|
A nyolcvanas évek végére kialakított egy sajátos, érzékeny és kissé morbid, pszichologizáló stílust. [[1886]] telén festette a ''Hipmotikus szeansz'' című képét, amelynek modellje felesége, Helena volt. Ugyancsak ő állt modellt a ''Lány és a Halál'' című szimbolista képhez, majd a következő évben súlyos betegségben elhunyt.
Bergh festészete ebben az időszakban rokonvonásokat mutat [[Eva Bonnier]], [[August Strindberg]] festői munkásságával, valamint [[Gustaf Fröding]] festőiköltészetével. munkásságával[[1890]]-ben újra nősült, Gerda Winkrans lett a felesége. Jó barátságba kerültek [[Ellen Key]]-jel, a neves íróval és feministával egy magánjellegű vitaklubban.
Bergh [[1893]]-ban [[Varberg]]be utazott, és ott többek között Nils Kreugerrel létrehozta a helységről elnevezett festői iskolát. Tájképfesztészetében is megjelent a misztika és a nemzeti romantika, különös figyelmet fordított a fények játékára.
Bergh [[1890]]-ben újra nősült, [[Gerda Winkrans]] lett a felesége. I en privat diskussionsklubb gör makarna Bergh [[Ellen Key]]s bekantskap, vars vänskap blir mycket betydelsefull.
1987-88-ban itáliai utazást tett, de ennek során csak tovább erősödött vonzódása az északi tájakhoz, fényekhez. Ekkoriban alkotott képe, a ''Nordisk Sommarkväll'' („Északi nyári este”) egyesíti magában az olasz reneszánsz kompozíciót, az 1800-as évek német romnaticizmusát, valamint [[Pierre Puvis de Chavannes]] és [[Paul Gauguin]] művészetének szimbolista hatásait.
Bergh begav sig [[1893]] till [[Varberg]], för att där tillsammans med Nils Kreuger och Nordström etablera en konstnärskoloni som senare kom att bli känd som [[Varbergsskolan]]. Han koncentrerade sig på landskapsstudier och hela gruppen utvecklade en förhöjd medvetenhet om ljusets och landskapets förmåga att ge en känsla av mystik och [[romantik]]. Känslan för det nordiska landskapet, den [[nationalromantik]] som utvecklades stärktes bara än mer i kontrasten som Bergh mötte under sin utlandsvistelse i [[Italien]] 1897-1898. Ett exempel där han lät sig inspireras av det nordiska ljuset är även ett av hans mest kända "Nordisk Sommarkväll". Miljön är hämtad från [[Ekholmsnäs]] gård på [[Lidingö]] där [[Prins Eugen]] och sångerskan [[Karin Pyk]] ifrån en [[balustrad]] ser ut över [[Kyrkviken]] som badar i en guldskimrande aftonstämning. Tavlan förenar den italienska [[Renässans]]ens komposition, med motiv från tidig 1800-tals tysk [[romanticism]] och kontemporär [[symbolist]]isk tendens från [[Pierre Puvis de Chavannes]] och [[Paul Gauguin]]. Främst har den setts personifiera andan i den svenska nationalromantiken. År [[1904]] bosatte sig Richard Bergh i [[Storängen]], [[Nacka]], där han uppdragit åt [[arkitekt]]en [[Albin Brag]] att rita en [[villa]] på [[Värmdövägen]] 215. Villan är utpräglat nationalromantisk i stilen och har en rymlig [[ateljé]] med stor takhöjd.
[[1904]]-ben [[Storängen]]ben ([[Nacka]]) telepedett le, ahol nemzeti romantikus stílusban építtetett magának nagy villát [[Albin Brag]] építésszel.
Richard Bergh var en av förgrundspersonerna inom svenskt konstliv under en lång tid och gjorde även stora insatser för en yngre generation konstnärer genom den målarskola Konstnärsförbundet bedrev i Stockholm och där Bergh själv undervisade. [[1915]] blev han överintendent och chef för [[Nationalmuseum]], där han inledde ett genomgripande, framgångsrikt omdaningsarbete som han var starkt engagerad i under sina sista levnadsår. Här kom han att modernisera utställning- och konstköps-riktlinjerna, och uträttade stordåd för den svenska konsten. Han var också en lysande skribent och ägnade sig flitigt åt att i artiklar och [[essä]]er behandla nya riktningar i tidens konstliv. Sin inställning till konsten formulerade han i ''Hvad vår kamp gällt'' (1905), essäsamlingen ''Om konst och annat'' (1908), och i skriften ''Konstmuseet som skönhetsvärld'' slår han fast att "konstmuseet ska vara som ett skönhetens hem öppet för hela folket".
Richard Bergh hosszú időn át nagy hatást gyakorolt a svéd művészeti életre. Maga is tanított a ''Konstnärsförbundet'' által életre hívott festőiskolában. [[1915]]-ben Bergh lett a stockholmi [[Nationalmuseum]], igazgatója, és nagyszabású átalakítási munkákat idnított, amelyek életének utolsó éveiben teljesen lefoglalták. Modernizálta a gyűjtemény bemutatási és bővítési koncepcióit. Cikkeivel, tanulmányaival aktívan részt vett a svéd művészeti élet vitáiban. Művészeti nézeteit a ''Hvad vår kamp gällt'' („Miről szól a mi harcunk”, 1905), ''Konstmuseet som skönhetsvärld'' („A művészeti múzeum és a szépség világa”) valamint az ''Om konst och annat'' („Művészetről és másról”, 1908) című köteteiben foglalta össze.
==Források==
| 