„Tüzérség” változatai közötti eltérés

A lőport kezdetben egy egyszerű zsákba töltötték. Az [[1620-as évek]]ben a töltet és a [[lőpor]] kombinálásával állították elő az első [[töltény]]eket. A megoldás igen gyorsan elterjedt, majd később tökéletesedett. Meggyorsította és egyben biztonságosabbá is tette a töltést. Hátránya is volt: a zsák szövete nem égett el teljesen, a szövet pedig részben benne maradt a csőben. Ezeket a szövetdarabokat egy külön eszközzel, a [[kaparópálca|kaparópálcával]] kellett eltávolítani. [[II. Gusztáv Adolf svéd király]] volt az, aki újra ágyúkat vetett be csatában. Ennek érdekében az addigiaknál könnyebb és kisebb ágyúkat fejlesztetett ki. Nagy számban alkalmazta ezeket, de az ütközetek kimenetelét továbbra is a [[gyalogság]] döntötte el.

 

 

A témával foglalkozó első, [[1650]]-ben kiadott jelentős könyvet [[Kazimierz Siemienowicz]] írta meg ''„Artis Magnae Artilleriae pars prima”'' (A tüzérség tudománya, Első rész) címen. Két évszázadon keresztül a legfontosabb, a tüzérséggel foglalkozó könyvnek számított szerte Európában.