„Komáromi tárgyalások” változatai közötti eltérés

a
dátum jav. AWB (8350)
a (dátum jav. AWB (8350))
{{korr}}A '''komáromi tárgyalások''' [[1938]]. [[október 9.|október 9]] - [[október 13.|13.]] között zajlottak a dél-szlovákiai [[Komárom (Szlovákia)|Komáromban]]. A tárgyalások célja a dél-szlovákiai, többségében magyarlakta területek [[Magyarország]]hoz csatolásának elérése volt, a szlovák fél makacssága miatt azonban eredménytelenül zárultak. Ezt követően mindkét fél a [[müncheni egyezmény]]t aláíró nagyhatalmakhoz fordult. A vitát végül egy német-olasz bíróság döntötte el [[bécsi döntések|Bécsben]].
 
== Előzmények ==
A területi kérdések rendezése érdekében a dél-szlovákiai [[Komárom (Szlovákia)|Komáromban]] csehszlovák - magyar tárgyalásokra került sor. A magyar delegáció vezetője [[Kánya Kálmán]] külügyminiszter volt, rajta kívül a delegáció tagjai gróf [[Teleki Pál]] kultuszminiszter, [[Pataki Tibor]] miniszterelnökségi államtitkár, gróf [[Péchy Tibor]] földművelésügyi államtitkár, [[Wettstein Lajos]] prágai magyar követ és vitéz [[Andorka Rudolf (diplomata)|Andorka Rudolf]] vezérkari ezredes voltak. A csehszlovák delegáció kizárólag szlovák nemzetiségű személyekből állt, vezetőjük [[Jozef Tiso]] volt.
 
Még a tárgyalások megkezdése előtt a magyar többségű településeken tüntetésekre került sor, néhol kitűzték a magyar zászlót és elénekelték a csehszlovák kormány által betiltott magyar himnuszt. A magyar delegációt [[október 9.|október 9]]-én Komáromban egy ünneplő kokárdás tömeg fogadta. A tárgyalásokat a régi vármegyeháza épületében rendezték meg, a megnyitóra október 9.-én 19:00 órakor került sor. A magyar küldöttség még ekkor ismertette álláspontját, amelyet memorandum formájában át is adtak a szlovákoknak. A magyar delegáció az [[1910]]-es népszámlálás etnikai adatainak alapján az összes olyan dél-szlovákiai település visszaadását kérte, ahol a magyarok aránya ekkor meghaladta az 50%-ot, valamint [[Pozsony]]t is. Ennek értelmében a területi követelések 12 490 km2 területre vonatkoztak, 1 030 794 lakossal.
 
Ennek ismeretében Tiso, arra hivatkozva, hogy a memorandumot tanulmányozniuk kell, kérte a tárgyalás elnapolását, ami meg is történt.
 
Másnap, október 10.-én a csehszlovák delegáció egyik tagja, [[Ivan Krno]] előadta a csehszlovák fél álláspontját, amelyben elutasította a magyar követeléseket és megkérdőjelezte az 1910-es népszámlálás hitelességét is. A két delegáció között ezt követően éles vita alakult ki, majd Tiso javasolta a tárgyalás hosszabb időre való elnapolását, amelybe a magyar delegáció nem ment bele, így végül abban egyeztek meg, hogy a tárgyalásokat október 11.-én folytatják. A magyar küldöttségnek azonban sikerült elérnie, hogy a szlovákok belementek [[Ipolyság]] és [[Újhely (Szlovákia)|Újhely]] 36 órán belüli átadásába.
 
A tárgyalások következő felvonásában a csehszlovákok elutasították a további területi engedményeket, a dél-szlovákiai magyarok számára csak széleskörű autonómiát helyeztek kilátásba. Miután a magyar fél ezt nem fogadta el, felajánlották a [[Csallóköz]] átadását (négy község kivételével), de csak azzal a feltétellel, hogy Magyarország Komáromot szabad kikötővé nyilvánítja. A felajánlott terület mindössze 1838 km2 kiterjedésű volt, mindössze 105 418 lakossal. A magyar küldöttség ezt elutasította, Teleki Pál a javaslatra adott válaszában rávilágított arra, hogy ez nem oldaná meg a helyzetet, mert továbbra is nagy kiterjedésű magyarlakta területek maradnának szlovák uralom alatt. Teleki javaslatot tett a népszavazás alkalmazására, de ezt a csehszlovák fél elutasította, így a tárgyalás újból eredménytelenül zárult.
 
Október 13.-án Tiso újabb javaslattal állt elő. Ennek értelmében a Csallóközön kívül még kilátásba helyezték néhány kisebb határmenti falu átadását, összesen 5200 km2 területet, 345 000 lakossal, azonban a városok többségéről a csehszlovákok nem voltak hajlandók lemondani. Kánya Kálmán külügyminiszter ezúttal is visszautasította a javaslatot, majd kijelentette, hogy szerinte a tárgyalások hiábavalóak, mert a két küldöttség sehogy sem bír megegyezni egymással, így a tárgyalásokat a magyar kormány ezúttal befejezettnek tekinti és a müncheni szerződést aláíró nagyhatalmakhoz fordul döntésért.
 
== A tárgyalások következményei ==
132 367

szerkesztés