„Pál Árpád (matematikus)” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
 
==Életútja==
Középiskoláit [[Gyergyószentmiklós]]on és [[Székelyudvarhely]]en végezte; egyetemi tanulmányait a [[Bolyai Tudományegyetem]]en, matematika-fizika szakon kezdte (1949–1952), a [[moszkva]]i Lomonoszov Egyetem Matematika-Mechanika Karán szerzett diplomát és doktori címet (1957). Főkutató a kolozsvári Csillagvizsgálóban, lektoradjunktus a Bolyai Tudományegyetemen (1956–1959), az egyesített [[Babeş-Bolyai Tudományegyetem|Babeş-Bolyai Egyetemen]] előadótanár (docens) (1961–1972), majd professzor, 1985–1989 között prorektorrektorhelyettes; egyetemi tanár nyugdíjazásáig (1995). 1985–1989 között parlamenti képviselő, az Államtanács magyar alelnöke.
 
==Munkássága==
Mind tudományos, mind közügyi téren jelentős szerepet töltött be. A román küldöttség tagjaként nemzetközi konferenciákon vett részt Budapesten, Prágában, Athénban, Várnában, Grenoble-ban, Innsbruckban; 1979-ben részt vett „a tudomány és a technológia a fejlődés szolgálatában” tárgykörű [[Egyesült Nemzetek Szervezete|ENSZ]]-konferencia előkészítésében. 1985-89 között parlamenti képviselő, az Államtanács magyar alelnöke. Az [[International Astronomical Union]] 75 éves, jubileumi hágai kongresszusán (1994) a román akadémiai küldöttség vezetője.
 
Első írása orosz nyelven jelent meg Moszkvában az [[5 Astraea|5. számú Astraea]] kisbolygó mozgásának elméletéről (1957). A ''Studia Universitatis Babeș-Bolyai'' matematikai sorozatának felelős szerkesztője (1976-84), majd a lap főszerkesztőhelyettese (1984-89), a ''[[Matematikai Lapok]]'' főszerkesztője (1979-89), a romániai ''Astronomical Journal'' akadémiai folyóirat alapító főszerkesztője 1991-től. Írásait a ''Korunk'', ''Utunk'', ''Új Élet'', ''Unser Weg'', ''Igazság'' közölte. Vezetése alatt Kolozsvárt jelentős égi-mechanikai és űrkutató iskola alakult ki, s felépült az egyetem modern csillagvizsgálója a [[Kolozsvári botanikus kert|Botanikus Kert]] déli sarkában. Korszerűsítette az egyetemi matematikaoktatást; az analitikus mechanika és a csillagászat előadója. Több román nyelvű tankönyv társszerzője és magyarra fordítója. ''Bolyai János – az ember és a tudós'' című emlékezése magyarul (1992) és románul (1993) is megjelent.