„Harmonika” változatai közötti eltérés

A modern harmonika három fő részből áll, a sípokat és a mechanikát tartalmazó két oldalsó részből és az általuk közrefogott légszekrényből. A mai harmonikák bal oldala kivétel nélkül a basszus számára szolgál, míg a jobb oldalalt a melódia játszására alakították ki. A két szélső elem tartalmazza a gombokat vagy billentyűket, melyekkel a sípok nyitását-zárását végezhetjük. A legtöbb mai harmonikát úgy alakítják ki hogy képesek legyenek akkordok megszólaltatására egyetlen billentyű lenyomásával is. (pl. moll, dúr, dúr-szeptim, szűkített akkordok) Kivételek közé tartozik a [[concertina]], és bizonyos kíséretre szolgáló harmonikák. A billentyűk ill. gombok általában a légszekrény mozágásáramozgására merőlegesen mozdulnak el, ha megnyomják őket. Kivétel például a concertina vagy a [[bandoneón]].

Számos méretben gyártják, az eltérő méreteket a basszusgombok száma alapján nevezik el. Így létezik 185-ös, 120-as, 96-os, 80-as, 72-es 60-as, 48-as, 32-es, 18-as és 9-es harmonika. A kisebb méretű hangszereket kezdőknek és gyerekeknek ajánlják, mivel egy 120-as harmonika általában 10 kg-nál nehezebb, gyerekek számára emiatt lehetetlen vagy legalábbis megerőltető lenne a gyakorlás. A 120-as harmonika a basszus oldalon 6 sorban 20 gombot, és a melódia oldalon a jobb kéznél 41 billentyűt tartalmaz. A basszus gombok rendszerét Stradella basszusnak hívják. A basszus 6 sorra van felosztva, az egyes sorok a következőek.: Tercterc sor, alapsor, dúr, moll, dúr-kis szeptim, szűkített. Az alapsor ahogy a neve is mondja, jelenti a kiindulópontot. Ezen a soron a hangszeren „felfelé” (kezünkkel a basszusgombokon felfelé) elmozdulva a [[kvintkör]] szerint kapjuk meg az újabb és újabb hangokat. Tehát a C gomb mellett a G van mivel a C-nek a tiszta [[kvint]]je a G. G mellett felfelé haladva a D helyezkedik el, utána következik az A stb. A C hangtól lefelé haladva a [[kvartkör]] szerint következnek a gombok. C-től lefelé haladva következik az F, F után a Bé, utána Esz stb. A játékos számára viszonyítási pontokat jelentenek a C, E és Ász gombok, ezek felülete eltér a többi gombétól – általában domború, homorú vagy recés kialakítású így a játékos tudja hogy melyik billentyűt tapintja. Ennek nagy jelentősége van a gyakorlás időszakában, mivel a játékos nem látja a bal kezét. Ha lenyomunk egy gombot az alapsoron, rézsútosan helyezkednek el a hozzá tartozó akkordok illetve a terc hang. Az alapsor felett van a hozzá tartozó nagy terc, az alapsor alatt pedig sorra dúr, moll, dúr kis szeptim, és szűkített akkordok. Az elrendezés több szempontból is előnyös. A legfontosabb hogy ha le tudunk játszani egy dallamot a basszusban, akkor egy sorral elmozdítva a kezünket, ugyanúgy le tudjuk játszani a dallamot, csak most már transzponálva. Az elrendezés ezen kívül lehetőséget ad ad gyors inga- basszus játékra. Az akkordoknak azonban korlátozó hatásuk is van, jazzben, és komolyzenében is hátrányt és vagy, nehézséget jelenthet ez a kiosztás. (elsősorban a kromatikus lépéseknél, ill. az alterált akkordoknál) Létezik a 120-asnál nagyobb harmonika is melyen további 3 sort találunk a basszusban, ez bizonyos fokú szólózásra ad lehetőséget a basszusban. Szólóhangszerként használják, drága, nehéz, és csak kevesek által kihasználható a további 3 sor. Szimfonikus zenekar számára is gyártanak harmonikát, ezen basszus gomb nem található, a szólóoldalon általában 37 billentyűvel rendelkezik.

A mai harmonikák szólósípjai (jobb kéz) 4 sípból állnak. A regiszterváltó segítségével állíthatjuk, hogy melyik síp kapjon levegőt. Amikor egy billentyűt ún. „tutti” (minden síp szól) állásban nyomunk le olyankor 4 síp szólal meg egy hanghoz (névleges hang). A sípok a következők: <ref>[http://www.newmusicbox.org/article.nmbx?id=4178 NewMusicBox Accordion registration by Henry Doktorsky]</ref>

# '''Finom reszelés.''' Minden hanghoz más profil tartozik, hozzávetőlegesen 400 különböző hangot fednek le a harmonikák sípjai. (különböző méret, típus, eltérő skálák). Minden egyes hanghoz meghatározható egy ideális nyelvprofil alak és keménység. Hogy a kívánt alakot elérjék, az első köszörülés után kézi reszelés következik, míg a kívánt profilt el nem érik. A profil kialakítása után a nyelv vágással megkapja végső formáját.

# '''Első hangolás.''' A hangmagasság emeléséhez a hangolónak anyagot kell eltávolítani a nyelvhegyről (reszelővel). A hangmagasság mélyítéséhez a nyelvtestet kell reszelni. Ha a sípot kézzel hangolják egy apró reszelőt (stecca) használnak, de lehetőség van finom villamos köszörű használatára is. Ennél a fázisnál fokozottan kell figyelni a nyelv túlmelegedésének elkerülésére. Ha a nyelv felmelegszik, képlékeny alakváltozást szenvedhet el, ami megváltoztathatja a síp hangját. Hangolás során a nyelvprofil sérülése is kerülendő, mert ez a síp végleges hangját nagy mértékben megváltoztatná, akár tönkre is teheti.

# '''Végleges hangolás.''' Az első hangolás után még leglábblegalább egy hangolásra kerül sor a sípokból álló blokk kialakítása után. A sípok további részeinek (bőr vagy műanyag szigetelés) hanyag beszerelése, ill. a sípok nem megfelelő beszerelése, sérülése a korábban kialakított hangot elronthatja. A végső hangolás végezhető kézzel is, ma már azonban a gépi hangolás sokkal elterjedtebb.

A gombos harmonikák esetében a jobb kéz dallamát gombokkal lehet megszólaltatni, szemben a zongora-harmonikákkal (billentyűk). A gombok kiosztására számtalan változatot alkottak meg, melyek hangolásukban, mechanikájukban, és gyártásukban egyaránt eltérnek. A diatonikus harmonikák melódia oldala általában kevés gombot tartalmaz, legtöbbször csak néhány hangnemben teszi lehetővé a diatonikus skálák eljátszását. A basszus oldal rendszerint az alapvető akkordokat, és az alapsort tartalmazza. Majdnem minden diatonikus gombos harmonika (pl. bandoneón) biszonáns, ami azt jelenti hogy minden gomb két hangot képes létrehozni. Egyet amikor a légszekrényt kitágul, egy pedig mikor a légszekrény összehúzódik. Néhány harmonika (pl. az orosz Garmon) uniszónó, mivel minden egyes billentyű ugyanazt a hangot szólaltatja meg a légszekrény mozgásától függetlenül. ezen kívül léteznek hibrid változatok is melyek a két rendszer egyfajta kombinációját jelentik. A kromatikus gombos harmonika olyan gombos harmonika, ahol a melódia oldal azonos alakú gombokból álló sorokból épül fel. A kialakítás során a hangmagasság kromatikusan emelkedik az átlók mentén. A basszus általában Stradella rendszerű, szabad basszus rendszerű, vagy kombinált, a kettő közötti váltást lehetővé tevő mechanikájú. Általában 3-5 sort alakítanak ki a jobb kéz számára. Az 5 soros változat esetében az első két sort ismétlik meg hogy megkönnyítsék a játékos dolgát. Létezik 6 soros változat is, elsősorban Szerbiában és a volt Jugoszlávia területén terjedt el. Az ilyen harmonikák az ún. B rendszert használják, és a „dugmetara”-nak hívják.

* A sípok hangolásánál általában nem alakítanak ki tremolo hangzást.

* Egyes rendszerint nagyobb típusokon váltani lehet a basszust. Az előre beállított basszusakkordok helyett szabad basszusjátékra nyílik lehetőség.

Ennél a harmonikánál, általában két vagy három sípsort uniszónóra hangolnak. Kis mérete és súlya, valamint kézzel gyártott sípjai együttesen jelentősen eltérő hangzást eredményeznek napjaink kromatikus harmonikáival összehasonlítva.

## A légszekrény általában beszállítóktól szerzik be. A végső összeszerelésnél a két oldalt a légszekrénnyel összekötik, majd az illesztési pontokat viasszal szigtelikszigetelik.

=== Orosz manufaktúrá kmanufaktúrák ===