„Prinz Gyula” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bottal végzett egyértelműsítés: Kolozsvári egyetem –> Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
22. sor:
}}
'''Prinz Gyula''' ([[Rábamolnári]], [[1882]]. [[január 11.]] – [[Budapest]], [[1973]]. [[december 31.]]<ref name="plex">{{Pécs Lexikon|2|145}}</ref>) geológus, geográfus, néprajzkutató. Életpályája sajátos, keretes szerkezetet mutat. A megértetlen ifjúból felnőtt korára sikeres tudós lett, majd idős korára csak az elutasítottság jutott osztályrészéül.
== Élete ==
[[Prinz József]] vasutas, állomásfőnök és a nemesi származású síkabonyi [[Angyal Franciska]] harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot. Középiskolai tanulmányait [[Nagykanizsa|Nagykanizsán]] kezdte, ahol többször megbukott latinból, számtanból, földrajzból(!) sőt anyanyelvéből, németből is. Budapesten érettségizett, ahol már több elismerésben részesült.
1900-ban [[Eötvös Loránd]] tanácsára iratkozott be a [[Budapesti Tudományegyetem]]re, első mesterei [[Lóczy Lajos]] és [[Koch Antal]] geológusprofesszorok voltak. Egyetemi tanulmányait Breslauban (ma: [[Wrocław]]) fejezte be, és [[1903]]-ban ott lett tanársegéd. A következő évben doktorált. [[Almásy György]] [[1906]]-ban meghívta [[Közép-Ázsia|közép-ázsiai]] expedíciójára.<ref name="plex"/> A kutatóúton tanulmányozta és feltérképezte a [[Tiensan-hegység]] vonulatait, s a magashegységek [[geomorfológia|geomorfológiájának]] kialakulásával kapcsolatban több vitatott kérdésre adott máig érvényes válaszokat. Az egyik vonulatnak ő adta a [[Lóczy Lajos|Lóczy-hegy]] nevet, egy másik sziklacsúcsot pedig [[Cholnoky Jenő|Cholnokyról]] nevezett el. Második kutatóútján, [[1909]]-ben részletesen feltárta a [[Tiensan]]t, s elkészítette a [[pleisztocén]] [[eljegesedés]] 1:2 000 000 arányú átnézeti térképét. Expedícióinak eredményéről ''Utazásaim Belső-Ázsiában'' és ''Ázsia szívében'' című munkáiban számolt be.
Az 1910-es években [[
1935-től az [[MTA]] levelező tagja.<ref>Sragner M. szerint 1944-től.</ref> 1936-ban [[A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje|a Magyar Érdemrend Középkeresztjét]] nyerte el. 1939-ben [[Lóczy Érem]]mel tüntették ki. Akadémiai tagságát [[1949]]-ben felfüggesztették, s csak [[1989]]-ben rehabilitálták. 1950-ben [[József Attila Emlékérem|József Attila Emlékérmet]] kapott, 1954-ben pedig [[Munka Érdemrend]]et. 1952-től a földrajztudomány kandidátusa, 1955-től doktora. A [[Magyar Földrajzi Társaság]]nak [[1904]]-től tagja, [[1920]] és [[1922]] között alelnöke, [[1923]]-tól [[1924]]-ig a főtitkára, [[1952]]-től örökös tiszteletbeli elnöke volt.
|