„Yolande de Polastron” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
EmausBot (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
3. sor:
{{lektor}}
[[Fájl:Gabrielle de Polastron.jpg|thumb|right|260px|Yolande de Polastron]]
'''Yolande Martine Gabrielle de Polastron''' néven született([[Párizs]], 1749. szeptember 8-án,. Párizsban, Jean1793. Francoisdecember Gabriel,9.) Polastron[[Mária vikomtja,Antónia defrancia Noueilles,királyné|Marie VenerqueAntoinette]] ésfrancia Grépiackirályné földesurabarátnője, ésa Jeannekor Charlotteünnepelt Hérault gyermekekéntszépsége.
 
Jean Francois Gabriel, Polastron vikomtja, de Noueilles, Venerque és Grépiac földesura és Jeanne Charlotte Hérault gyermekeként született. A leány és családja még annak csecsemőkorában leköltöztek vidékre, a franciaországi [[Languedoc]] tartományba, s csupán három éves volt, amikor édesanyja meghalt.
16 esztendősen eljegyezték Jules Francois Armand-dal, Polignac vikomtjával, Mancini márkijával, aki három évvel volt idősebb menyasszonyánál.
1767. július 7-én házasodtak össze, s házasságuk évei alatt négy gyermekük született:
16 esztendősen eljegyezték Jules Francois Armand-dal, Polignac vikomtjával, Mancini márkijával, aki három évvel volt idősebb menyasszonyánál. 1767. július 7-én házasodtak össze, s házasságuk évei alatt négy gyermekük született:
Aglaé Louise Francoise Gabrielle de Polignac 1768. május 7-én,
Armand*Aglaé JulesLouise MarieFrancoise HéracleGabrielle de Polignac 17711768. januármájus 117-én,
* Armand Jules Marie Héracle de Polignac 1771. január 11-én,
* [[Jules de Polignac|Jules]], Polignac hercege 1780. november 10-én (ő 1829-ben Franciaország miniszterelnöke lett), és
* Camille Henri Melchior de Polignac 1781. december 27-én.
1775-ben sógornője meghívta a hercegnét és annak férjét a versailles-i királyi udvarba, ahol szoros barátságot kötött Marie-Antoinette francia királynéval, s még a király, XVI. Lajos öccsének, Artois grófjának szimpátiáját is elnyerte.
 
1775-ben sógornője meghívta a hercegnét és annak férjét a [[versailles]]-i királyi udvarba, ahol szoros barátságot kötött Marie-Antoinette francia királynéval, s még a király, [[XVI. Lajos francia király|XVI. Lajos]] öccsének, [[X. Károly francia király|Artois grófjának]] szimpátiáját is elnyerte.
Nem volt nehéz megszerettetnie magát Marie Antoinette-tel, akivel megannyi közös vonásuk volt: mindketten rajongtak a luxusért, a szép és elegáns, olykor extravagáns és modern ruhákért, a finom és drága édességekért, a pezsgőért, és persze a csinos és vonzó férfiakért, s a vidám és zajos partikért, ahol mindig hatalmas baráti társaság gyűlt össze egy jót szórakozni.
A királyi párral fenntartott jó viszonya révén férje 1780-ban megkapta a hercegi címet, nejéből pedig hercegné lett.
1785-ben, a királyné második fiának születése után a hercegné Angliába látogatott, ahol olyan neves barátokkal büszkélkedhetett, mint Georgiana Spencer Cavendish, Devonshire hercegnéje, aki lényegében ugyanazt a társasági szerepkört töltötte be az arisztokraták összejövetelein, mint Polignac hercegné Franciaországban.
 
1789-re már annyira elmérgesedett a királyi pár, a francia nemesség és a nép közötti viszony, hogy az összegyűlt elégedetlenkedő, párizsi tömegek július 14-én elfoglalták a rettegett városi börtönt, a Bastille-t, s a polgármester, a király, Marie Antoinette és egyes arisztokraták fejét követelték, mivel nehezményezték, hogy míg a nemesek és az uralkodópár, főként a királyné pazarló, luxuséletet él, addig ők nap mint nap éhezni kénytelenek a magas adók miatt.
A hercegné, előrelátó módon, sejtve, hogyha az országban marad, a feldühödött csőcselék elfogja és kivégzi őt és családját is, svájci száműzetésbe vonult, hogy mentse az életüket, ám levelezés útján továbbra is fenntartotta a kapcsolatot a királynéval, aki a forradalom kitörése után fogoly lett családjával együtt.
 
Kényszerű svájci tartózkodása évei alatt a hercegné egészsége igen megrendült, s 1793. december 9-én, mindössze 44 évesen érte őt a halál Bécsben, Marie-Antoinette szülőhazájában, miután értesült a királyné kivégzéséről.
 
Fia, Jules herceg politikai pályán érvényesült X. Károly (azelőtt Artois grófja) uralkodájauralkodása idején, elsőszülött lányáról, Aglaé-ról pedig csupán annyit tudni, hogy 1803-ban vesztette életét egy tűzvész során.
Yolande de Polastron kései leszármazottai között ott van a monacó-i Karolina hercegnő, Stefánia hercegnő és Albert herceg is.
 
Yolande de Polastron kései leszármazottai között ott van a monacó-imonacói [[Karolina monacói hercegnő|Karolina hercegnő]], [[Stefánia monacói hercegnő|Stefánia hercegnő]] és [[II. Albert monacói herceg|Albert herceg]] is.
 
{{DEFAULTSORT:Polastron Yolande}}