„Máltai lovagrend” változatai közötti eltérés

[[II. Géza magyar király|II. Géza]] és főemberei [[1150]] körül [[Jeruzsálem]]ben egy zarándokházat szereztek és ennek gondozását néhány „kánonok” szerint élő papra bízták. Ez a [[jeruzsálem]]i közösség kapta tulajdonul az [[Esztergom]] melletti [[Szentkirály (Esztergom)|Szentkirályfalvát]], hogy felépítse a [[I. István magyar király|Szent István]] királyról [[stefaniták]]nak nevezett ispotályos rend hazai központját. A háromhajós templom és a hozzá tartozó [[ispotály]] hamarosan elkészült. Eredetileg ezt tartották az első johannita, vagy keresztes konventnek magyar földön, de ma úgy látják, hogy önálló magyar ispotályos rend alapításáról van szó, bár a szerényebb közösség jelző alkalmasabb lenne. ([[II. Géza magyar király|II. Géza]] szentföldi alapítványának - 1147 körül – a tényét alapos érvek felsorakoztatásával kétségbe vonja Bozsóky Pál GergőGerő OFM. kétségbe vonja <ref>Keresztes hadjáratok, Agapé Kiadó, Szeged, 1995, 189. old.</ref>.)

A johanniták [[1138]]-ban [[Székesfehérvár]]ott telepedtek le és [[MórMartyrius]](Martyrius) esztergomi érsek [[1156]]-ban rendházat épített számukra.<ref>[http://www.tar.hu/szabojanoslaszlo/tort1-2.doc Egyháztörténelem. A korai középkor]</ref> II. Géza özvegye, Eufrozina pedig több mint ötven birtokot adományozott nekik.