. [[1870]]. [[január 1.|január 1]]-tőljétől december 31-ig szerkesztette a lapot; de a lapnak továbbra is közgazdasági írója és rovatvezetője maradt. [[1874]]. [[április 1]]-én, mikor a lap beleolvadt az ''Egyetértés''be, ezutóbbinakez utóbbinak lett munkatársa. [[1877]]. [[január 15.|január 15]]-én a ''Házi-Ipar Lapjá''nak, a központi házi-ipar közlönyének szerkesztését vette át, mely havonként kétszer jelent meg; 1879-ben a ''Néptanítók Lapjá''nak mellékleteként havonként jelent meg és ez évben is Kubinyi szerkesztette. Később anyagi gondok és betegség súlya alatt megtört. [[Trefort Ágoston]] miniszter a rendelkezési alapból 200 forinttal segélyezte s a magyar írók segélyegyletétől is rendes havi segélyt kapott; azonban mellbaja súlyosbulván, önkezével vetett véget életének [[1880]]. [[március 12.|március 12]]-én Budapesten. Temetését adakozásból fedezték írótársai s néhány országgyűlési képviselő. Első házasságából született fia, Gusztáv vidéken gazdálkodott. 1872 körül másodszor megnősült, fiatal francia nevelőnőt vett el; ezen házasságából született fia, atyja halálakor még csak két éves volt.
 
Cikkei a Pesti Divatlapban (1847. II. Az élet feladata s annak eszközei); a Vasárnapi Ujságban (1856. Kender, len, gyapju-fonás-szövés-festés, 15 aranynyal jutalmazott pályamű, 1857. Hogyan állítsunk takarékpénztárakat, 1858. Hogyan termeljünk villákat és gereblyéket, 1864. Levelek Sziléziából: Gräfenberg, szept. 25., 26.); a Gazdasági Lapokban (1857. A bérrendszer mint hatalmas előmozdítója anyagi jobblétünknek, Cato mint mezei gazda, párvonalban azon mezei gazdákkal, kik jelenleg a kor igényeinek megfelelnek, 1858. Községi takaréktárak, 1859. Miképen tehetjük a mezei gazdaságot oly biztos üzletté, minő a gyáripar, 1860. Egy mód a földbirtokosok hitele emelésére, A kender és len értékesítéséről, 1861. Termelési méretek, Felszólítás a magyar gazdákhoz: minél több gyakornok elvállalása iránt, Kérdések a felföldi gazdászat érdekében, 1864. Közgazdászati adatok és elvek a felföld részére, Részvényes gazdászati tanintézetek, Gazdasági tudósítás Gräfenbergből. A gazdasági egyletek mint kereskedelmi közvetítők, Gazdasági ismereteink népszerűsítésének ügyében, Pénzforrások, 1864., 1866. Vidéki tudósítások Eperjesről, 1864-65. Sárosmegye viszonyai. A főbb pályák arányosításának szükségessége, Közgazdaságunk érdekében, Sárosmegye gazdasági egylete főbb feladatai, 1867. A polgári szabadság mint a gazdászat emeltyűje, A gazdasági és iparegyletek egymás kezére dolgozása, Mit hoz a tavasz? Utak és módok hazai gazdászatunk emelésére, A szövetanyagok nevezetesb tulajdonai, Az okszerű gazda eddig mellőzött feladatai, Tanulságok a jelen évből a jövőre, Nemcsak a természet termel, 1868. Veszélyes aránytalanságok a magán- és közgazdaság viszonyaiban. A gazdasági, erdészeti és ipariskolák érdekében, Új viszonyaink, Pozsonyi mérő és vámmázsa, A napszám-drágaság okai és annak megszüntetése, 1869. Haladunk-e vagy állunk, avagy éppen pusztulunk a mezei gazdaság terén?, Nemzetközi viszonyaink, Megélhetésünk biztosítása ügyében, 1874. Feladataink a földmívelés terén, Káros volna-e gazdaközönségünkre a gabonavám megszüntetése, Tél, ünnepek és farsang); a Magyar Sajtóban (1857. 76. sz. Nehány szó a tárlatokról nemzegazdászati szempontból, 130., 131. sz. Nemzeti irodalmunk feladata, Az utak és mozderők jelentősége, 132., 135., 136. sz. A gépek életbeléptetéséről); a Napkeletben (1857. Az élet gyönyörei megrövödítéséről, Az erkölcsi és anyagi jólét a házi boldogság előmozdítására, Figyelmeztetés a vízgazra, 1858. A keleti nyelvek diadala, Nemzeti zenénk állapotáról, 1859. Divatos életbölcsesség, Emberi indulatok az állatokban, Balitéletek és téveszmék, Házasodjatok, de ne legyetek szerelmesek, 1862. Pénz! pénz! pénz!); a Magyar Néplapban (1857. A magyar nemzetiség és irodalom viszonya, A legszebb és hasznosb mozzanat, Államgazdászati vezéreszmék, A régi jó táblabirák és a volt jobbágyság viszonya jelenleg); a Szépirodalmi Közlönyben (1857. és 1861. A közjólétről, A zenéről, 1858. Az állati delejességről); a Kalauzban (1858. Eszmék és tények jobblétünk előmozdítására, Mit kell tennünk, Községi ápoló házak, Növény- és állathonosító társulat, Községi takarékpénztárak létesítése, Az életpályák rendezése, Hogyan vergődjünk anyagi jólétre kis- és középnagyságú birtokban? Mi elébbvaló teendőnk, mint a gazdasági gépek népszerűsítése? Népnevelő és ismereterjesztő egyletek, Állandó gazdasági ipartárlatok, Minő történetkönyv kell nekünk? Egy vonás a népek életéből, a gépek életbeléptetésére nézve, A magyar nemzeti múzeum, A népiskolák és néptanítók hivatása, Hogyan mentsük fel bizonyos fő-fő Maecinásokat azon áldozattól, melyet az irodalomnak hoznak, Az állati delejességről, Miképen lehetne termelésünket jelenlegi erőnk mellett legalább is kétszerezni? A magyar gazdasági egyletek főteendője, Mit dolgozzunk majd télen át? A javító intézetekről, Az irodalom és művészet mint jobblétünk tényezője, Községi takarék- és magtárak, Nehány vonás jobblétünk történetéből, Minő kedvezményeket nyujthatunk a növényzetnek a szántás által, A családélet főkelléke, Társaséletünk, Mit köszönhet társaséletünk az irodalomnak? Hány osztályt alakitsunk a társaséletben, Ki a boldog? Kegyelet, jőjjön el a te országlásod, Érzelmek, vágyak és szenvedelmek); a Nép Ujságában (1859. A tűzanyag felhasználásáról, 1860. Nehány szó a nemzeti viseletről, Néhány szó a zene érdekében, Néhány szó jólétünk érdekében); az Emich Nagy Képes Naptárában (1860. Kellő vetés és művelésnél fogva a légkörből nyujtott könleges hatályát felhasználván, gabnatermő földeinket 1/2-ig megjavíthatják s a vetőmeg 1/2 részét országszerte megkimélhetjük, A föld, 1861. Szózat a kisebb magyar földbirtokosok előmozdításának érdekében); a Honban (1863. A házi ipar, mint a közvagyonosság főforrása, cikksorozat, 1864. 1. és köv. sz. Az emberi tevékenység jelentékenyebb pályái és eredményei, cikksorozat, 106. sat. sz. Mezei gazdaság bajai, 150. sat. sz. Tanügyünk gazdasági szempontból, 185. sat. sz. A nép gazdászati szakértelme ügyében, 1865. 5. sat. sz. Anyagi érdekeink. 107. sat. sz. Szakképzettség szükségessége hazánkban, 146., 147. sz. Közüzletünk módosítása közgazdászatunkhoz, 153., 154. sz. Egy állandó iparmű-tárlat szükségessége hazánkban, 149. sz. A szakmunka és társulás értéke, 174. sat. sz. A pénz mint a köz életműveletek vezénylője, 186. sz. Ujpest, 248., 250. sz. Népnövelésünk ügye a gazdászathoz viszonyítva); a Gyógyászatban (1864. Fürdői levelek); a Felvidékben (1865. A vízgyógyászat érdekében, Sárosmegye közviszonya); a Kossuth-Albumban (1868. Karácsonyesték 1852-ben az exgovernornál Londonban); az Ungar. Revueben (1869. Ungarische Akademie der Wissenschaften, (1832-1868); a Nemzetgazdasági Szemlében (1879. Házi iparunk jelen helyzete, Közgazdaságunk életfeltételei és a munkásosztály főbb teendői); írt még a Zenészeti Lapokba s a Vahot Imre által szerkesztett divatlapokba; utolsó cikke halála után jelent meg a Függetlenség a Nép Zászlójában (1880. 11. sz.)