Főmenü megnyitása

Módosítások

a
dátum jav. AWB (8350)
Bonifác céljai megvalósításában László szövetségére és védelmére támaszkodott, aki 1400-ban a [[Colonnák]] pápa elleni fellépése idején jelentős érdemeket szerzett. A francia érdekkörbe tartozó [[Genova]] és [[Pisa]] ellenében Firenzével próbált szövetkezni, de az északi szövetség nem jött létre. IX. Bonifác 1404. évi halála után Cosimo de Miglioratit választották pápává, aki [[VII. Ince pápa|VII. Ince]] néven foglalta el a trónt. Ince a Bonifáctól kegyelmet kapott Colonnák és a [[Savellik]] lázításai miatt László védelmére szorult. A lázadás leverésére - az [[Orsinik]] szövetségében - László erős sereggel vonult Rómába, a római néppel kötött béke a pápa pozíciójának megerősödését eredményezte. László Campagna és Maremma pápai helytartója és Róma szenátora lett, így újra életre kelt az első Anjouk hatalma.<ref name="Nápolyi László 3.">{{cite journal | last=Miskolczy | first=István | title=Nápolyi László, 2. közlemény | journal=Századok | volume=56 | year=1922 | pages=499-523}}</ref>
 
László Róma birtokbavételére irányuló törekvése a pápa és római nép közötti újabb - valószínűleg László által szított - összetűzés kapcsán vált nyilvánvalóvá. Az 1406. évi pápa párti Orsiniek és a Colonnák közötti harcban, a Colonnák Lászlót hívták meg a nép ügyének védelmére. A tárgyalási céllal a pápát felkereső 11 római előkelő legyilkolása elszabadította az indulatokat, a pápa és udvara [[Viterbo]]ba menekült. László a Róma körül lévő lovasságnak megparancsolta, hogy Giovanni Colonnával vegyék birtokba Rómát. A rómaiak azonban kiverték a Colonnákat, László kezén csak az [[Angyalvár]] maradt. A nép által visszahívott pápa consistóriumot tartott, Lászlót és követőit a június 24.-én kiadott bullájában kiközösítette. Az Angyalvárat ostrom alá vették, László békét kért, mely Paolo Orsini közvetítésével került megkötésre. László a hűbéri feltételek megtartását és az Egyházi állam védelmét valamint az Angyalvár visszaadását, a pápa a László apja ellen VI. Orbán által kibocsátott bulla hatálytalanítását vállalta. László újra Campagna helytartója és az egyház zászlótartója lett.<ref name="Nápolyi László 3."/>
 
1406 elején meghalt a László ellen fellázadt Rajmund Orsini, László ezt kihasználva [[Taranto]] – mely ekkor ellenfeleinek menedékhelye volt – elfoglalására indult. Döntő eredmény hiányában, céljai eléréséhez megkérte Rajmund Orsini özvegyének [[Enghieni Mária nápolyi királyné|Máriának]] kezét, az özvegy kezére az új Anjou-párt részéről Nicollo Rufo pályázott. Még ennek megérkezése előtt Taranto László kezére került, Mária 1407. április végén Nápoly királynéja lett.<ref name="Nápolyi László 3."/>
1410-ben László békét ajánlott Firenzének, de a város által szabott feltételeket nem fogadta el. V. Sándor május közepén Bolognában meghalt, az új pápa [[XXIII. János (ellenpápa)|XXIII. János]] lett, adókövetelésének László általi visszautasítása után Velence segítségét kérte, majd Firenzével kötött 5 évre szóló szerződést. Anjou Lajos új hadjáratra készült, de a [[Genova]] által támogatott nápolyi királytól tengeren kétszer is vereséget szenvedett, hajóinak nagy része László kezére került.<ref name="Nápolyi László 3."/>
 
1411. május 19.-én [[Roccasecca|Roccaseccánál]] került sor a szárazföldi csatára. A II. Lajos seregét vezető Sforza, Braccio, Paolo Orsini, Gentile Monterano a király nagyobb létszámú serege felett győzelmet aratott. László [[Cassino|San Germanóba]] menekült és a kiváró egymásra irigykedő zsoldosvezérek ellenében sikerült seregét teljesen újjászerveznie. Anjou Lajos mivel zsoldosait nem tudta tovább fizetni seregét feloszlatta, Paolo Orsini és Sforza a nápolyi király szolgálatába álltak. XXIII. János belátva a sikertelenséget elismerte Lászlót, akivel most már Firenze is szövetséget kötött – megvásárolva tőle Cortonát is. László most [[Szicília]] megszerzésével próbálkozott, de nem tudta célját elérni.<ref name="Nápolyi László 3."/>
 
1412-ben a XXIII. János pápa fogadta szolgálatába Sforzát és Bracciót, Bolognában bevárva Anjou Lajost áprilisban indultak Rómába. László Sforzát is megnyerve szövetkezett a pápa ellen, aki ismét megalázkodott – Lászlót október 16.-án elismerte Nápoly királyának és ráruházta a XIII. Benedek oldalán álló Sziciliát is. László XII. Gergely lemondatására tett ígéretet, aki [[Rimini]]be menekült, kísérleteket tett Róma visszaszerzésére is, de eredménytelenül tért vissza Nápolyba.<ref name="Nápolyi László 3."/>
 
1413 májusában sikerült elfoglalnia Rómát, megengedte annak katonái általi kifosztását is. A pápa elmenekült, az Egyházi Állam ura László lett. XXIII. János Viterbóba majd innen Firenzébe futott, a pápát a város nem fogadta be, függetlenségét féltve később azonban mégis a régi liga visszaállítása mellett döntött és a pápát visszahívta. A király a telet a tavasszal indítandó új hadjárat előkészítésével töltötte, melynek első célja Bologna elfoglalása volt.<ref name="Nápolyi László 3."/>
1414 áprilisában a király maga is elindult a derékhaddal Rómából. A pápa Itáliában már nem tudott olyan erős ligát szervezni, ami Lászlót megállíthatta volna, ezért Zsigmond magyar királyhoz fordult. Egész Európa Lászlóra figyelt, de új generálisa Miklós estei őrgróf cserbenhagyta. Helyére Paolo Orsinit fogadta zsoldjába. Firenze, Siena, [[Assisi]], Bologna békét ajánlott, amit meg is kötöttek.<ref name="Nápolyi László 3."/>
 
A király [[Todi|Tudertum]] (Todi) ostroma alatt megbetegedett, Perugián és Rómán keresztül visszatért Nápolyba, Perugiában elfogatta és magával vitte az árulónak tartott Paolo Orsinit. Nápolyba érve a kínoktól megőrült, 1414. augusztus 6.-án a [[Castel Nuovo|Castel Nuovóban]] halt meg – halálát a krónikák legtöbbje mérgezésnek tulajdonította.<ref name="Nápolyi László 3."/><ref name="Nápolyi László 2."/> Különösebb pompa nélkül temették el, monumentális síremléke a nápolyi [[San Giovanni a Carbonara]] templomban található. A küzdelmes sorsú király nővére által emeltetett síremlékén az alábbi felirat található:
{{idézet 2|''
QUI POPULOS BELLO TUMIDOS, QUI CLADE TYRANNOS
{{portál|középkor}}
{{kiemelt}}
{{DEFAULTSORT:Laszlo}}
 
{{DEFAULTSORT:Laszlo}}
[[Kategória:14. századi személyek]]
[[Kategória:Anjou-kor]]
131 587

szerkesztés