Főmenü megnyitása

Módosítások

2 bájt törölve ,  6 évvel ezelőtt
a
Zsidó tárgyú cikkben nem Krisztus előtt-után, hanem Időszámításunk előtt-után a helyes
Magába foglalja a [[Misna|Misnát]] és annak magyarázatát, a [[Gemára|Gemárát]], mely mindkettő az úgynevezett [[szóbeli Tóra|szóbeli Tannak]] rendszerbe foglalt, összegző, írott változata – azaz az úgynevezett [[írott Tan]] (a [[Tóra]], [[Mózes öt könyve]]) értelmezése körül kialakult Szentírás-magyarázó és a vallási törvényeket ''([[halácha]])'' részleteiben is megállapító hagyomány végleges rögzítése.
 
A Misna a hagyomány szerint [[Jehuda Hanászi]] szerkesztésében, [[Kri. u. 189.]] körül nyerte el végleges formáját, míg a Gemára a [[2. század|2]]. és [[6. század]] között. (A Talmud mintegy 800 rabbira, tanítóra hivatkozik név szerint is). A Gemára a Misna sokkal rövidebb és tömörebb szövegére reflektál, azt kommentálja, a különféle értelmezési hagyományokat egymással ütközteti, alternatív véleményeket ismertet, szájhagyomány útján örökített tantételeket rögzít. A Talmud sokat merít a Misnával párhuzamosan szerkesztett, az abban helyet nem kapó vagy másodlagos jelentőségűnek tekintett magyarázatokat tartalmazó, annál sokkal bőbeszédűbb, ugyancsak tematikus rendszerbe foglalt [[Tószefta|Tószeftából]]. (A gyűjtemény nevének jelentése: „Kiegészítés, Hozzáfűzés”, az egyes tanítások neve a Toszeftában [[barájtá]]).
 
A Misna, majd a Talmud születésével az írott Tóra ''(Tórá se-bichtáv, „Tóra, ami-írásban (van/lett)” ti. adva'', azaz Mózes öt könyve) mellett immár az addig szigorúan szájhagyomány útján örökített szóbeli Tóra ''(Tórá se-beál-pe, „Tóra, ami-száj-által (van/lett)” ti. adva)'' is kanonizált, írásos formát nyert. A szóbeli Tóra hagyományai a későbbi tradíció szerint Mózesig vezethetőek vissza, majd az ő halála után a papok és a vének (írástudók) bírtak a kanonikus érvényű értelmezéshez szükséges tekintéllyel, a babiloni fogság után pedig az úgynevezett Nagytanács, azaz a [[Szanhedrin]] tagjai ''(ansé Kneszet Hággedólá - a Nagy Tanács férfiai)''. Természetes, hogy a hagyományból, amelyet évezredeken át az ingatag emlékezésre bíztak, idővel sok elpusztult, a körülményekhez módosulva változott és új elemekkel bővült. Azért, hogy a bibliai értelmezés eredményeit és a szóbeli hagyomány elemeit az önkényes vagy akaratlan megváltoztatástól vagy éppen a feledéstől megmentsék, összegyűjtötték a fellelhető anyagot, és az előmunkálatokat felhasználva megszerkesztették a szóbeli Tan első írott változatát, a Misnát. A Szentírás-értelmezésnek a betű szerinti, szoros olvasaton ''([[pesat]])'' túllépő hagyománya ([[midrás]]) két ágra oszlik kezdettől: a ''midrás halácha'' logikai-hermeneutikai alapú törvényértelmezés, a ''midrás [[haggáda]]'' moralizáló-anekdotikus prédikációs irodalom. A Talmudban mindkét irány bőséggel képviselteti magát.
 
A Misnában név szerint említett tekintélyek a [[tanna|tannák]] vagy [[tannaiták]], aaz KrI. u. 10. és 200. között élt és működött rabbik és írástudók; a korábbi Tóra-tudósok nemzedékei a ''szófrimek'' (írnokok, másolók), valamint a későbbi (3–6. századi) talmudi tekintélyek, az [[amórák]]. A Talmud két változatban maradt fenn, a '''Talmud Jerusálmi''' a jeruzsálemi Talmud (jTalm, jT), a '''Talmud Bávli''' a babilóniai Talmud (bTalm, bT). Külön megjelölés nélkül Talmudon mindig az utóbbi értendő. A Bávli sokkal terjedelmesebb és gazdagabb, a Jerusálmi viszont teljesebb: majdnem minden Misna-traktátushoz van benne Gemára, míg a babiloni Talmudban a jeruzsálemi templomi istentisztelet részleteivel foglalkozó traktátusokhoz (témájuk Babilóniában kevés praktikus jelentőséggel bírván) nem készült Gemára.<ref>A ''Talmud'' megnevezés gyakran csak az összehasonlíthatatlanul terjedelmesebb Gemárát jelöli, de rendszerint beleértendő mindkét gyűjtemény.</ref>
<div style="float: right; margin-left: 1em">__TOC__</div>