„Vincenzo Bellini” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bottal végzett egyértelműsítés: Duda –> Duda (hangszer) |
|||
31. sor:
Vincenzo Bellini muzsikus családban született. Nagyapja Vincenzo Tobia Bellini az [[Appenninek|Abruzzók]] vidékéről származott, aki – miután [[Nápoly]]ban elvégezte zenei tanulmányait – Cataniába költözött, ahol a befolyásos Biscari herceg udvarában kapott orgonista állást. Biscari volt a helyi művészi élet központi alakja, valamint a helyi [[Szabadkőművesség|szabadkőműves]] páholy vezetője. Valószínűleg Vincenzo Tobia is szabadkőműves volt, ám erről nincsenek bizonyos adatok. Egyházi zenét írt különféle ünnepi alkalmakra. Sikere beárnyékolta fiának és egyben asszisztensének, Rosario Bellininek a karrierjét. Rosario középszerű művész volt. Feleségével, Agata Ferlitóval, aki egy hivatalnok családból származott, rossz viszonyban élt. Egy Catania központjában álló nemesi palota szűk lakosztályában éltek, itt született meg első gyermekük, Vincenzo. További három fiú és három leánygyermek születése után, [[1813]]-ban egy olcsóbb lakásba költöztek. Anyagi helyzetüket rontották a [[napóleoni háborúk]] idején kirótt magas adók is. Pénz és lakáshiány miatt a fiatal Vincenzo nagyapjához költözött.<ref>{{cite book|last=Rosseli|first=John|title=The Life of Bellini|pages=15-18|chapter=A young southerner}}</ref>
Az ifjú Vincenzo zenei neveltetésében fontos szerepet játszott nagyapja, aki magánúton tanította. Ennek eredményeként született meg első zenei műve, a ''Tantum ego''. Ekkor mindössze hétéves volt. Ugyancsak gyerekkorában ismerkedett meg az [[Etna]] lejtőin élő emberek népzenéjével. Ebből három dolog befolyásolta a későbbiekben karrierjét: először is a dallamok improvizációja, másodsorban a dallamok monotonitása, harmadsorban pedig a szicíliai [[Duda (hangszer)|duda]] zeneisége. Bellini egyéb tanulmányairól keveset tudni. Otthon tanult, általában papok és magántanítók felügyelete mellett. Egyes korabeli források szerint [[filozófia|filozófiát]] tanult, [[ógörög nyelv|görög]] és [[latin nyelv]]et, azonban felnőtt korában ennek semmiféle eredménye nem fedezhető fel. Gyenge irodalmi tanulmányai miatt az [[olasz nyelv]] írását sem uralta. Soha nem tett említést arról, hogy operalibrettókon kívül bármit is olvasott volna. Ennek a fő oka abban kereshető, hogy egész életében olyan környezetben élt, amelynek meghatározó eleme a zene volt: gyermekkorában nagyapja mellett, tanulmányai során a nápolyi zenekonzervatóriumban, a későbbiekben pedig [[Liszt Ferenc]] és [[Hector Berlioz]] mellett.<ref name="Rosselini18-20"/>
Már fiatal korában is arra törekedett, hogy beférkőzzön a helyi [[arisztokrácia]] kegyeibe. Kiváló modorának, ápolt és kellemes külsejének köszönhetően ezt el is érte. Gyakran vett részt a helyi nemesség báljain. Egy alkalommal, amikor fellépett egy Cassano herceg által rendezett összejövetelen, megismerkedett a herceg lányával, aki egyben Sanmartino hercegének felesége volt. A herceg [[1818]]-től Catania kormányzója volt. Felesége közbenjárására a fiatal Bellinit egy négy évre szóló ösztöndíjjal jutalmazta. Bellini úgy érvelt az ösztöndíj megszerzése mellett, hogy családja túlságosan is szegény nápolyi tanulmányainak finanszírozásához. Az ösztöndíjat adományozó egyetlen kikötése az volt, hogy tanulmányai után vissza kell majd térnie a városba, különben vissza kell fizetnie a rendelkezésére bocsátott pénzösszeget. Ennek a kitételnek azonban sohasem szereztek érvényt.<ref>{{cite book|last=Rosseli|first=John|title=The Life of Bellini|pages=20-21|chapter=A young southerner}}</ref>
| |||