„Magyar 2. hadsereg” változatai közötti eltérés

Az 1941-es év végéig Magyarország az ún. [[Kárpát-csoport]]tal (ennek alárendeltségébe tartozott a [[Gyorshadtest]], az 1. hegyi és a 8. határvadász dandár), majd [[július 8]]-tól csak a Gyorshadtesttel, novembertől pedig a [[Magyar Megszálló Erők]]kel (5 dandár) vett részt a Szovjetunió elleni háborúban. Az [[1942]]-es év elején azonban a német hadvezetés egyenesen követelésekkel lépett fel a magyar katonai vezetéssel szemben, a háborúban való részvételt illetően. Ahogy a Honvédség vezérkari főnöke, [[Szombathelyi Ferenc]] fogalmazott: ''„Ha eddig azon az állásponton voltak velünk szemben, hogy ha mindenáron részt akarunk venni a háborúban, akkor részt vehetünk, úgy most 1941 végén az eddigi önkéntes részvételünkből egyszerre kötelességet csináltak.”''

 

 

[[Wilhelm Keitel]] vezértábornagynak január végi [[Bukarest|bukaresti]] tárgyalásai során sikerült megállapodnia Antonescuval a fronton harcoló és megszálló feladatokat ellátó román csapatok számának 26 hadosztályra növeléséről, ám ezt a románok két feltételhez kötötték. Az egyik az volt, hogy Magyarország is vállaljon nagyobb szerepet a keleti hadjáratban, valamint követelték, hogy Németország garantálja Románia területi épségét a háború alatt Magyarországgal és Bulgáriával szemben. A német hadvezetés tisztában volt a Magyar Királyi Honvédség gyenge felszereltségével, de úgy gondolták, hogy a német csapatok szárnyainak biztosítására ugyanúgy felhasználhatók lesznek, mint a jobban felszerelt román és olasz hadtestek.