„Konklúzió” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Retorika kategória hozzáadva (a HotCattel) |
forma korr. |
||
1. sor:
'''Konklúzió:''' következmény, zárótétel: a következtetés eredményeként kapott tétel, ill. állítás (logikai következményreláció)
==
▲'' '''Konklúzió''' ''(lat. conclusio), '' következtetés. Neve a gondolkodás ama műveletének, mely által adott ítéletekből új ítéletet származtatunk. A következtetést két fajra szokás osztani: az egyik az egyetemesből a részlegeshez vagy egyeshez jut, ez a szillogizmus a szó szoros értelmében. A másik a részlegesből indul s az egyetemesre következtet, ez az indukció. Némelyek még az analógia-következtetést is külön fajnak tekintik, amely az egyesből vagy részlegesből más egyesre vagy részlegesre következtet. Minden szillogizmus két ítélet egybekapcsolásából áll s az összetettebb formák is erre az egyszerűre vezethetők vissza, illetőleg ily egyszerűekből állanak. Két ítélet pedig csak akkor kapcsolható egybe, ha közös fogalom találtatik bennük. A két ítéletnek a közös fogalom által közvetített kapcsolata az a művelet, melyet szill.-következtetésnek nevezünk. A szillogizmusnak különböző fajtáit, e fajták jelzését, érvényességük föltételeit a középkorban Aristoteles tanítása alapján, kinek elméletét lényegesen nem módosíthatták, nagy és pedantikus gonddal állították össze és egy mesterséges formalisztikus rendszerré fejlesztették barbár szimbolikával, melynek a skolasztikusok szőrszálhasogató vitatkozásaikban nagy hasznát vették. E visszaélések okozták, hogy Descartes, mind Bacon egyaránt a tudományos haladás akadályának tekintették a szillogizmust s haszontalannak, értéktelennek nyilvánítván, hévvel küzdöttek ellene. Minthogy a középkori terminológia még ma is fennáll, ennek megértésére a következőkről kell tudomást venni. A két ítéletet, melyből következtetünk, előzményeknek, premisszáknak nevezik; a leszármaztatott új ítéletet következménynek (conclusio), a két előzményes ítélet közös fogalmát középső fogalomnak (terminus medius), a következmény alanyát alsó (terminus minor), állítmányát felső (terminus major) fogalomnak. Ennek alapján azután az előzmények két ítéletét is megkülönböztethetjük egymástól. Amelyikben a felső fogalom, a major, foglaltatik, annak a neve felső tétel (propositio major), amelyikben a minor fordul elő, az az alsó tétel (propositio minor) s a következményt most jobban záró tételnek (conclusio) nevezhetjük. A középső fogalom, melynek jele M (medius), az előzményekben négyféleképp fordulhat elő: 1. lehet a felső tételben alany, az alsóban állítmány; 2. a felső és alsó tételben állítmány; 3. a felső és alsó tételben alany; 4. a felső tételben állítmány, az alsó tételben alany.'' </br>
(...)
''Összetett következtetések több oly egyszerű következtetésből állanak, melyeknek közös tételeik vannak. Ha a tételek mind felsoroltatnak, az összetett következtetés neve következtetések lánca.''
15 ⟶ 13 sor:
'''következményreláció:''' (log) Állítások (premisszák) egy összessége következményrelációban áll egy állítással (a konklúzióval), ha a premisszák igazsága összeférhetetlen a konklúzió hamisságával, éspedig pusztán a szereplő állítások logikai szerkezete (a bennük szereplő logikai szavak jelentése) alapján. A formalizált logikai rendszerekben az állításokat a logikai szerkezetüket kifejező formulákkal helyettesítik, s a következményrelációt ezek körében definiálják. A szemantikus felépítésű rendszerekben ált. így értelmezik: egy φ formulaosztálynak (ennek elemei a premisszák) logikai következménye az A formula (ez a konklúzió), ha nincs olyan interpretáció (a rendszer szabályai értelmében), amelyben φ elemei együtt igazak, de A hamis. Jelölése: φ╘ A. Ez igen „gyönge” következményreláció, mert ha φ kielégíthetetlen (ellentmondásos), akkor bármely formula következménye neki, ha pedig A logikai igazság, akkor bármely premisszaosztálynak következménye. Szigorítható azzal a kikötéssel, hogy a premisszaosztály minden interpretációja foglalja magában a konklúzió interpretációját is.
(Magyar Nagylexikon)
Az érvelés kijelentések olyan sorozata, mellyel egy állítás általános elfogadhatóságát akarjuk növelni.
30 ⟶ 28 sor:
A következtetést, vagy konklúziót szűkebb értelemben kijelentések közötti viszonyként is meghatározhatjuk. A kijelentés maga a világ bármely tényének kifejezésére szolgáló nyelvi eszköz, mind kijelentő mondatok. Nem minden kijelentő mondat célja, hogy tényeket fejezzen ki! (Például “Jó napot!”). A kijelentéseknek logikai értelemben igazságértéke van. Egy következtetésben a kijelentéseket két csoportra lehet osztani, premisszákra és konklúzióra. A premisszák számára nézve tehát a modern logika nem ismer kikötést, egy következtetés lehet egypremisszás, kétpremisszás stb., egészen a (megszámlálhatóan) végtelen számú premisszáig (sőt, vannak ún. nullapremisszás következtetések is).<br />
Az
A
Ugyanilyen okból a szóbeli érvelések esetében mindenképpen az érvelés elején, lényegében a nyitó mondatokban célszerű kimondani a konklúziót vagy tézist, azaz hogy mi mellett, és milyen szempontból kívánunk érvelni. A konklúzió világossá tételére érdemes használnunk a fentebb már látott argumentatív perfomatív kifejezéseket:
*''“Amellett kívánok érvelni, hogy...”''
*''“Álláspontom az, hogy....”''
*''“Azt képviselem, hogy...”''
*''“Azon az állásponton vagyok, hogy...”''
Van, amikor a konklúzió kimondása már magában foglalja a nézőpontot is, de gyakorta érdemes külön kimondani, és ezzel kiemelni, hogy milyen nézőpontból érvelünk. Kényes témák, sztereotípiákat előhívó kérdések esetében még gyakran ez is kevés: ilyenkor azt is célszerű kimondanunk, hogy mi mellett nem kívánunk érvelni, vagy hogy milyen szempontból nem kívánunk érvelni az adott dolog mellett.A szóban előadott érvelések esetében az érvelő lényegében csak a befogadó memóriájára tud hagyatkozni, amelyet viszont könnyű túlterhelni. Így nagy a félreértés, a meg nem értés, a pontatlan felidézés kockázata. Ez a táptalaja a téves, illegitim bírálatnak, sőt, az erősen támadó, agresszív hangnemű kritikának is. Emiatt különösen fontos, hogy az érvelő saját maga és közönség számára már mondandója elején a lehető leghatározottabban, a legvilágosabban és a lehető legélesebben formában kimondja a konklúziót. Látnunk kell: amit megtehetünk a vita elején, azt nem tehetjük meg a közepén vagy a végén. Ha megpróbálkozunk vele, nem érjük el ugyanazt a meggyőző hatást.<br />▼
▲Van, amikor a konklúzió kimondása már magában foglalja a nézőpontot is, de gyakorta érdemes külön kimondani, és ezzel kiemelni, hogy milyen nézőpontból érvelünk. Kényes témák, sztereotípiákat előhívó kérdések esetében még gyakran ez is kevés: ilyenkor azt is célszerű kimondanunk, hogy mi mellett nem kívánunk érvelni, vagy hogy milyen szempontból nem kívánunk érvelni az adott dolog mellett.A szóban előadott érvelések esetében az érvelő lényegében csak a befogadó memóriájára tud hagyatkozni, amelyet viszont könnyű túlterhelni. Így nagy a félreértés, a meg nem értés, a pontatlan felidézés kockázata. Ez a táptalaja a téves, illegitim bírálatnak, sőt, az erősen támadó, agresszív hangnemű kritikának is. Emiatt különösen fontos, hogy az érvelő saját maga és közönség számára már mondandója elején a lehető leghatározottabban, a legvilágosabban és a lehető legélesebben formában kimondja a konklúziót. Látnunk kell: amit megtehetünk a vita elején, azt nem tehetjük meg a közepén vagy a végén. Ha megpróbálkozunk vele, nem érjük el ugyanazt a meggyőző hatást.
===Konklúzió válfajai=== ▼
Az explicit, kimondott konklúzió ''(például: "Éhes vagyok- Van étel a hűtőben. Megeszem,kajakóma.)'' megtalálásában tartalmi és formai elemek is segíthetnek. Ilyen formai elem egy írás címe és alcíme is, rendszerint együtt, hiszen valamilyen formában a konklúzió jelzésére szolgálnak. Emellett az írást bevezető “szövegfej” (lead nem kopf?:D) és tudományos írásművek esetén az absztrakt is segítségünkre lehet. Tartalmi elemek az úgynevezett konklúziójelzők lehetnek, ezek például: “tehát, eszerint, következésképpen ennek megfelelően, azt kapjuk, hogy a fentiekből folyik ezért egyszóval innen adódik, arra jutunk, hogy tehát, vagyis, azaz, így aztán, következésképpen, mindent összevetve, a korábbiak folyományaként, így ekként, ebből adódik, ilyenformán mindezek után világos, hogy az előbbiek alapján látható, hogy végeredményben, ezért aztán, összességében”. A felismerést vezető kérdések is segíthetik, amik a figyelmünket irányítják, ezek az implicit konklúziók azonosításában főleg fontosak. Ilyen lehet például, hogy “mit bizonyít a szöveg?”, vagy “mi következik az elmondottakból?”. <br />▼
▲Az explicit, kimondott konklúzió ''(például: "Éhes vagyok- Van étel a hűtőben. Megeszem,kajakóma.)'' megtalálásában tartalmi és formai elemek is segíthetnek. Ilyen formai elem egy írás címe és alcíme is, rendszerint együtt, hiszen valamilyen formában a konklúzió jelzésére szolgálnak. Emellett az írást bevezető “szövegfej” (lead nem kopf?:D) és tudományos írásművek esetén az absztrakt is segítségünkre lehet. Tartalmi elemek az úgynevezett konklúziójelzők lehetnek, ezek például: “tehát, eszerint, következésképpen ennek megfelelően, azt kapjuk, hogy a fentiekből folyik ezért egyszóval innen adódik, arra jutunk, hogy tehát, vagyis, azaz, így aztán, következésképpen, mindent összevetve, a korábbiak folyományaként, így ekként, ebből adódik, ilyenformán mindezek után világos, hogy az előbbiek alapján látható, hogy végeredményben, ezért aztán, összességében”. A felismerést vezető kérdések is segíthetik, amik a figyelmünket irányítják, ezek az implicit konklúziók azonosításában főleg fontosak. Ilyen lehet például, hogy “mit bizonyít a szöveg?”, vagy “mi következik az elmondottakból?”.
===Konklúzió vizsgálata=== ▼
Lehetséges a konklúzió és a premisszák viszonyának logikai vizsgálata is, ami a következmény relációt értékeli. Ekkor nem a premisszák igazságát vizsgáljuk, mivel ez nem garantálja a konklúziót, más értékelési eljárásra van szükség. Deduktív érvelés esetén, amit a formális logika vizsgál, a premisszák igazsága szükségszerűen maga után vonja a konklúzió igazságát. Ezzel szemben induktív érvelés esetén a premisszák igazsága valószínűsíti a konklúzió igazságát, ezt az informális logika vizsgálja.<br />▼
▲Lehetséges a konklúzió és a premisszák viszonyának logikai vizsgálata is, ami a következmény relációt értékeli. Ekkor nem a premisszák igazságát vizsgáljuk, mivel ez nem garantálja a konklúziót, más értékelési eljárásra van szükség. Deduktív érvelés esetén, amit a formális logika vizsgál, a premisszák igazsága szükségszerűen maga után vonja a konklúzió igazságát. Ezzel szemben induktív érvelés esetén a premisszák igazsága valószínűsíti a konklúzió igazságát, ezt az informális logika vizsgálja.
===Források===
*Informális logika, URL: http://www.uni-miskolc.hu/~bolantro/informalis/tartalom.html
*Magyar Nagylexikon,
*Magyar Nagylexikon,
*Révai Nagy Lexikona, Az ismeretek enciklopédiája, XII. kötet, Kontúr-Lovas, Babits Kiadó, Budapest, 1995▼
▲Magyar Nagylexikon, Tizenötödik kötet, Pon-Sek, Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 2000
==Kapcsolódó szócikkek==
▲Révai Nagy Lexikona, Az ismeretek enciklopédiája, XII. kötet, Kontúr-Lovas, Babits Kiadó, Budapest, 1995
*[[Premissza]]
*[[Érvelési hiba]]
[[Kategória:Retorika]]
| |||